Dueonline.hu

Az év első sajtóbejárását az Országos Széchényi Könyvtárban tartottuk február 26-án. Oda is bejutottunk, ahová mások nem!

Gróf Széchényi Ferenc áldozatvállalása révén 1802. november 25-én alapították Magyarország első nyilvános nemzeti közgyűjteményét és közintézményét, amely a következő évben nyílt meg az olvasók és a kutatók számára. Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) 1985-ben költözött be jelenlegi helyére, a Budavári Palota F épületébe.

A DUE Kulissza Gerilla Brigádja 2014. február 26-án 15 órakor látogatta meg a nagy múltú intézményt. Idegenvezetőink készséggel álltak rendelkezésünkre, és számtalan érdekes, hasznos információt tudtunk meg a könyvtárban található tárgyakról, könyvritkaságokról. Még az egyik raktárba is bejutottunk, ahová mindössze 15 személy léphet be.

Sétánkat Hegedüs Krisztina osztályvezetővel kezdtük, aki megmutatta nekünk azokat a köteteket, melyekkel gróf Széchényi Ferenc hozzájárult az intézmény megalapításához. A több ezer kötetből álló gyűjteményt nagy becsben tartja az intézmény.

Következő állomásunk a beépített északi belső udvar helyén található egyik könyvraktár volt, ahol mi magunk is megtapasztalhattuk a szédítő mélységet és magasságot: több emeletnyi lépcsőt láttunk magunk alatt és felett egyaránt. A 350 négyzetméter alapterületű raktár szűk folyosóján, a polcok mellett eljutottunk a terem végébe, ahol idegenvezetőnk megannyi érdekességet mesélt el a könyvek kikéréséről, mozgatásáról és tárolásáról. Pár perc elteltével megérkezett a várva várt kiskocsi, amely a könyvek mozgatását szolgálja. Több kilométeren keresztül található meg az épületben a rendszer, melyet még a Német Szövetségi Köztársaságtól (NSZK) vett a könyvtár. Láttunk csodát: 1985 óta megbízhatóan működik.

Krisztina megmutatta az OSZK legnehezebb és legapróbb könyvét is. Előbbi majdnem 30 kilogramm, utóbbit pedig szinte nagyítóval kellett keresni a tenyerében. Feltette nekünk a kérdést, hogy miért található az egyik polcon kép babákról. Nem tudtuk, de vezetőnk nyomban elárulta: a könyvtár a mellékleteket is gyűjti (kivételt képeznek a reklámmellékletek).

Látogatásunk következő állomásán Dr. Sirató Ildikó osztályvezető fogadta csapatunkat a Színháztörténeti Tárban. Szemügyre vettünk kiadványokat, korabeli kéziratokat és színházi programokat, melyek tipográfiája alkalmazkodott a kor politikai viszonyaihoz. A gyűjtemény részét képezik jelmeztervek és megannyi újságcikk, melyek az egyes előadásokról szólnak. Vezetőnk a Nemzeti Színház történetével is megismertette a résztvevőket.

Herendi László könyvtáros informatikus a Budavári Palota történetét mesélte el. Megtudtuk, hogy már IV. Béla idejében is vár állt látogatásunk helyszínén. Az épületkomplexum két legnagyobb építkezése Mária Teréziához és az 1890-es évekhez köthető. 1920-tól a Horthy család lakott a 7. emelet néhány szobájában, míg az 5. emelet kormányzati szint volt a második világháború végéig. A harcok nem kímélték az épületet, ugyanis berendezése Fadrusz János Atlasz-szobrai kivételével megsemmisült. A pusztítások helyreállítása során alapvető szempont volt, hogy a Palota soha többet ne legyen a politika színtere (erre utal az egyszerű berendezés és a bejárattal szemben található lépcső átépítése is: ma középen egy, oldalt két lépcsősor található, korábban oldalt helyezkedett el két lépcsősor), sokkal inkább a kultúra fellegvára. Így született meg a döntés, hogy közintézmények foglalják el az egykori királyi és kormányzói székhelyet.

Vezetőnk mesélt a könyvek raktárból történő kikérésének menetéről, és szemügyre vettünk egy olvasótermet is. Megtudtuk, hogy pont alatta jártunk látogatásunk kezdetén az egyik raktárban. Az olvasótermek könyvei szabadon mozgathatók, viszont vagy a könyvtárosnak kell visszaadni őket, vagy ott hagyni. Ha a legjobb szándékkal is, de egy könyvet akár egy polccal odébb teszünk vissza, előfordulhat, hogy azt évekig nem találják meg – hívta fel figyelmünket Herendi László.

Exkluzív sajtóbejárásunk a Régi Nyomtatványok Tárában ért véget, ahol Farkas Gábor osztályvezető az F épület egykori legdíszesebb helyiségében, az Apponyi-teremben mutatta meg a legritkább és legjelentősebb értékeket: egy Mátyás királynak készült Corvinát és egy olyan „bulvárlapot”, amely Drakula vajdát ábrázolja. Az egyetlen fennmaradt példányt az OSZK őrzi.