Dueonline.hu

Ha a divat nem is érdekel, akkor is biztosan megválogatod, hogy melyik nap mit veszel fel, milyen ruhadarabokat párosítasz össze. De abba belegondoltál már, hogy vajon kinek a munkája, ami éppen rajtad van? És abba, hogy ki dolgozik azon a ruhán, ami a kedvenc sztárodon van egy gálán?

Egy modellező szabász segítségével nézzük meg a szakma titkait.

Hihetnénk azt, hogy a hölgyeket mindig is jobban érdekelte a varrás, hiszen nagyon régen a nők inkább maguknak, otthon csináltak ruhákat. Ennek ellenére először a férfi szabászat alakult ki, mivel nekik különböző katonai és előírásos polgári öltözeteket kellett készíteni. Ezek valamennyivel bonyolultabb, igényesebb munkavégzést követeltek. Persze később a női szabászat is elindult.

Vajon mi a különbség a szabó és a varró(nő) között? A szabók önállóan tudtak dolgozni. A méretvétel után el tudták készíteni a szabásmintákat és megvarrták, készre vasalták őket. Később, amikor az iparosodás kialakult a 19-20. században, akkor szükség volt a konfekcióipar kialakítására, ahol tömeggyártásban készülhettek a ruhák. Ott már varrónők dolgoztak. Akik lehettek vagy betanított munkások, vagy szakképesített varrónők, attól függ, hogy mire volt igénye az iparnak. A különbség, hogy a szabászat egy önálló, nagyon igényes, precíz szakma, akik a női/férfi test arányait tudják és így képesek ruhákat készíteni, a varrónőnek nem szükséges tudni a szabásminták készítését, elég a megkapott, kiszabott darabokat megfelelően összevarrni. Manapság megint felértékelődik a szabók szerepe, hiszen a tömeggyártásban készülő ruhák mellett ők tudnak egyedi, csak a számunkra készülő darabokat tervezni és készíteni.

Napjainkban lecsökkent azoknak a jó iskoláknak a száma, ahol tanulhatóak ezek a szakmák. De Budapesten és vidéken is vannak ruhaipari szakközépiskolák, különböző OKJ-képzések, ezek általában női/férfi ruhakészítő iskolák. Vannak a felsőoktatásban is különböző lehetőségek. Például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki kara, ahol magasabb szinten lehet megtanulni a szerkesztést, a szériázást, a modellezést, a ruhatervezést. De vannak magán divatiskolák is, ahol a szabás és varrás mellett fontos szerepet kap a divattervezés.

Különválaszthatjuk a ruhavarrást és a ruhatervezést is. Az elsőnél azt tanulják, hogy egy divattervező rajzai alapján, méretvétel után hogyan lehet elkészíteni a szabásmintát, kiszabni, megvarrni és befejezni a ruhát, míg a másodiknál igen fontos szerepet játszik az aktuális divat követése és maga a tervezés.

A modellező szabász Éva szerint érdemes alulról kezdeni a szakmát. Először tanuljon meg varrni, szerkeszteni, szabni az ember. Ez azért is jó, hogy jobban értse azokat a dolgokat, amiket a tervező szeretne elérni a rajzaival.

Éva maga is lentről indult. „Hirtelen kellett elhelyezkednem, és volt némi szaktudásom a varráshoz.” – meséli. „Én egy nagy gyárban dolgoztam, mint betanított varrónő, és rájöttem, hogy szeretném ezt a szakmát jobban kitanulni. Akkor kezdtem el a Modell Divatiskolában a nőiruha-készítést. Ez egy kétéves felnőttképző iskola volt. Utána azt mondtam, hogy ez nekem nem elég, és szeretnék még többet tudni. A lényeg az volt, hogy önállóan el tudjak készíteni egy ruhát elejétől a végéig, ne csak egy részfeladatot lássak. Elmentem a Rejtő Sándor Főiskolára, ott tanultam meg a szerkesztést, szériázást, modellezést majd a női ruhatervezést.” – mondta.

Dolgozott gyárban, elismert divattervező mellett, kisebb-nagyobb varrodákban. Végül az élet úgy hozta, hogy megszűnt a munkahelye. Majd adódott egy lehetőség, hogy egy népművészeti boltban dolgozhat. Egyéni, modern blézereket, ruhákat készít, amiken a hagyományos népies díszítések jelennek meg. Nagyon aprólékos, igényes munka.

Válaszd ezt a szakmát!

Ha szereted az alkotómunkát, és szereted egyből látni a munkád kézzel fogható eredményét, és örömet okoz az, hogy amit elkészítesz, abban valaki nagyon boldogan megy haza!

Ez kell hozzá:

Jó szemmérték, jó kézügyesség, jó ízlés, térbeli gondolkodás, jó színlátás, önálló munkavégzés képessége, figyelem és mindehhez a szakma szeretete.