Dueonline.hu

Már tavaly nyáron elkezdődött az a diadalmenet, melyen a Saul fia című magyar film megállíthatatlanul halad előre. Először a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon hozta el a zsűri nagydíját. A februári DUE Tallózó cikkével tisztelgünk az Oscar-díjas alkotók előtt.

Idén januárban elsőként a magyar filmtörténetben Golden Globe-díjat kapott a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Január 14-én jelentették be, hogy Nemes Jeles László első önálló rendezése a díjra legesélyesebb öt Oscar-jelölt között van. A DUE Tallózó is ott volt e hír után tartott sajtótájékoztatón, ahol a filmes csapattól igyekeztünk minél többet megtudni a filmről és a kulisszatitkokból.

Az írás a DUE Tallózó 2016. január-februári számában jelent meg.

Január közepén, másfél órával az Oscar-jelölések bejelentése után a film alkotói büszkén jelentek meg a budapesti Uránia mozi nagytermének színpadán. Az asztalnál Nemes Jeles László rendezőn kívül helyet foglalt többek között Erdélyi Mátyás operatőr, Sipos Gábor és Rajna Gábor producerek, a francia Matthieu Taponier vágó, Rajk László látványtervező, Zányi Tamás hangmérnök, Melis László zeneszerző és Vági Zoltán történész-szakértő is. Középen pedig ott csillogott a Los Angeles-ből frissen hazahozott Golden Globe-szobrocska is.

A sajtótájékoztató előtt a csapat együtt izgulta végig az Oscar-jelöltek bejelentését, utána stílusosan francia pezsgőt ittak. Nemes Jeles először szabadkozott: „Szinte már nem tudok rendesen magyarul beszélni, annyira sok volt mostanában a külföld.” A legnagyobb titkot, amire biztosan minden filmes kíváncsi, vagyis hogy hogyan jutott el már az első filmje ilyen messzire, sajnos nem árulta el, a receptet röviden csak így foglalta össze: „Nem vagyunk zsenik, csak sokat dolgoztunk.” Nézőként hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy film sikere csupán a rendezőn múlik, esetleg néha a forgatókönyv írójának is adunk pontot, de a stáb minden tagja a beszélgetés alatt végig hangsúlyozta, hogy a filmkészítés közösségi munka, mindenki része, feladata ugyanolyan fontos benne.

Vági Zoltán történész-szakértő elmondta, hogy a készítők maximális valósághűségre és hitelességre törekedtek. Hozzátette: „Alázattal közelítettünk a témához, és bár játékfilmet forgattunk egy kitalált személlyel a főszerepben, próbáltuk újra megteremteni a 1944-es Birkenaut. A filmben több konkrét idézet is elhangzik, például náci tisztek szájából, amelyek a Sonderkommando tagjai által írt, aztán elrejtett tekercsekből származnak”. Elárulta, hogy „még sosem találkoztam ilyen alázattal, mint ennél a filmnél. Az alkotók ugyanis tájékozódtak arról, hogy miről akarnak filmet csinálni. Olvastak könyveket, tanulmányozták a korszakot.”.A kész művet látva Vági úgy érzi „nemzedékek gondolkozását alakíthatja a Saul fia”.

Azt a boldog, de kialvatlan szemeken is láthattuk, a rövid, megfontolt válaszokon is érezhettük, hogy az elmúlt időszak rohanása, az állandó utazások kimerítették a stábot – de azt is, hogy megéri az áldozat. Az elképesztően sűrű hónapok után még most sincs megállás, hiszen az Oscar finise még tartogat feladatokat. Nemes Jeles László bevallotta, hogy az elmúlt fél év történései néha követhetetlenül összemosódnak számára „…mintha minden egyszerre történt volna.” A rendező a filmmel való utazás legjobb részének a közönségtalálkozókat tartja. Az eddig megtartott körülbelül 150 ilyen rendezvényen közvetlenül tudott találkozni a nézőkkel, és rengeteg visszajelzést kapott tőlük.

Alig fél éve talán még nem is sejtették a film készítői, hogy mekkora sikere lesz a holokauszt utolsó tabutémáját feldolgozó alkotásuknak. Világhódító úton jár, és már sehol sem kell magyarázni, mi az a „Son of Saul”. A film már eddig is számos díjat begyűjtött, ezek közül a legrangosabbak a Golden Globe-díj a legjobb idegen nyelvű film kategóriában (amelyet magyar film még eddig soha nem nyert el); a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál „A Zsűri Nagydíja” és „A Nemzetközi Filmkritikusok Díja” (FIPRESCI-díj). Magyarország talán a 27 év után újra megszerzett Oscar-jelölés miatt a leginkább izgatott, amellyel a Saul fia a legjobb idegen nyelvű film kategória öt várományosa között van. Ezek mellett számos külföldi filmfesztivál nyertese is, és egyértelműen a világ mozilátogatóinak egyik nagy kedvence.

A sajtótájékoztatón ennél a témánál a filmes csapat is összemosolygott, majd kissé túlozva megjegyezték, hogy egy idő után már ők sem tudták követni, hogy mikor mit kap a film. Erdélyi Mátyás operatőri munkáját a Bronz Béka-díjjal (a lengyel Camerimage fesztivál egyik díja – a szerk.) ismerték el, emellett az Amerikai Operatőrök Szövetségének egyik díja is az övé. Erdélyi operatőri, feszültséggel teli képeinek és Rajk László látványtervező munkájának köszönhetően a néző már-már dokumentarista hitelességgel láthatja, a holokauszt idején pontosan hogyan szervezték meg több millió, köztük 430 ezer magyar ember megsemmisítését. Ugyanakkor nem csak a zsidóság semmihez sem mérhető tragédiáját látjuk rémületesen közelről, hanem egy ember személyes tragédiáját is átéljük. A „bábeli zűrzavar, a kavargó beszédfoszlányok miatt” a film hangtechnikájáról sem feledkezhetünk meg, hiszen Zányi Tamás hangmérnök szerint a hangok, zajok legalább annyira hozzájárulnak egy-egy mű sikeréhez, mint a látvány. „Ezt a filmet hallani kell!” – jelentette ki Zányi, akivel csak egyetérteni tudunk: ahhoz, hogy minket is a főszereplő Saul lelkiállapotához közel, az életben maradás józansága és a tömeges mészárlásban való közreműködés őrületének határára sodorjon a film, elengedhetetlenek a hangok. Zányi nevetgélve és büszkén mesélt arról, hogy az őt ért legnagyobb elismerés az volt, amikor egy amerikai, nagy múlttal és szakmai háttérrel rendelkező hangmérnök azt mondta, hogy „ez volt élete legszörnyűbb hangjátéka”. A profizmust dicsérve érezzük a szarkazmust és a keserűséget, épp ezért nem is meglepő, hogy a film hanganyagát szeretné betenni saját tananyagába.

A tájékoztatón a csapat nagy elégedettséggel mesélt az amerikai forgalmazó Sony Pictures Classics-ról, akik biztosak voltak a nemzetközi sikerben. Böszörményi Gábor, a filmet Magyarországon forgalmazó Mozinet Kft. ügyvezetője is fényes jövőt jósolt a filmnek és a későbbiekben DVD-megjelenést is terveznek: „Hét hónapja kezdtük forgalmazni, hét hónap múlva is műsoron lesz, és hét év múlva is fognak belőle vetítéseket tartani.” Közel 80 országban (köztük Malajziában és Vietnamban is), Amerikában négy moziban vetítik a Saul fiát, de Rajna Gábor producer bízik benne, hogy hamarosan több százra fog emelkedni ez a szám.

Apropó fogadtatás. Nemes Jeles arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a hazai, fröcsögő kommentelőkről,elegánsan annyit mondott: „Mintha felvennénk egy hangversenyt, összevágnánk belőle a köhögéseket, és azt hallgatnánk.” Szerencsére azért ez csak apró kisebbség, a többség odavan a Saul fia sikeréért – azonban sokan mégsem merik megnézni. Az érzékeny és eddig érintetlen témát túl nyomasztónak, felzaklatónak tartják. Nekik Nemes Jeles László azt üzeni, hogy már rengeteg ember számolt be előzetes félelméről, de miután megnézték, rájöttek, hogy más, mint amire számítottak. A film ugyanis bár valóban rendkívül nyomasztó, abban is különleges, hogy annyira be tudja vonni a nézőt, annyira átélhetővé teszi a történetet, a drámát, átadja a mondanivalóját, hogy ebben semmi más filmhez nem hasonlítható, ezt az élményt más mozi nem adja meg. Képet és hangot ad valaminek, amit nem tudtunk soha elmondani, és megérteni, ezért az a kis zaklatottság nem nagy ár. Sőt, mi, a DUE Tallózóban mindenkit arra buzdítunk, hogy nézze meg: több lesz tőle. Maga a rendező is ezt javasolja: „Jó lenne, ha a mai fiataloknak lenne kultúrájuk a filmnézésben. Minden kamasznak látnia kellene a Saul fiát. Nem azért, hogy sok nézője legyen. Hanem mert a társadalmunkban nagy probléma az empátia hiánya.”

Szakál Borostyán