Dueonline.hu

„Teljes végkiárusítás! Raktárkisöprés! Különleges ajánlat csak ma, csak neked!” Biztosak vagyunk benne, ha kinézel az utcára, fellapozol egy újságot, vagy a neten böngészel, rögtön látni fogsz legalább egy ilyen feliratot. De mit szolgálnak ezek?

Milyen reklámnak minősülnek, és szabad-e így hirdetni a portékánkat? Most tisztázzuk a tisztességest.

„A reklámtörvény foglalja össze azokat a rendelkezéseket, amelyek keretei között reklámozhatunk.” – tudtuk meg Csordás Tamástól, aki a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karán, azon belül a Média, Marketingkommunikáció- és Telekommunikáció Tanszékén tudományos segédmunkatárs. Megtudtuk, hogy míg „a kereskedelmi gyakorlat a hirdetők kereskedelmi tevékenységéről szól, addig a reklám egy kommunikációs tevékenység”. Van átfedés köztük, mégis a reklámozónak kell tisztában lennie a vonatkozó szabályokkal, például hogy a szerencsejáték, a szex, és a fegyverek reklámozása tilos, és dohánytermékeket sem lehet a médián keresztül népszerűsíteni.

Mit szabad és mit nem?

Az előzőeken felül a célcsoportra, a mondanivalóra, a tartalomra vonatkozó szabályozás is kötött, mint például a fiatalkorúaknak szóló reklámokat érintő, amely az egyik legerősebb. A törvény szerint ugyanis tilos a közvetlen rábeszélés, azaz nem szólíthatnak fel gyerekeket arra, hogy vásároljanak. Arra sem, hogy a vásárlásra a szüleiket kérjék meg, vagy épp csak szóljanak nekik. De a gyerekeknél nem lehet bevetni a bizalmi fegyvert sem, azaz nem szabad őket arra biztatni, hogy kérdezzenek meg a vásárlásról olyan felnőttet, akiben megbíznak (pl. a jól ismert „kezelőorvosát, gyógyszerészét”), mondjuk a tanító nénit.

Emellett ott vannak az ún. csalogató reklámok, melyeknek célja, hogy valami olcsóbb, kisebb dolgot hirdetve, azzal becsalogatva a fogyasztót, valójában drágább, komolyabb terméket adjanak el neki. „Ez egyfajta ajánlásként is hathat a fogyasztók számára, de a kereskedők részéről ez megtévesztő tevékenység.” – magyarázta Csordás Tamás szakértőnk.

És mi a helyzet az olyan reklámokkal, amik nem hazudnak, de információkat hallgatnak el? Ezek jogsértőek? Marketing szakértőnk szerint „attól függ, hogy milyen információt hallgatok el. Az információ elhallgatása adott esetben lehet már hazugság is.”

Hatóságok és negatív szájreklám

A reklámozás világában erős a szabályozás, sok a tiltás, nagy a felelősség. Magyarországon több olyan szervezet is működik, amelyek a tisztességtelen verseny elkerüléséért dolgoznak. Ilyen például a Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal, és bizonyos esetekben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH). Komolyabb helyzetekben, ha például egy Magyarországon kívüli, de Európán belüli cégtől rendelünk, és van valami joghézag, akkor az Európai Fogyasztóvédelmi Hatósághoz is tudunk fordulni. De nem szabad megfeledkeznünk az internet, és így az vásárlók „szabályozó erejéről” sem. „A digitális világ fénykorában élünk, ahol előbb megy ki a Tékozló Homárra a panasz, mint hogy elküldenénk azt a szolgáltatónak.” – fejtette ki Csordás Tamás, aki emellett hozzáfűzte, hogy mivel az emberek naponta interneteznek, blogolnak, ezzel vélemény-alkotó szerepük is van. Így ha egy lehúzó, rosszalló kritika fogalmazódik meg egy adott cégről, akkor az sokkal nagyobb folyamatot indíthat el a vásárlók körében is, mint egy hivatali büntetés. Egy-egy ilyen fogyasztói lázadás, felháborodás nagyobb negatív visszhangot válthat ki, ezzel súlyos presztízsveszteséget okozva az adott vállalatnak. Csordás Tamás szerint „Az internetes publikum egy hatalmas nagyúr, és amíg vannak ilyen felületek, addig ennél jobb fogyasztóvédelmi hatóság talán nincs is.”

Tudatos vásárló

Egyértelmű, hogy a mai információs túláradatban a fogyasztók szerepe felértékelődik. Tudatosnak kell lenniük, a vásárlás előtt utánanézni a kiszemelt terméknek, a forrásnak, ahonnan készülnek beszerezni az adott dolgot.

A tudatos fogyasztói viselkedésbe már az is beletartozik, ha a neten az ár-összehasonlítóban megnézzük, hogy mondjuk, miért van 50%-os árkülönbség, miért olyan olcsó/drága egyik-másik termék. Illetve mindenképpen érdemes megfontolni, hogy hivatalos márkakereskedőtől vásárolunk kicsit drágábban vagy féláron egy neve-nincs, követhetetlen forrásból. Utóbbinál fennáll a veszély, hogy bontott csomagolásban érkezik, az esetenként hamis, hibás vagy hiányos termék, míg a márkakereskedést fel tudom keresni személyesen is problémáimmal, és legtöbb esetben ezek garanciát is adnak a termékekhez. Technikai eszközök esetében pedig még jótállási problémáink is lehetnek.

Előzetes kontroll

Könnyű mondani, hogy legyünk tudatosak, ha közben mindenhol az arcunkba tolják a rengeteg, vonzóbbnál vonzóbb reklámot. László Klaudia, a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola 11. osztályos tanulója elmondta, hogy szerinte „a reklámok feltűnőek, tömörek, és nagyon megtévesztőek, mivel egy-egy terméket vagy szolgáltatást sokkal jobb színben tüntetnek fel a reklámozók”, ezáltal elhitetve az emberekkel, hogy pl. az a gyógyszer, fogyókúrás kapszula, kütyü stb. mennyire hasznos, pedig ez sok esetben nem felel meg a valóságnak. „Tehát ezek csak azért vannak, hogy az emberek bedőljenek nekik.” – tette hozzá a lány. Ha a „bedőlés” azt jelenti, hogy vásároljunk a termékükből, ez igaz lehet, de szerencsére a gyakorlat azt mutatja, hogy a komoly piaci szereplők nem vállalják a rizikót megtévesztő hirdetésekkel. Ebben segít nekik Magyarországon az ún. „reklámszabályozó testület, akiktől előzetesen lehet kérni, még mielőtt leadnák a reklámkampányt, nézzék meg, hogy még véletlenül se legyen törvénybe ütköző a tartalom.” – osztotta meg velünk Csordás Tamás. Ez azért jó, mert ha van egy ilyen állásfoglalása a cégnek, és ne adj’ Isten, érkezik a reklámra egy panasz, akkor ők már büszkén tudják lobogtatni a „jogilag megengedett” feliratú papírkát.

Versenytársak

Sajnálatos módon vannak azonban olyan reklámozók is, akik eleve a fogyasztók megtévesztésére apellálnak. Ők talán abban a hitben tevékenykednek, hogy „minden szabad, ami nem tilos?!” A törvényeket be kell tartani, amit a már említett komoly piaci szereplők meg is tesznek, de vannak jogi kiskapuk is. A megtévesztésre építő szolgáltatók ezeket bizonyára kikutatják, és a reklámozás kapcsán sem fog nekik szívbajt okozni a ezek használata. A baj csak az, hogy mi, fogyasztók nem tudjuk egyből eldönteni, ki nem mond igazat. Csordás Tamás véleménye szerint „ez inkább a digitális kommunikációra jellemző, tehát az internetes hirdetésekre, hiszen ott jóval nehezebb ellenőrizni ezeket.” Normál esetben pedig tényleg nem érdemes megtévesztő reklámokkal próbálkozni, mivel – ahogy Csordás Tamás szakértőnk mondja – „a piaci szereplők elemi érdeke, hogy tisztességes versennyel operáljanak, így a ráérő vásárlók mellett maguk a versenytársak azok, akik figyelnek, és azonnal jelentik, ha valami nem stimmel a reklámunkkal.”