Dueonline.hu

Aki újságírásra adja a fejét, előbb vagy utóbb olyan pillanatokkal is találkozik, amikor mérlegelnie kell, hogy mit tesz be egy anyagba, vagy éppen mit hagy ki belőle.

A hitelesség és a korrektség azonban könnyen veszélybe kerülhet, ha valamiről nem, vagy csak éppen hogy hírt adunk, mert személyes véleményünk van az adott témában.

Témák és tények

Amikor egy anyagot készítesz, előtte fontos, hogy alaposan utánajárj az előzményeknek, érintetteknek, és tisztában legyél azzal is, hogy miért, milyen okból került elő a téma. Az alapos, körültekintő – az igazi – újságíró nem saját kútfőből ír meg egy cikket, mivel egyrészt nem tudhat mindent, másrészt az érveket, véleményeket ütköztetni kell, több szempontból kell megvizsgálni dolgokat, és össze kell vetni az információkat. Ezért interjúkat, háttérbeszélgetéseket kell folytatni, meg kell kérdezni a fontos szereplőket, szakértőket. Bizonyos dolgokat nem hagyhatsz figyelmen kívül. Ha például anyagot írsz a világvége elméletekről, és megszólaltatsz három szakértőt, akik azt állítják, hogy nemsokára eltűnik az élet a Földön, akkor a műsorral pánikot kelthetsz. Mindig vizsgáld meg az érem másik oldalát is! Beszélj olyan szakemberrel is, aki homlokegyenest az ellenkezőjét állítja, de tényekkel, bizonyítékokkal és érvekkel alátámasztva. Kezelj minden információt kicsit bizalmatlanul, és minden állítással szemben maradj valamennyire szkeptikus!

Politika és újságírás

A minőségi újságírás alapfeltétele a függetlenség, sokszínűség és az objektivitás. Az objektivitás tényszerűséget és pártatlanságot jelent. Ennek a normának az az újságíró felel meg, aki ragaszkodik az igazsághoz, megőrzi a függetlenségét, és munkája során mindvégig semleges marad. Az objektivitás az újságírás egyik legfontosabb alapelve: személyes véleményünk, meggyőződésünk nem befolyásolhatja a médiában végzett tájékoztató munkánkat.

Hírverseny: etika kontra nézettség

A gyakorlatban természetesen előfordulnak olyan helyzetek, melyekben nem könnyű ezeknek a normáknak megfelelni. Megtörténhet például, hogy egy természeti katasztrófáról már akkor tudósítanunk kell, amikor még nem ismerhetjük a pontos részleteket. Sok esetben a közösségi médiában már a hatóságok hivatalos tájékoztatása előtt elterjednek az ellenőrizhetetlen eredetű és valóságtartalmú információk. Milyen döntést hozzon ilyen esetben egy szerkesztő? Ha tétovázik, a konkurens médiumok bármelyik pillanatban lecsaphatnak a témára, így lap vagy híroldal alulmarad a hírversenyben. Ugyanakkor rendkívül kellemetlen, sőt, káros, és veszélyes lehet, esetleg pánikot kelthet, ha a média a nagy sietségben téves hírt közöl.

Ilyen és ehhez hasonló dilemmákkal kell megbirkóznia annak, aki ezt a szakmát választja. A jó döntéshez nincs képlet, nincs mindig működő sablon; tapasztalat és rutin kell hozzá. Mindenki hibázik néha, ezért érdemes minél hamarabb átesni a „tűzkeresztségen” és tanulni belőle!

A pontos tájékoztatás alapkövetelményei

Egy hír akkor lesz megfelelő, ha választ ad a következő kérdésekre: ki, mit, mikor, hol, miért és hogyan? Ha mindössze ennyit, azaz a puszta tényeket közlöd, akkor szinte biztosan objektív maradtál. Ezt nevezzük hírnek, a hír pedig a tájékoztatás egyik legfontosabb eszköze. A sajtóban ugyanakkor a személyes hangvételnek is van helye. Az úgynevezett véleményközlő műfajok közé tartozik például a kritika, a tárca, a publicisztika, a glossza vagy a vezércikk.

(A cikk a Telenor támogatásával készült)