Dueonline.hu

Tegye fel a kezét, aki fel tud eleveníteni legalább egy olyan esetet az óvodás korából, amikor nagycsoportosként elvette a focilabdát a kisebbektől, a kiscsoportost elzavarta a hintából, vagy éppen finoman kitépte a kedvenc babáját egyik alacsonyabb csoporttársa kezéből!

Kiskorunkban még az óvó- és tanár nénik által irányított és szankcionált, játékokért, jobb jegyekért folyó versenyben élünk, felnőttként azonban a rideg, korlátozásokkal teli, sokszor tisztességtelen verseny szereplői vagyunk.

Még hétköznapi emberként is sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, ahol érezni lehet a versenykorlátozó megállapodásokat, bármilyen komolynak és távolinak hangzik is a kifejezés.

Nézzünk például egy matekversenyt. Ha a barátunkkal egymás mellett ülve írjuk a feladatsort, és segítünk egymásnak, az egyrészt nyilvánvaló csalás, másrészt a többiek, akik egyedül, önállóan dolgoznak, versenyhátrányba kerülnek. Nekik egy ember tudása áll rendelkezésükre, nekünk kettőé. Így ez már eleve nem is nevezhető versenynek, nem tisztességes. Ez a gazdaságban, a piaci szereplők között is így van. Akire jobb feltételek vonatkoznak, akik össze tudnak dolgozni, össze tudják adni tudásukat, pénzüket stb., ők több esélyt kapnak a feltörekvésre, a profitnövelésre. A többi cég versenypozíciója romlik, ami szintén korlátozásokat eredményez, és a fogyasztók látják kárát. Tóth Emese, a Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola tanulója is tisztességtelennek tartja ezt, mivel „egy verseny azért verseny, mert mindenki egyenlő esélyekkel indul, egy bizonyos célt szeretne elérni. És az ezeket befolyásoló dolgok szabályokhoz kötöttek. A megállapodások ezt a versenyt egyértelműen korlátozzák.”

Tiltják a tisztességtelen versenyt

Dr. Hajnal Zsolt, a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének (FOME) elnöke, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi karának egyetemi adjunktusa elmondta: „Magyarországon az 1996-dik évi 57. törvényben foglalt szabályok a versenyjogról is rendelkeznek. Ez a versenytörvény, ami alapvetően a verseny szabályairól és ennek keretrendszeréről mond ki törvényszerűségeket.” Emellett a Gazdasági Versenyhivatal (a GVH-ról az előző februári számunkban már olvashattatok - a szerk.) is őrködik a verseny tisztasága felett, különösen a fogyasztók és vállalkozások viszonyrendszerében - fejti ki Hajnal Zsolt - amit szaknyelven "business to consumer" viszonyrendszernek is nevezünk. Megtudtuk, hogy a versenytörvény a versenykorlátozó megállapodást is pontosan definiálja, miszerint „beszélhetünk olyan megállapodásról vagy összehangolt magatartásról, valamint a vállalkozások egyes szervezeteinek köztestületeinek döntéséről, amely a gazdasági versenyt megakadályozza, korlátozza, torzítja, éppen ezt célozza, vagy ilyen hatást fejt ki.”

Van esély rá

Egyszerűen magyarázható a versenykorlátozó megállapodások káros és befolyásoló hatása, mondjuk, ha két cég összefog. Tóth Emese úgy látja: „együtt több pénzük lesz, több a marketingre és mindenféle olyan dolgokra, amik csábíthatják a vásárlókat. Így a kisebb cégek háttérbe fognak szorulni és ez már egy kicsit a monopólium felé halad.” Ez azt vonja maga után, hogy mivel az egymással összefogó nagyok uralják a piacot, megtehetik, hogy magasabb árakat vezetnek be, amit nem feltétlenül tud minden vásárló kifizetni, viszont mégis szükségük van az adott termékre. Vagy épp olyan alacsonyan tudják tartani az árat, amelyet a többi, kisebb cég már nem tud biztosítani, így ők elveszthetik vásárlóikat. Egyértelmű, hogy fogyasztói hátrány lesz az eredmény. Ezt kivédendő fogalmazták meg a versenyjogot, melynek „egyik sajátossága az, hogy nem kell, hogy az éppen tisztességtelen versenycselekmény közvetlen hatást fejtsen ki, elég a potenciális versenytorzító hatás is. Nem kell, hogy bekövetkezzen maga a kár, vagy az, hogy a verseny sérüljön, hanem pusztán elegendő annak a fennállása, annak a veszélynek a megléte, hogy a verseny sérülhet.” - tudtuk meg dr. Hajnal Zsolttól, a FOME elnökétől.

A gyerekek a leggonoszabbak?

A verseny mint egy, a fejlődésre ösztönzően ható folyamat az élet bármely területén jelen van. Ezzel nincs is semmi gond, csak jó dolgokra kellene felhasználni. Sokan azonban - főleg a piacot egyedül uralni kívánó vállalatok - olyan megállapodásokat kötnek egymással, melyek a versenyt korlátozzák, ezzel erősen kihasználva erőfölényüket. Erre persze számtalan példát tudunk hozni már egészen kiskortól kezdve. Bekerülve az óvodába, majd iskolába, számtalanszor próbáljuk erőnket fitogtatni, akár kortársaink fenyegetésével, bosszantásával is. Egyfajta ösztöncselekvésnek is tekinthetjük ezt, amit felnőttkorra elnyomunk magukban. Az emberi természetből adódóan azonban a versenyre, a legyőzésre és mások korlátozására való hajlamunk megmarad. Ezt sokan élik ki a gazdaság területén, olykor - a gyermeki időszakot idézve - sértve ezzel a tiszta és szabad verseny körét.

Nem tudják, mit veszítenek

Ha több cég között diffúzió jön létre, melyből a fogyasztóknak hátrányuk származik, és ezt a háttérben folyó, negatív hatású megegyezést a fogyasztói kör észleli, akkor nagy valószínűséggel a csalódottsága miatt elpártol az adott cégtől. A nagyvállalatok sokszor talán nem is sejtik, hogy mit kockáztatnak azzal, ha például bevételeik növelése céljából megemelik termékeik árait, vagy olyan helyzet elé állítják a vásárlókat, amiből ők mindenképpen csak veszteséggel tudnának kijönni. Ennek eredményeként inkább elfordulnak az adott előállítótól. Sőt, ha nagyobb méretekben történik ez, talán az ominózus cég csődbe jutásával is végződhet. A közgazdasági középiskolában tanuló és ezeket a folyamatokat közelebbről ismerő Emese szerint „erre megoldás, ha a vállalatok vezetői reálisan mérik fel a piacot, az igények függvényében hozzák meg döntéseiket és inkább a biztos vásárlói kör megtartására törekszenek. Amennyiben az emberek elfordulnak, a cégek saját maguk nem állnak meg az üres világban egyedül.”