Dueonline.hu

A DUE Kulissza Gerilla Brigádja ismét meglátogatta Budapest legészakibb Duna-hídját. Több száz lépcsőfok, és egy lift, ahol a 20. emelet a földszint: ezúttal is tátva maradt a szánk a Megyeri hídon.

A nagy sikerre való tekintettel 2013. augusztus 30. után újra ellátogattunk a Megyeri hídhoz. Nem sokat tétlenkedtünk, mindjárt a csúcstámadással kezdtük a túrát augusztus 1-én, péntek reggel, pár perccel fél 9 után.

Nem hagytak minket garázdálkodni: utunkon Gábriel László hídmester kísért minket, aki jótanácsokkal, sok információval látott el, és még több érdekességet árult el a hídról. Tudtad például, hogy a Megyeri híd építésének gondolata már 1998-ban felmerült? És azt, hogy alapja kb. 18 méter mélyre hatol a Duna medrébe? Az alapozáshoz egyébként 452 db nagy átmérőjű fúrt vasbeton cölöpöt használtak. A hídszerkezetben 20 százalékkal több acél található, mint a párizsi Eiffel-toronyban. 5 hídrész alkotja a Megyeri hidat, mely 2006 és 2008 között épült, és hazánk első igazi ferdekábeles hídja. A két pillér közötti távolság 300 méter, melybe a Parlament is beférne a maga 268 méteres szélességével. A Megyeri híd a második leghosszabb hazai híd, egyedül a Kőröshegyi völgyhíd előzi meg 9 méterrel.

A valamivel több mint 1,86 kilométeres hídszerkezet pesti hídfője alatt gyűlt össze kis csapatunk. Pár perc alatt el is jutottunk a pesti pilon északi oldalához, ahol egy ajtón keresztül jutottunk be a szerkezetbe. Belépve a lépcsőfokok tengerével találtuk szembe magunkat. Rákérdeztünk, mennyit is kell megmásznunk. Csak becsült értéket kaptunk válaszul: egy látogató majdnem 380 lépcsőfokot számolt meg. Izgatottan vágtunk neki a nagy feladatnak.

Lihegve, fáradtan, de boldogan értünk fel a lépcső tetejére. Még egy emelet, és már az északi pilon tetejének panorámakilátójában találtuk magunkat. A látvány innen is lenyűgöző volt. Szerencsénkre az időjárás is a DUE csapatának kedvezett: ragyogó napsütéses időben tudtuk meglátogatni a Megyeri hidat.

Miután több tucat fényképet készítettünk a kilátóból, és jól kipihentük a majd' 400 lépcsőfok okozta fáradalmat, elindultunk a híd tetejére. Azt persze mindannyian éreztük, milyen, amikor egy nagyobb kamion miatt kileng a hídszerkezet. Megmosolyogtató és furcsa érzés.

Négyesével szálltunk a liftbe, melynek irányítópaneljén a 20. és a 32. emelet között választhattunk. Az automata csapóajtón kilépve fantasztikus látvány tárult elénk: Szentendre, Budakalász, a III. kerület, a Belváros, Pest és Káposztásmegyer is tisztán látszott. Mindez 100 méteres magasságból. Gyönyörű zöldövezet veszi körül a hídszerkezetet. Onnan fentről teljesen más érzés volt bármit is szemügyre venni. A nagy kamionok is csak apró matchboxoknak tűntek. Vezetőnk egy másik csoportnak adott válaszát osztotta meg velünk: senkinek sem tanácsolja megkísérelni a leugrást a Dunába, mert noha úgy tűnt, nem kivitelezhetetlen az ötlet, valójában nagyon is az volt. A kb. 60 méter széles híd közepén álltunk, így nem tűnik valószínűnek, hogy bárki el tudjon ugorni több mint 30 métert anélkül, hogy a kocsik között ne landolna.

Miután alaposan kigyönyörködtük magunkat, és még több képet és szelfit készítettünk, fájó szívvel, de elindultunk lefelé. A szemfülesek észrevették, hogy a déli pilonban egy lift található, melyet nem használhattunk, ugyanis csak párosával és nagyon lassan mehettünk volna fel a híd belsejében. Látogatásunk azonban nem ért véget. Lementünk a „pincébe” is. Ez nem mást jelentett, mint a pillért. Tipikus nyári bárhelyszín: kellemes szellő, a Duna hűsítő hatása és szép kilátás. A csak a híd belsejéből megközelíthető pillérről (alatta a cölöpökkel és rengeteg köbméter vízzáró betonnal) a hídszerkezet alja is jól szemügyre vehető volt. Így jobban el tudtuk képzelni, hogy zajlott az építés.

10 óra körül érkeztünk utunk végére, vissza a találkozási pontra, a Nagy-Duna-ág felett átívelő híd pesti hídfője alá. Azok, akik lemaradtak az egyedülálló látogatásról, ne aggódjanak, hiszen szeptemberben újra felkeressük a Megyeri hidat.