Dueonline.hu

Felmérések szerint mi, a fiatalabb nemzedék már csak ímmel-ámmal facebookozunk, és erről a szüleink tehetnek.

Fotó: blogherald.com

Amikor az ősök rászabadulnak a közösségi médiára, az kicsit olyan, mintha egy rossz horrorfilmet néznénk egy nagyon gonosz vírusról, ami először csak lassan teszi a dolgát, aztán mire kettőt pislantunk, minden a feje tetejére állt, jobb híján pedig menekülőre fogjuk a dolgot.

Nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy megúszták azokat a kellemetlen pillanatokat, amikor anyu vagy a nagyi egy jól irányzott „kisunokám”-„kisfiam”-„kislányom” kommenttel be nem vittek egy gyomrost egy egyébként frankó posztnak.

A Times egyszer közzétett egy felmérést, amiből kiderült, hogy a megkérdezettek 25%-a került már cikis helyzetbe amiatt, mert a szülők feltöltöttek róluk valamilyen fotót a közösségi médiára (és a szülőknek fenomenális érzékük van ahhoz, hogy a létező összes fotó közül kiválasszák a legbénábbat, amin az ember igazából csak nyomokban hasonlít magára, és inkább mutat egyezőséget távoli dzsungelek emberszabású teremtményeivel).

Anyu vigyázó lájkjainak meg is lett az eredménye – az utóbbi években a tinik inkább átnyergeltek a Snapchatre és az Instagramra, ami sokkal nagyobb anonimitást biztosít nekik, a Facebookot pedig otthagyták mutatóba a rokonoknak.

De milyen szülők leszünk mi?

Akinek vannak huszonéveik közepét taposó ismerőseik, azok észrevehették, hogy nagyjából a szülőszobából is posztol az ifjú anyuka (és ha nem ő, akkor apu), és az épphogy megszületett gyereknek még az első levegővételt sem sikerül abszolválnia, amikor csattan a vaku és szerencsétlen gyerek a másodperc törtrésze alatt már egy csini filterrel ellátva röpül fel az Instára. És amilyen ciki, hogy anyáink a családi fotóalbum legkínosabb képeit tudják előrántani, úgy nagyon sokan végig sem gondolják, hogy ugyanazt csinálják ifjú szülőként, mint amitől egyébként a falra másztak még nemrég.

A Wall Street Journal egy felmérésre hivatkozva azt állítja, hogy egy szülő átlagosan ezer képet tölt fel a gyerekéről annak ötéves koráig. Ez évente kétszáz fotó, azaz majdnem minden második nap egy új kép! Soha ilyen jól dokumentált gyerekkora nem volt még senkinek, mint a mai kisgyerekeknek. Mindenről van egy fotó vagy videó, az első vécébe kakilástól kezdve az első komoly hisztirohamon át a legbénább farsangi jelmezig. Mi azzal a baj, ha ez felkerül egy online felületre? Hát az, ami az internet örök szabálya: ami oda felkerül, az ott is marad. Lesz róla valahol egy másolat, valaki lementi, aztán évek múlva ráakad. Nincs az a biztonsági beállítás, ami megvéd minket a saját óvatlanságunktól. Egy másik felmérés szintén döbbenetes adatokat eredményezett: a válaszadók 38 százaléka mondta azt, hogy már láttak többször olyan helyzetet, amiben a szülő ahelyett, hogy a gyerekével együtt élt volna át egy eseményt, inkább arra koncentrált, hogy az eseményről készüljön egy jó kép. És arról még nem is beszéltünk, hogy aztán a csemetét szúrják le, hogy inkább szelfizik a görög romoknak háttal, ahelyett, hogy áhítattal szemlélné őket…

Ez később iszonyatosan nagy problémákat okozhat. Nézzünk egy képzeletbeli példát! Legyen Peti a főszereplő. Peti meglátja a napvilágot, Instagramon edződött apukája pedig a pillanat hevében már a köldökzsinór elvágása előtt lefotózza. Miközben az orvosok tisztogatják, Peti már a közösségi oldalakon szakítja a lájkokat. Telik az idő, és Peti megteszi első lépéseit. Tologatja a csattogós lepkét, összekeni a fejét bébipapival, és hiperdurva hisztiket művel lefekvéskor. Apu pedig jót röhög, és ezeket mind felteszi a közösségi oldalra, hogy a többiek is nevessenek vele. Ugrunk az időben. Peti első munkahelyén valaki megtalálja az egyik régi felvételt. Másnap mémek garmadája önti el Peti online profiljait, lesz, aki kinyomtatja. A hónap dolgozója felirat egyből rákerül Peti kakis pelenkás fotójára. És Peti pedig piszok rosszul fogja érezni magát emiatt még nagyon sokáig.

Ráadásul ez nem az ő felelőtlensége volt, hanem a lájkmániás szüleié.

Mit lehet tenni?

Elfogadni a tényt, hogy bizony, vannak dolgok, amiket nem kell megörökíteni. Ezek azok a pillanatok, amiket az emlékezetünkben kell megőrizni. Lehet, hogy idővel kicsit megfakulnak, és nem lesz rajtuk csillivilli filter, de senki el nem veheti tőlünk és nem élhet vissza vele. És hogyan döntsük el, mik azok a dolgok? Azok, amelyeket mi sem szeretnénk magunkról viszontlátni.
 

Tudtad? Az országban már két helyen is tanulhatsz a médiáról - többek között a Facebook veszélyeiről és lehetőségeiről is – a Bűvösvölgy médiaértés-oktató központokban.
A budapesti vagy debreceni helyszínünkön kipróbálhatod magad szerkesztőként, reklámszövegíróként vagy akcióhősként. Jelentkezzetek hozzánk és lessetek be a képernyők mögé!
www.buvosvolgy.hu