Dueonline.hu

A Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete (DUE) második évben indította Civil Kommunikációs Akadémiáját a magyarországi civil szervezetek számára. Három alkalmon keresztül 4-4 előadó képzi a civileket a jobb kommunikáció érdekében.

Internetről és közösségi médiáról beszélt az első rendezvényen, 2011. január 12-én Intődy Gábor (Vodafone Magyarország), Ferling József (Ferling PR Ügynökség), Szilágyi Árpád (Magyar Rádió – Netidők), Borek András (médiakutató). Ferling József pr szakértő előadásának összefoglalóját olvashatjátok.

Meg kell mutatni magunkat, mert amit nem tudnak, az nincs. A civil piac is a pénzről szól, akik itt ülnek, azok egymás versenytársai az 1%-ért. Kötelező irodalomként ajánlotta Marlo Puzotól A Keresztapát, Robert Fulghumtól Már lángolt, amikor ráfeküdtem és Charles Perrault-tól/Grimm-testvérektől a Csipkerózsikát. Mindegyikből kiemelt részeket, hogy miért fontosak.

A pr a párbeszédről szól, nem arról, hogy mi mit szeretnénk mondani. Könnyebb volt manipulálni régebben, mert akié az információ volt, azé volt minden. Ma már mindenhol ott a média, oda kell figyelni arra is, hogy a világ éppen miről kommunikál, és ettől függően kommunikálni.

A kommunikáció és a pr nem csak tájékoztatás. Egy piramis szimbolizálja, hogy a tájékoztatás az alsó szint, utána következik a tudatosítás, megértés, elfogadás, bizalom és a támogatás. Ha viszont valaki elkezdett támogatni minket, akkor utána „hülye lenne más lóra tenni”. A belső kommunikációt sem szabad mellőzni, egy ember 50 ember felé tudja hitelesen kommunikálni véleményét. A tűzoltástól a tűz megelőzése felé haladhatunk.

Elmagyarázta, hogy ha valaki a „webkocsmában” szeretne elérni valamit, az úgy működik, mint a való életben. A weben sem tudunk rögtön sikereket elérni, hanem először meg kell figyelni a folyamatokat. Úgy látja, hogy a civil szervezetek tudnak a legkevésbé elszakadni a patetikus múlttól. Nem szabad egy cégvezetőnek 15 oldalas bemutatkozót szerkeszteni, hanem maximum 2 oldalasat, amiből az első mondat az legyen, hogy az igazgató számára miért vagyunk fontosak (nem érdekli mikor alapították az elődszervezetünk).

Mérlegelni kell, hogy milyen kocsmába megyünk, és hányban tudunk egyszerre jelen lenni. Van-e egyáltalán elég mondanivalónk. Már sok nagyvállalat pórul járt a webes közösségben, aki nagyobbnak akart tűnni, mint amit eddig a weben elért.

Ha szponzort vagy médiatámogatót keresünk, akkor nem elég egy frappáns levél, de egy működő honlapot vagy facebook-közösséget is be kell linkelnünk. „Különben olyan, mintha meghívnánk valakit ebédre, de nem főzünk.”

Ha valakit érdekel, amit mi mondani szeretnénk a webkocsmában, akkor majd odaülnek hozzánk. Kénytelenek vagyunk a hibáinkat is bevállalni, nem szabad őket a szőnyeg alá söpörni, mert úgyis előkerül. Ha pedig 3 hónapra a Bahamákra megyünk nyaralni – mondta viccesen az előadó – akkor azt is jelezzük a weben, hogy egy ideig nem leszünk elérhetők, mert ott már egy hét is rengeteg időnek számít.

Vannak fontos és érdekes dolgok, és ezeknek keveréke. Ami fontos, de nem érdekes, azt ki kell tenni, csak nem fogják annyian lájkolni. Érdekes és fontos dologból kevés van. Ki kell találni érdekességeket, amik viszont kevésbé fontosak. Akkor kell ismételni fontos és érdekes dolgokat, ha nem figyeltek ránk, mert pl. rossz időben tettük ki.

Tipikus kifogások: nincs pénz, nincs idő, nincs ember, nem értünk hozzá. Prioritás kérdése, hogy akarjuk-e, hogy tudjanak rólunk.

Egy kérdés arra vonatkozott, hogy inkább a csoportot vagy a rajongói oldalt ajánlja. A tapasztalat szerint az emberek úgy érzik, hogy a csoport kötelezettségekkel jár, és kevésbé fogadják el rá a meghívót. Viszont belső kommunikációra nagyon jó. A rajongói oldalt pedig saját külön oldalként lehet kezelni.

Egy másik kérdés a twitterre vonatkozott. Ferling szerint akkor használjuk, ha nagyon intenzív a kommunikációnk, de facebookot a twitterhez kapcsolni nincs relevanciája.

(Habók Lilla, meetoff.eu)