Dueonline.hu

Mohács 2010-ben világhírűvé vált, amikor a Busójárás élő népszokásként felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Világörökség listájára. A városban nemrég átadták a Busóudvart, amit pedig Rosta Endre maszkfaragó népi iparművésszel és M. Bugarszki Norbert idegenforgalmi szakértővel jártunk körbe.

Fotók: Erdélyi Mónika

A Busójárás hatalmas népszerűségnek örvend. Az interaktív kiállítás célja az, hogy egész évben fenntartsa ezt az érdeklődést. A központ átlagosan évi 12 ezer embert fogad, akik a kiállítás révén bármikor átélhetik a tradicionális élményt.

„Ez nem csak egy felvonulás. Sokkal több ennél, ez átszellemülés. A mohácsi fiatalok beleszületnek ebbe a kultúrába. A Busójárás hagyománya iskolai tananyag számukra, az ünnep élménye pedig büszkeséggel tölti el őket. Olyan ez, mint a Rióban megrendezett fesztivál, de ez a miénk. Nem csak a mohácsi lakosoké, hanem a magyaroké is. Hogy miért vonz ennyi külföldit? Erről azokat az embereket kell megkérdezni, akik több ezer kilométerről utaznak ide, hogy évről évre átszellemüljenek” – meséli Rosta Endre, miközben átvezet minket a kiállítás nagytermén, ahol hagyományos busó ruhába öltözött bábuk hada varázsol el minket. A hangulatot fokozza, hogy a tárlat közben hallgathatjuk az óriás máglya tüzének ropogását, valamint a hagyományos horvát–sokác zenéket, melyeket a busójárás idején napokon át, élőben élvezhetnek a résztvevők.

Ez az ünnep összehozza az embereket. Az esemény idején közel 80 ezer látogató fordul meg Mohácson, a város pedig erre a kis időre a figyelem középpontjába kerül. Talán nem is sejtenénk, de a napokon át tartó mulatság mögött évek munkája rejlik. A szervezők évente 2-3 alkalommal összeülnek a busó csoportokkal és vezetőikkel, hogy megvitassák azt, hogyan lehetne még nívósabb a következő esemény. A város is segítséget nyújt a hagyományőrzőknek a ruhák és a maszkok javításában.

A galériában kiállított álarcok nézegetése közben feltűnik egy nagy változás. A félelmetesnek tűnő maszkokat az évek múlásával fokozatosan kezdik felváltani a vidámságot, örömet sugalló arcformák. M. Bugarszki Norbert, a Mohácsi Idegenforgalmi Közösség elnöke szerint ezeket a változásokat az eredményezte, hogy korábban a beöltözők célja a tél elijesztése volt, azonban mára a fő motívummá a vidámság vált, a tavasz eljövetelét ünneplik az emberek.

Az interaktív kiállítás megtekintése után a műhelyek irányába folytattuk utunkat, ahol mi magunk is kipróbálhattuk a faragást. Nem egyszerű munka, de a készítők szerint pont ez a maszkok varázsa. Ezek nem szalagon előállított tucatáruk, mesterek saját maguk alakíthatják a formákat, ennek köszönhető, hogy akárcsak az emberek között, a maszkok között sincs két egyforma. A műhely falára pillantva aláírások sokaságát pillantjuk meg, ez az udvar vendégkönyve. A neveket böngészve kiderül, valóban rengeteg országból érkeztek már ide.

Az élmény teljessé válik, amikor az épületegyüttes éttermébe érünk. Az ide látogatók olyan tradicionális sokác ételeket fogyaszthatnak, mint a cserepes bab. A hozzávalókat mind friss, saját zöldségekből válogatják, emellett a főző és tároló edények is saját készítésűek. A finom ételek mellett a térség legkiválóbb borait is megkóstolhatjuk.

Idén egészen korán, már február elején sor kerül a többnapos ünnepre. A szervezők elmondták, a helyi és környező települések szállodáiban már most nincs szabad szoba a farsangi időszakra. A Busójárás ünnepének jövőjét Rosta Endre és M. Bugarszki Norbert egyaránt pozitívan látja. Nem kell attól félnünk, hogy ez a tradicionális esemény eltűnik, mivel Busók voltak, vannak, és ameddig a hagyományt ilyen becsesen őrzik, addig lesznek is.

Dicsérdi Ádám