Dueonline.hu

Bombariadó, hóesés és egy ráadás út. Tartoztunk ennyivel Csontváry Kosztka Tivadarnak. A művész életmű-kiállításán jártunk.

A péntek esti bombariadó miatt tartozunk még egy úttal Csontvárynak. Január 16-án ismét útra keltünk, hogy a mester életművét, a könyvekből olyan ismerős alkotásokat személyesen is megcsodáljuk. A bejutás nem ment zökkenőmentesen, az elővételes sorban foglaltunk helyet: indul a 60 perces sorban állás. Többen időközben feladták a várakozást, háborogtak, hogy ha nem jutnak be az előre lefoglalt idősávba, akkor mi értelme volt előre jegyet váltani. Magamban igazat adtam nekik, a szervezés zökkenőkkel van tele.

Sikerült bejutnunk a volt Honvéd Főparancsnokság épületébe – mely romosan, golyónyomokkal tarkítva él az emlékeinkben. Arra gondoltunk, megérte a sorban állás.

Soha nem jártunk még az óriás Csontváry építési háló alatt megbúvó, modern, gyönyörűen felújított épületben. A labirintusszerű termekben a portréktól és önarcképektől indultunk. Megismerkedtünk Csontváry korai műveivel, az anatómiailag pontos, lenyűgöző állatábrázolásaival. Bejártuk a művésszel Olaszországot és Mosztárt. Elképesztő, ahogy a naplementét és a mesterséges fényeket megeleveníti. Több képén visszaköszön a víz téma. Kavargó örvényei minket is magukkal sodortak, nemcsak a kis csónak utasait. Monumentális, több négyzetméteres alkotásai élőben szédítőek.

Látva a képeit, azon tűnődtünk, hogy egy olyan művész alkotásait szemléltük, aki csak 42 évesen kezdett el a festészettel foglalkozni. Gyógyszerészi pályáját hagyta ott, mert "talán" van hozzá érzéke. Mi lett volna, ha előbb hagyja magát elcsábítani? Úttörő volt, nem tartozott korának egyik festői tendenciájához sem. Művészetében ugyan kimutathatók a kortárs európai festészet útkeresésének irányzatai, sajátosan értelmezett plein air-ként valójában saját monumentális és vizionárius napút festészetét igyekezett kialakítani.