Dueonline.hu

A Millenáris B csarnokába belépve még nem sok minden látunk abból, ami ránk vár, hiszen a kiállításra egy – a belső térben felépített – folyosón juthatunk be. Pedig az egyszeri látogató már izgatottan várja, hogy holdkövet tapizhasson, és hogy megnézze, milyen űrruhában szálltak le a Holdra.

A kiállítás plakátjai már hónapok óta uralják a város képét, így elvárásaink nem voltak kicsik. A Gateway To Space kiállításon jártunk.

A kiállítás koncepciója, hogy egészen Jules Verne tudományosnak cseppet sem mondható Utazás a Holdba című regényétől és Verner von Braun (a rakétafejlesztés „apukája”) élettörténetétől kezdve bemutatja az űrkutatás történelmét egészen napjainkig. Teszi mindezt úgy, hogy könnyen olvasható táblákon meséli el a szükséges tudnivalókat, és korabeli videó bejátszásokban mutatja be az éppen aktuális történelmi eseményt. Eközben a látogató valamifajta kiállítási tárgy mellett áll, ami a legtöbbször egy makett egy rakétáról, vagy űrhajóról, esetleg az adott tudományos programhoz köthető, mindenki számára izgalmas relikvia (például egy űrruha).

A koncepció önmagában teljesen rendbe van, és azt, hogy a kiállítás másfél órán keresztül elszórakoztat, kár lenne tagadni. Elámulunk azon, amikor elképzeljük, hogy az űr első felfedezőinek milyen kis helyen kellett utazniuk, és azon is, hogy ehhez képest mennyire hatalmas egy hordozórakéta. Holdkövet tapizni is kétségkívül izgalmas dolog. Akkor is, hogyha kicsit csalódáskeltően a szóban forgó kőzet nem az Apollo program során került bolygónkra, hanem csak egy közönséges meteorit formájában a földre „pottyant”. A profi módon megépített rakéta makettek és vezérlőegység-belsőket is lehet szájtátva bámulni, bár a rengeteg gombbal felszerelt tárgyakon díszelgő „hozzányúlni tilos” felirat feléleszti az emberben a kisördögöt. A kiállítás talán legnagyobb húzása a MIR-űrállomás belseje, amiben a látogató úgy érezheti magát, mintha nem is a Földön állna, hanem a súlytalanságban lebegne.

Fotó: urkiallitas.hu

A kiállítás legnagyobb bakija valószínűleg a magyarázó szövegek átgondolatlanságában van. Evidens információkat sulykol tábláról-táblára, miközben a szövegíró számára magától értetődő dolgok annyira azért nem azok. Így pont abba a hibába esik, hogy csak azt nem magyarázza el, amit el kéne, minden mást pedig újra és újra elolvashatunk. Ennek köszönhetően a kiállított tárgyak igazi értelmezéséhez, és csodálásához nem árt valamifajta minimális előismeret az űrkutatás terén.

A Gateway To Space kiállítás összességében nem egy rossz program vasárnap délutánra a családdal, de azért ne várjuk azt, hogy rengeteg új tudással gazdagodhatunk általa.

G.D.