Eseménynaptár
Civilek a médiában – rádió
Második alkalommal tartott előadássorozatot a Civil Kommunikációs Akadémia 2011. január 19-én. Ezúttal két újságíró, Herczeg Zsolt (InfoRádió) és Kruzslicz Dávid (RTL Klub) is adott tippeket a civil szervezeteknek, hogyan tudnak esetleg bekerülni a médiába.
Emellett Gádor György a pályázatíráshoz adott néhány tippet, míg Dede Éva pszichológus a segítés tudományába vezette be a közönséget. Herczeg Zsolt, az InfoRádió riportere előadásának összefoglalóját olvashatjátok.
„Kibékíthetetlen ellentét van a civil szervezetek és a sajtó között.” Az aktuális West Balkán ügy után sok Facebook csoport jött létre. Köztük a „Budapesti szülők riadólánca”, akik azt vállalják, hogy egyeztetnek a szórakozóhelyekkel, és „járőröznek” a helyeken. Úgy érezte, hogy erről érdemes beszámolni az InfoRádióban, különben is kérték a sajtó segítségét. A csoport adminisztrátora egy újságíró, de nagyon óckodott a nyilatkozattól; szerette volna, ha a neve nem szerepel (anélkül nehéz lett volna); megkérte, hogy a mobilszámát ne adja ki senkinek. Ezután többen is megkeresték volta a szervezetet a médiából, de kiírták az üzenőfalra, hogy értse meg a sajtó, hogy nem tudnak ennyi interjút adni, és ezzel nem segítenek.
A civilek közfeladatokat látnak el, sokszor az állam helyett. Minden szervezet magát tartja a legfontosabbnak, ezért azt várnák el, hogy ne kritizálják és terjedelmi korlát nélkül tudósítsanak róla. Ezzel szemben az újságíró hírt akar, általában az a hír, amit el akarnak titkolni. A civilek viszont semmit nem akarnak eltitkolni. Abból lesz a hír, ami új és fontos. Közel van az emberekhez: földrajzilag vagy érintettségileg, illetve a pénz, botrány. Kénytelenek a civil szervezetek alkalmazkodni a médiához.
A média nem tükrözi a valóságot, hanem kreálja, tömöríti. Az emberek általában megnézik, és konstatálják, hogy milyen jó, hogy ez sem velük történt. Kereskedelmi tévé, amiben közvetlenül nincs pénzünk, míg a közszolgálatiban van. Ennek ellenére a Való Világ ellen bármikor össze lehetne rántani egy tüntetést, azzal viszont nem törődünk, hogy az MTV hogy herdálja a mi pénzünk.
A magyar sajtó nagy politikai és gazdasági függőségben működik. Nagy része képzetlen, szervezetlen és tájékozatlan. Általában a magyar sajtó témakövető és nem témateremtő. Sok a felkészületlen újságíró, nem szabad azt hinnünk, hogy tudják a nevünk vagy hogy mivel foglalkozunk. Általában sietnek, mert nagyon túlterheltek. Sok a buta újságíró, ezt abból is tudja, hogy tanítja őket. Havas Henriket idézve: „Isten mentsen meg a tehetségtelen, de szorgalmas emberektől.”
Elképesztően sok a civil szervezet Magyarországon, többnyire mindennek van valamilyen klubja. Mikor alapítanak valamit, sokszor utána se néznek, hogy van-e már hasonló, amihez csatlakozni lehet. Emiatt nagyon szétaprózott, az összefogás teljes hiánya mutatkozik. Elég nagy probléma az átpolitizáltság is, pl. két nyugdíjas szervezet létezik: egy jobb és egy baloldali, melyek pártszékházakba vannak bejegyezve.
A demokrácia felfogással komoly probléma van, úgy látja, hogy akik nem lehettek főnökök a munkahelyükön, azok alapítottak egy egyesületet. Sok az egyszemélyes egyesület, máshol egyre öregszenek a tagok és nincs fiatalodás, mert rajta ülnek a szervezeten.
Problémának látja a „végeláthatatlan panaszkodást”, a másokra mutogatást, a sajtó kerülését és utálatát. Hiányolja az alakító erejű hozzáállást, egyaránt a civileknél és az újságíróknál, de mindkettő hisz benne, hogy megtörténhet. Nem szabad összekeverni a magánember és a szakértő énünket. Mikor nyilatkozunk, gondoljuk végig, hogy mi mennyit hallgatnánk belőle, ha elvonatkoztatunk. Lendvai Ildikó például annyira tisztában van ezzel, hogy mindig egy mondatot ír meg előre, amiről tudja, hogy csak azt fogják kivágni.
Ismerjük a célcsoportunkat, és ahhoz szóljunk, abba a médiába akarjunk bekerülni. Foglalkozzunk a saját dolgunkkal, és ne írjuk bele az alapszabályunkba a világ megmentését is. Az aktivistáknál is hiba a tájékozatlanság: az adott szakterületen legyünk tisztában az aktuális történésekkel. Írni állásfoglalást, aminek kérjük a közzétételét, javasoljunk nyilatkozót a témában az egyesületünkből. Megjegyezte, hogy a West Balkán ügyben hiányolja a nagycsaládosok egyesületének jelenlétét. Ha ezen a héten rendezne valaki egy konferenciát a szórakozóhelyekről, akkor minden média ott lenne (jövő héten már nem!).
Általában InfoRádióként a hivatalos tájékoztatást mindig megkapják a rendőröktől, a mentőktől, de ők szakértőket keresnének. „Ne csak akkor keressük a sajtót, ha kapni akarunk tőlük, hanem akkor is, ha adni akarunk nekik.” Úgy látja, nagy a szemétdomb a szervezetek internetes világában, legyünk ott a közösségi oldalakon. Érdemes fiatalokat küldeni nyilatkozni, általában az újságírók is fiatalok. De a külső kommunikáció mellett fontos a belső kommunikáció is.
(Habók Lilla, meetoff.eu)