Eseménynaptár

DUE-tagság
és Sajtóigazolvány

Ne dőlj be!

ne-dolj-be

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

A fotelból vásárolva se dőlj be!

Soha meg nem érkező, online megvásárolt termékektől az egyszer kipróbált, de lemondani már elfelejtett havidíjas szolgáltatásokig nagyon széles a köre annak, hogyan veszíthetünk pénzt akaratunk ellenére, akár figyelmetlenségből is a netes fizetés világában.

Hogy ezt elkerüljük, ismét dr. Szabó Henrikkel, az ORFK Bűnmegelőzési Osztályának rendőr alezredesével beszélgettünk, így a következőkben kisokost kínálhatunk nektek a biztonságos online fizetési lehetőségekkel kapcsolatban, és ajánlunk megoldásokat is probléma esetére.

 

Bence még lelkes gólyaként elhatározta, hogy ha már végre csak azt tanulhatja, ami érdekli, legalább az egyetemen mindent elolvas, amit csak kell az órákra és a vizsgákra. Az egyik vizsga előtti utolsó éjszaka jött rá, hogy a harminckettedik – egyébként teljesen lényegtelen – könyv a tétellistából bizony nem volt még a kezében sem, nemhogy olvasta volna! Az első évben még azt a 6 oldalt is élet-halál kérdésnek érezte, mert mi van, ha pont abból lesz kérdés? El is kezdett kutatni a neten, hátha fent van PDF-ben valahol. Pár perc után szerencsésen meg is találta az egyik legismertebb nemzetközi online jegyzetboltban. Persze nem jutott hozzá ingyen, de bevállalta a regisztrációval járó havi 10 dollárt, csak hogy használhassa a szolgáltatást, hisz majd úgyis lemondja a vizsga után. A vizsga sikerült, a csapat beült egy kocsmába megünnepelni az eredményt, az előfizetés pedig elfelejtődött. A következő hónapban volt is csodálkozás, ki és miért vont le Bencétől 10 dollárt, majd mikor leesett, miről is van szó, azért lett mérges, mert egy nem használt szolgáltatásért kellett fizetnie. Már majdnem elkezdték számlázni Dublinból a következő havi 10 dollárt, amikor végre megszüntette az előfizetést és vele a fiókot is.

Bizonyára előfordult hasonló már veled is. Mielőtt azonban belevágnánk a dolgok közepébe, érdemes néhány definíciót tisztázni.

Kezdjük az előfizetéssel. Ennek a fogalomnak kétféle értelme is van. Az egyik az, ha egy szolgáltatásra jelentkezünk, amit igénybe szeretnénk venni, tulajdonképpen jelezzük a szándékunkat, érdeklődésünket a dolog iránt. „Ez nem feltétlenül jelent azonnali fizetést, hanem csak például regisztrálunk az adott felületen azért, hogy használhassuk. Lehet, hogy maga a szolgáltatás ingyenes” – mondta el dr. Szabó Henrik.

„A másik esetben biztosan ellenértéket, pénzt adunk a szolgáltatásért, jellemzően egy adott időszakra, tehát itt már nem ingyenes szolgáltatásról van szó” – figyelmeztet szakértőnk. Az előfizetést – akármelyik fajtáról is van szó – követően leszünk jogosultak a szolgáltatás igénybevételére.

Az ellenérték fejében történő előfizetésnek is számos típusa van. Van, hogy például egy akció keretében egy bizonyos ideig ingyen használunk egy szolgáltatást, applikációt, és a határidő lejártakor kell fizetni az azt követő időszakra. Jellemzően a határidő lejárta előtt lemondható a szolgáltatás, akkor nem kell fizetni, de az ingyenes szakasz után nem is használható. Ez manapság bevett forma a mobilapplikációk esetében, és nincs is benne semmi kivetnivaló: megrendeléskor megismerheted az ingyenesség feltételeit, a későbbi fizetési és lemondási lehetőségeket. Gyakran emlékeztetőt is lehet kérni a határidő lejárta előtt. Ezekben az esetekben – ahogy Bence is – főként azért járunk pórul, mert vagy nem olvassuk el ezeket az infókat, vagy elfelejtjük az egészet.

Az is lehetséges, hogy a szolgáltatásnak (applikációnak) egyszeri díja van, ha azt befizettük, örökké használhatjuk. Olyan konstrukció is létezik, hogy bizonyos időszakokra, periódusokra kell fizetni (ez az előfizetés kifejezés klasszikus értelme), havonta, negyedévente, évente – sokszor magunk választhatjuk ki, milyen időszakra szeretnénk. Az időszak lejárta előtt jelezhetjük, hogy a következő szakaszra már nem tartunk igényt a szolgáltatásra. Jellemző az is, hogy minél nagyobb időszakot ölel fel előfizetésünk, annál nagyobb kedvezményt kapunk a szolgáltatásra. Nem kell messzire menni a példáért, ilyenek a mobilszolgáltatóknál az előfizetések is: ha két év hűséget írsz alá, kedvezőbb csomagot és ajánlatot kapsz, mint ha nem vállalsz egyáltalán, vagy csak egy év hűséget. Sok terület vette át ezt az előfizetési rendszert mintaként.

Az előre fizetés esetében egy szolgáltatás díját értelemszerűen a szolgáltatás használatát megelőzően fizetjük ki. Ahogy az előbb már említettük, megújuló szolgáltatásokat meghatározott időközönként kell fizetnünk, például havidíjként. Ilyen például a Google számos szolgáltatása, a leggyakrabban használt Google Drive felhőszolgáltatás is – abban az esetben persze, ha nem elég az alap, ingyenes tárhely. Havonta automatikusan levonja az általad megadott bankkártyán keresztül a bankszámládról a havi tárhely díjat. Ha már nem szeretnénk igénybe venni, le kell mondanunk a szolgáltatást, különben a következő hónapban automatikusan terheli a szolgáltató az aktuális időszak díjával a bankkártyánkat. Ilyenkor már nincs szükség újabb és újabb, általunk való felhatalmazásra a fizetéshez, hiszen azt a megrendeléskor, az online szerződéskötéskor megadtuk a szolgáltatónak. Ekkor már épp a szolgáltatás megszüntetéséhez kell aktivitást kifejteni a vásárlónak – emeli ki Szabó Henrik azt a hibát, amit történetünk főhőse, Bence is elkövetett.

Összefoglalva: ahhoz tehát, hogy ez ne következzen be, meghatározott időn belül, még a következő terhelést megelőzően le kell mondani a szolgáltatást. Hogy ezt hogyan tehetjük meg, a szolgáltató az applikációban, a weboldal felületén vagy a megrendelés visszaigazolásakor küldött e-mailben köteles feltüntetni.

Félnünk szerencsére nem kell egyik fizetési módtól sem. Szakértőnk megnyugtat mindenkit: ha a felhasználók körültekintőek, és odafigyelnek, hogy milyen szolgáltatást vesznek igénybe, és ez milyen kötelezettségekkel, következményekkel jár, egyik sem lehet különösebben kockázatos. Azt még hozzátette, hogy „a megújuló szolgáltatásoknál fordul elő leggyakrabban, hogy csak egyszeri fizetési díjat vesznek tudomásul az azt igénybe vevők, és nem értik, miért terhelődik a számlájukra újabb és újabb díj havonta”. Pedig ez a legtöbb esetben le van írva a megrendelésnél – persze lehetnek a szabályokat be nem tartó kivételek, de nem ez a jellemző.

 

Az ingyenesnek mondott előfizetéseknél egyre gyakoribb az a gyakorlat, hogy betekintésképpen, egyfajta kecsegtetésként egy bizonyos próbaidőszakra teszik csak ingyenessé a regisztráció után a használatot. A bankkártyaadatainkat már a regisztrációkor meg kell adni – a mobilapplikációk esetében a készülék webáruháza gyakran eleve „tudja” ezeket, hiszen például üzembe helyezéskor megadtuk, ekkor csak megerősítést, jóváhagyást kérnek. Így önkéntelenül is arrafelé terelnek bennünket, hogy a próbaidőszak után is legyünk előfizetőjük. Más esetekben az egyes tranzakciókat önálló kártyás fizetésként kell elvégeznünk.

A Netflix és a HBO Go próbaidőszaka mostanság a leghíresebb, legtöbb felületen hirdetett ingyenes előfizetés a neten. Nem ismerünk olyan sorozatfüggőt, aki a bármelyik sorozatnézést egy hónap után, a próbaidőszak végén abba tudta volna hagyni. Hiszen lehetséges volna az, hogy évad közben a 30 próbanap lejárta miatt befejezzük a sokszor hetekig tartó sorozatdarálást? És hát evés közben jön meg az étvágy, ugye. Egy ilyen előfizetéssel addig ismeretlen, de izgalmas és kecsegtető világ tárul elénk megannyi kalanddal, sorozattal, csak rebbenünk egyikről a másikra, mint a méhek a virágokra.

Van tehát egy korszak az életünkben, amikor a kíváncsiság, próbálgatás miatt az előfizetések néha az egekig tornyosulnak, de azért gondoljuk át minden regisztrációkor, hogy valóban megéri-e nekünk az adott szolgáltatás. Főleg középiskolásként, egyetemistaként, amikor különösen minden fillér számít.

Most, hogy a fogalmakat kitárgyaltuk, térjünk át a leggyakoribb előfizetésre, az applikációs fizetésekre – amelyeket előbb már felvillantottunk – és a játékokra! Mint tudjuk, a mobiltelefonos applikációk jellemzően valamelyik online áruházból, leggyakrabban a Google Playről vagy AppStore-ból tölthetőek le. „Előfordulhat, hogy az alkalmazás maga ingyenesen letölthető, de bizonyos prémium funkciókat csak plusz vásárlás esetén tudunk használni. Ez is lehet egyszeri díjú, vagy havidíjas szolgáltatás” – ismerteti dr. Szabó Henrik.

A Facebook és az Instagram például ingyenesen letölthető, és egyelőre nincs számottevően olyan tartalom rajta, amely csak plusz pénzért volna elérhető, éppen ezért ezek a legnépszerűbb közösségi oldalak. A fizetős, prémium tartalmakat már kevesebben használják, de így is előfordul sokszáz milliós letöltés egy-egy felkapott, népszerű játéknál, applikációnál.

 

„A prémium szolgáltatások közé tartozik az is, ha megvásároljuk a reklámmentességet” – folytatja dr. Szabó Henrik egy viszonylag új jelenséggel. Erre a legismertebb példa a nemrég debütáló YouTube Premium, amelynek segítségével eltűnnek a hirdetések a kedvenc videóinkból, de egyszerűsödik vele a letöltés is. Maga a YouTube továbbra is ingyenes, bárki számára hozzáférhető, de előfizetéssel megszabadulhatunk a legbosszantóbb dolgoktól – a reklámoktól. A logika egyébként egyszerű, gazdasági: egy szolgáltatásnak rengeteg költsége van. Fejlesztés, munkaerő, technológia, gépek, a YouTube esetében jogdíjak stb. Ha ezt, a vállalat számára költséggel járó szolgáltatást ingyen tudj nyújtani egy cég, akkor valamiből fedeznie kell a költségeit. Ez lenne a reklámbevétel. De ha a kedves felhasználót (minket) zavar a reklám, felkínálja azt a lehetőséget is, hogy eltekint a ránk eső reklámbevételtől, cserébe a bevétel-kiesést előfizetési díjjal kompenzálhatjuk. A választás ez esetben a felhasználóé. Jellemzően a reklámmentesség megvásárlása egy kényelmi funkció, abban kell döntést hoznunk, hogy a reklám zavar-e jobban vagy felesleges pénzköltésnek tartjuk a kiiktatását. Persze vannak olyan appok is, amelyek annyira túltolják a reklámot, hogy ha van a kiiktatásra lehetőség, nem is gondolkozunk sokat rajta.

A mobiltelefonos játékok már akkor is hódítottak, amikor a suliból hazafelé olyan új számokat hallgattak a gyerekek, mint a Wannabe, vagy a Poker Face, de mostanára a netes, vagy telefonos játékok korábban hihetetlennek tűnő dimenziói nyíltak meg mindenki előtt. „Vannak úgynevezett mikrotranzakciók, amikor valamiféle egyedi szolgáltatást, dolgot vásárolunk meg – általában kiegészítő szolgáltatásokról van szó, amelyek növelik a játékélményt” – mondta el a szakértő. A játékoknál is gyakori azonban, hogy finoman vagy erőteljesen az extrák megvásárlása felé terel a szolgáltató: például nem fejlődik úgy a karaktered, nem haladsz elég tempósan az építkezésben, ha nem veszed meg a kiegészítőket, vagy a játékban használatos pénzt, csereeszközöket.

Azt javasolja, érdemes átgondolni, mennyit érnek meg nekünk: vannak, amelyek később eladhatók a játékhoz tartozó piactéren, de semmi sem garantálja, hogy ugyanannyit fog érni, mint amikor megvásároltuk. A legtöbb viszont olyan gyorsan elfogy/elhasználódik, hogy egy óra múlva már bánjuk, hogy ráköltöttünk.

 

Ha azonban mégis fizetünk, tegyük azt biztonságosan!Ha a fizetés egy alkalmazásbolt (Google Play, AppStore) felületén történik, jóvá kell hagynunk azt az összeget, amit a vásárláskor levonna a szolgáltató. Győződjünk meg róla, hogy az általunk kifizetni kívánt összeg szerepel-e a banki vagy egyéb hivatalos tranzakciós felületen!

Nem csak alkalmazásokban és játékokban, hanem webshopokban is vásárolunk, erről a múlt hónapban már esett szó. Itt sokkal többször van valós, fizikailag létező termékről szó, amelynek egy idő után meg kell érkeznie, de ugyanúgy vehetünk szoftvert, applikációt, hozzáférést valamihez. „Ha nem érkezett meg a megvásárolt termék, elsőként a webshophoz, vagy a hirdetőhöz – akitől megrendeltük a terméket – fordulhatunk. Éppen ezért különösen fontos, hogy megbízható webshopból vásároljunk, olyan helyen, amelyről ismert, hogy foglalkoznak a vásárlók esetleges felmerülő problémáival. Ha nincs esély a termék megérkezésére, forduljunk a bankunkhoz, ugyanis a bankkártyánk biztosítási fedezete segítségével vissza tudják téríteni a termékért kifizetett árat számunkra” – tanácsolta a szakember. Ha sok panaszosa van egy szolgáltatónak, abból már rendőrségi ügy is lehet, de jellemzően ezeket a problémákat meg lehet oldani a bankok és a szolgáltatók közreműködésével, ritkább, de nem példa nélküli, hogy csalókkal kerülünk szembe a neten és ekkor már a hatóságok bevonása is szóba kerülhet.

(Lami Krisztofer)

 

2019. december 4.

 

A cikkben foglalt nézetek a szerzők nézetei, azok semmiképpen sem tekinthetők az Európai Bizottság vagy a Belügyminisztérium hivatalos állásfoglalásának, továbbá sem az Európai Bizottság, sem a Belügyminisztérium nem tehető felelőssé azokért, illetve az abban foglaltakért.

A cikk a BBA-5.1.6/2-2017-00003 számú projekt keretében készült.

 

 

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság