Dueonline.hu

A filmben mindent megadott volna azért, hogy végre gyermeket szülhessen, s már az is mindegy volt, hogy kitől, a valóságban viszont már húszévesen, harmadéves főiskolásként sikerült megoldania ezt a „feladatot”.

”. Újdonsült anyaként volt pályakezdő színész, kisfia pedig már szinte felnőttként nézi meg anyu premierjeit a Nemzeti Színházban. A DUE Tallózó és az áprilisi ifjúsági sajtófesztivál egyik sztárvendége Schell Judit, a Csak szex és más semmi című film főszereplője. Varga G. Gábor interjúja.

- Mennyire találod valósnak azt a karaktert, amelyet a filmben megformálsz?

- Biztosan eljött az ideje annak, hogy filmre lépjen ez a karakter, hiszen aktuális a probléma. Sokan nem találják meg maguknak a megfelelő partnert, talán a mai emberek életritmusa is hozzájárul ahhoz, hogy nehéz legyen az embernek párra lelni. Biztosan többen vágynak többre az alkalmi kapcsolatoknál, még ha ezt nem is vallják be maguknak. Biztosan több emberrel kellene találkozni ahhoz, hogy könnyebb legyen a jó döntést meghozni. Persze, az embernek nagyon sokat kell csalódni ahhoz, hogy a végén eljusson abba az állapotba, hogy mindegy kitől, csak gyereket akar.

- Saját tapasztalatokat hasznosítottál a filmben?

- Ilyenformán nem, hiszen már főiskolás koromban megszületett a kisfiam, húszévesen már anya voltam. Harmadéves főiskolás voltam ekkor, már túl az elsőkét éven, ami vízválasztónak számít a Színművészetin. Igaz, kimaradt az életemből a negyedév, ami a színházi gyakorlatokat jelentette, ami később nem vált előnyömre, mert elég nehezen kaptam szerződést. Persze csodálatos év volt. Végül Bálint András megkegyelmezett és leszerződtetett a Radnóti Színházba.

- A kisfiad tehát már a pólyában is a színház levegőjét szívta magába?

- Nem, hanem a bölcsődéjét. Próba előtt vittem be és próba után szaladtam érte a bölcsibe. Később, amikor már nagyobb volt, megnézett egy-két előadásomat.

- Bár színházi körökben már legendák övezték Schell Judit, a gyönyörű fiatal színésznő nevét, éveket kellett várni, amíg végre egy film főszerepében is megláttuk a neved. Az anyaság és a Radnóti mellett nem vágytál újra?

- Teljes volt az életem a színházi szerepekkel. A színházban szinte azonnal jött a siker a Ványa bácsival, amiért megkaptam a színikritikusok díját és később a Jászai Mari díjat is. Így aztán soha nem ácsingóztam a filmszerepekért, sőt volt olyan felkérés is, amire végül nemet mondtam a forgatókönyv elolvasása után. Persze nem azt akarom mondani, hogy hetente felkérnek egy szerepre, de a lényeg, hogy mindig mérlegelem: megfelelne-e a kész produkció a saját igényeimnek. A legfontosabb pedig, hogy óriási szerencsém is van azzal, hogy a Csak Szex végül ekkora siker lett, és személyemnek is ekkora elismerést hozott.

Visszatérve a Radnótira, a legjobb hely volt, ahová kerülhettem. Nagyon jó hírű volt maga a színház, kiváló emberekből állt a gárda emberileg és szakmailag egyaránt, művészileg pedig egy biztos pontnak számított, számít még ma is. Nem volt túl sok a pénz, de elég volt, így nem lehetett okom panaszra. Talán ez a kivételes környezet volt az oka, hogy még akkor is nagyon komolyan gondolkoztam, amikor a Nemzeti Színház társulatába hívtak.

- Mégis, mi alapján mérlegelsz egy filmszerepet, vagy egy új ajánlatot illetően?

- Nincs receptem, főleg a megérzéseimre hallgatok, akár a magánéletben is. A Radnótit otthagyandó, biztosan sokat segített a döntésemben, hogy megtarthattam a köldökzsinórt: idén és talán még jövőre is játszom odaát a Kriplit. Ha pedig a belvárosban járok, mindig beugrok az ottani büfébe a régi kollégákhoz egy kávéra.

- Mi a legfőbb különbség a Nemzeti és a Radnóti között?

- A Radnóti ehhez képest egy kis színház, nagyon családias légkörrel, amit itt nehezebb lenne kialakítani, mert a 42 fős társulat még iskolai osztálynak is túl nagy. Itt inkább az egy-egy darabot próbálók között alakul ki családias légkör, s inkább csak átmeneti időre. Szakmailag viszont kevésbé lehet összehasonlítani a két színházat. Az igazgatók mindenütt a legmagasabb igényességgel dolgoznak, kiváló rendezőkkel dolgozom együtt, mi okom lehet panaszra?

- Itt a Nemzetiben mi a teljesítmény fokmérője?

- Mint mindenütt másutt: a közönség, a rendező, a kritikusok, a kollégák és az igazgató, Jordán Tamás. No és persze a szüleim, akik őszinte kritikusok és minden premieremet megnézik.

- Figyeled a kritikákat?

- Igen, még az internetes fórumokat is olvasom. Szeretem az építő kritikát és nem esek össze, ha rosszat írnak rólam, de minden konstruktív vélemény érdekel.

- Ezzel együtt, mintha nem vadásznál minden egyes sajtómegjelenésre.

- Mindig próbálok szelektálni, hogy a csaptelepeket kinyitva ne Schell Judit csurogjon ki azokból. Ennek köszönhetően, bár megismernek az utcán, még a mai napig tudom használni a tömegközlekedési eszközöket. A film kapcsán pedig inkább a szeretet és az elismerést érzem az emberektől, és senki nem ajánlkozott még fel, hogy segítene megoldani a gyermeknemzést.

- A színház után mi jelenti a kikapcsolódást?

- Biciklizem a kisfiammal és sokat kirándulunk, amikor csatlakozik hozzánk a nyolc éves kutyus is, aki egyévesen hoztam el a menhelyről.

- Menhelyről? Nem ez a legkézenfekvőbb módja kutyát vinni a házhoz…

Nos, ha azt nézem, könnyű dolgom volt vele, mert nem kellett szobatisztaságra tanítani. Ugyanakkor, mivel biztos rossz élményei lehettek, az első két-három hónapunk elég nehéz volt. De mit mondjak? Számomra ez volt a legkézenfekvőbb megoldás, komplett kutyát kaptam, aki már meg volt nevelve. Nehezebb volt megszerezni, mint megtartani, mert a menhelyen csak olyan embernek akarták adni, akiben biztosak voltak, hogy ő a jó gazdi. De sikerült.

Varga G. Gábor