Dueonline.hu

Szatmári Andrea, a kőbányai Szent László Gimnázium diákja nyerte meg idén március 1-jén a Budapesti Fesztiválzenekar filmes pályázatát Drága papa! című kisfilmjével. Andreát a filmkészítésről, élményeiről, tapasztalatairól és a most pályázóknak szánt tanácsairól kérdezte a DUE Online.

A Budapesti Fesztiválzenekar idén negyedik alkalommal hirdeti meg Lásd, amit hallasz! című háromfordulós pályázatát középiskolás fiataloknak. Te milyen elhatározásból döntöttél úgy tavaly, hogy részt veszel a BFZ által meghirdetett filmes pályázaton?

A kőbányai Szent László Gimnázium tömegkommunikáció tagozatos tanulója vagyok. Tanárom, Papp László szokott küldeni nekünk pályázatokat e-mailben, és tavaly ilyenkor is ez történt. Nem hagytam figyelmen kívül, mert újnak, érdekesnek tűnt. Egyébként is szeretem a komolyzenét, ez pedig megmozgatta a fantáziámat. Gondoltam, nem lehet nagyon nehéz egy zenét képekben leírni. Ilyet csináltam már általánosban Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című zongoraciklusa kapcsán.

Készítettél filmeket már korábban is, vagy ez volt az első?

Nálunk tömegkommunikáción másodikos korunktól kezdve házi feladat félévente 1-2 kisfilm elkészítése egy megadott, vagy éppen szabadon választott témában.

Hogyan fogtál hozzá? Előre tudtad, hogy miről fog szólni a filmed vagy idő közben alakult?

Elkezdtem hallgatni a szimfóniát. Már az elején feltűnt, hogy három hangulat váltakozik a zenében. A következő, ami zenehallgatás közben elém vetült, az egy bundába öltözött nő, és férfi, akik éppen csókolózni készülnek a város felett a hóesésben. Ezeket ráadásul ismerősökkel képzeltem el, úgyhogy már lényegében tudtam, hogy kivel fogom eljátszatni a két főszereplőt. A hóesést várva kezdtem el kidolgozni a történetet, és amikor egyedül voltam a szobámban, hangosan mondtam, hogy mi fog történni, és a történet úgy változott, amilyen irányba a zene tartott. Persze voltak pontok, amikor semmit nem tudtam hozzáfűzni a történethez. Ekkor jött képbe Stellek Bálint. Vele közösen nyertük meg a pályázatot.

Mennyi időt vett igénybe az elkészítése?

Ez a legjobb az egészben. Én sem hittem el, hogy így sikerül majd összehozni egy díjnyertes filmet: reggel kilenckor kezdtünk a Hősök terén, majd folytattuk a Book Café-ban délután fél kettőig. Este még gyorsan kiszaladtunk egy jelenetért a Parlament elé. Ezt követően hazarohantam Üllőre, és tizenegytől fél hatig vágtam. Másnap iskola volt, de reggelre kész lettem, és azóta szinte alig nyúltam hozzá.

Mik voltak a nehézségek?

A főszereplőm aznap ment az édesanyjával egy koncertre, ezért még jobban kellett sietni. Vannak jelenetek, amiket végül fel sem vettünk. Nehéz egyemberes stábként üzemelni. Nem olyan könnyű feladat egyszerre rendezni és operatőrködni. Mindemellett pedig észben tartani, hogy mely jelenetek lettek felvéve, pontosan mik hiányoznak, azokban mit kell csinálni, hogy álljak be, milyen legyen a kompozíció. Mindezt a lehető leggazdaságosabban, a leghatékonyabban, és a lehető legkevesebb idő alatt. Az esti jeleneteknél szerencsére volt két világosítóm: felváltva hol az egyik férfi szereplőm tartotta a kis lámpácskát, hol a másik.

Mi volt a legélvezetesebb?

Egyértelműen a vágás. Kicsit olyan ez, mint a varázslás: a semmiből lesz valami jó. Mindig izgalomba jövök, ha tudom, hogy vágnom kell, és mint mondtam, nem esett nehezemre az sem, hogy alvás helyett ezzel foglalkozzak.

Milyen volt a Fesztiválzenekar turnéja?

Egy szóval: fantasztikus! Felszállt a repülő, és bő másfél óra múlva leszálltunk Eindhovenben. Ekkor még el sem hittem, hogy az tényleg velem történik. Aztán megjött értünk a taxi, és elvitt a Pullmann Hotelbe. Gyönyörű szobánk volt. Minden nap egy zenekarral közös reggelivel indult. Ezt követően egészen este 6-ig szabadok voltunk. Eindhovent kevésbé sikerült felfedezni, hiszen csak két napot voltunk, de Brugge-ben szerintem még most is bárhova eltalálnék csukott szemmel. Egész nap sétálgattunk, és felfedeztünk. Brugge-be érkezésünk után például csak mi ketten átbuszoztunk a szomszédos Blankenberge-be, hogy szétnézzünk, mi újság az Északi-tengeren. Este 6-tól próbált a zenekar. Ekkor filmeztük őket. Nyolctól pedig majdnem minden este gyönyörűbbnél gyönyörűbb koncertek voltak. És mind teltházas! Haza sem akartunk jönni.

Milyen tanácsokkal látnád el a most ősszel pályázókat?

Hallgassák folyamatosan a megadott szimfóniát: elalvás előtt, buszozás közben, anyukával, apukával. Ez kell ahhoz, hogy képek jelenjenek meg az ember előtt, amiből aztán össze tud rakosgatni egy filmecskét. Előbb-utóbb megjön az ihlet, és lehet, hogy éppen az fogja elrepíteni Európa egyik, számára még ismeretlen részébe.

A Drága papa! című kisfilmért kattints ide!

Az idei Lásd, amit hallasz! pályázatról ide kattintva tudhatsz meg többet.