Dueonline.hu

A DUE vezetése és tagsága mély megrendüléssel értesült arról, hogy Csató Márton – nekünk csak "Süni" – Kanadában autóbalesetben elhunyt. Barátunk néhány nappal a 34. születésnapja előtt hagyott itt bennünket. A temetéséről később intézkednek.

Süni, ne haragudj, de ezt nem tudom elhinni még neked sem. Tudom, hogy már nem vagy köztünk, meg is értettem a szavakat, ám elhinni, megérteni nem tudom azt, ami történt.

Cikáznak az emlékek a fejemben – van egy pár, hiszen nagyjából egy évtizedet voltál velünk a DUE-ban. Látlak magam előtt a táborban vagy a sajtófesztiválon és a vidéki rendezvényeinken. Leginkább a mosolyodra emlékszem. Mit mosoly? Nevetés volt az! Igazi, széles nevetés. Nincs is olyan kép az emlékezetemben rólad, amikor nem nevetsz.

Ha nagyon kutakodom, akkor, persze, találok. Egyszer beszéltünk nagyon komoly dolgokról. Az életről, a lányokról, a hétköznapokról, az ünnepekről. És még rengeteg minden másról, mert azon kevés ember közé tartoztál, akit minden érdekelt.

Bár sosem mondtuk, a lelkünk mélyén mindannyian tudtuk, hogy te jobban szereted a táborokat, a balatonfenyvesi tíz napok hangulatát, mint az újságírást, amiről az egész rendezvény szólt. De nem volt ez baj. Középpontja és motorja is voltál a közösségnek és annak ellenére, hogy az újságírás mint szakma nem vonzott, mindent megtanultál, amit egy sajtómunkásnak elméletben tudnia kell.

Az egyik igazi szerelmed a repülés volt és tulajdonképpen ez csábított el tőlünk is, de örömmel engedtünk el, mert hittük, hogy megvalósítod az álmaid. Előbb Magyarországon, majd a tengerentúlon dolgoztál a szakmában.

A másik nagy szerelmed Zsanett volt, akit a táborba is elhoztál, és Kanadába is veled tartott. Ott volt veled mindig, minden pillanatban. Minden nevetésed az övé volt az utóbbi években.

Mi most nem tudunk nevetni, Süni, egy kicsit sem. De megígérjük neked, hogy fogunk még. Sokat. Miattad, neked, érted.

Isten nyugosztaljon, Süni! Jó repülést!

Kecskés István