Dueonline.hu

Második alkalommal tartott előadássorozatot a Civil Kommunikációs Akadémia 2011. január 19-én. Ezúttal két újságíró, Herczeg Zsolt (InfoRádió) és Kruzslicz Dávid (RTL Klub) is adott tippeket a civil szervezeteknek, hogyan tudnak esetleg bekerülni a médiába.

Emellett Gádor György a pályázatíráshoz adott néhány tippet, míg Dede Éva pszichológus a segítés tudományába vezette be a közönséget. Dede Éva pszichológus előadásának összefoglalóját olvashatjátok.

A segítő személynek is sokszor örömet nyújt a segítés. Mennyire van benne a magyar kultúrában a segítési hajlandóság? Ez bizonytalan kérdés, mert az iszlámban például egyértelműen benne van. A mi hajlandóságunk attól függ, hogy milyen tapasztalataink vannak a segítésről. Ha rosszra használták fel, akkor nem biztos, hogy a későbbiekben is szeretnénk segíteni. Ha valaki az 1%-t nekünk áldozta, akkor érdemes tájékoztatni róla a támogatót, hogy mire költöttük a pénzt. Például a beregszászi főiskola emléklapot ad és felteszi honlapjára azoknak neveit, akik pénzt küldtek.

Mikor már segített valaki, azt jó lenne megtartani a későbbiekben is, akár pénzre, akár konkrét segítségre gondolunk. Fontos éreztetni, hogy rászorulunk a segítségre. Lehet, hogy a segítő valamilyen bűntudatot szeretne feloldani. Szakszavakkal altruista vagy proszociális viselkedésnek nevezhetjük az állandó segíteni akarást.

Néha nehéz elfogadni, hogy segítségre szorulunk, mert pl. nem tudunk már olyan gyorsan mozogni. Kutatások igazolták, hogy általában a nők jobban elfogadják a segítséget, ami kulturális tényezőkből adódik. A magas önértékelésűek nehezebben tudják elfogadni rászorult helyzetüket. Könnyebb elviselni a segítséget, ha érezzük, hogy ez ideiglenes. Lehetséges, hogy igénye van valakinek a viszonzásra, ami az ő önértékelésén javít.

Amikor meggyőző kommunikációban szeretnénk eredményesnek lenni, akkor nem elég szóban meggyőzni őket, hanem viselkedésünkkel is azt kell mutatni.

(Habók Lilla, meetoff.eu)