Záró alkalmához érkezett 2011. január 26-án a DUE Médiahálózat által civil szervezeteknek indított Civil Kommunikációs Akadémia. Varga G. Gábor, a Népszabadság szerkesztő-újságírója előadásának összefoglalóját olvashatjátok.
A profit termelése legkönnyebben szórakoztatással érhető el, ezért alkalmazza ezt a kereskedelmi újságírás. Az újságíró feladata a tájékoztatás, oknyomozás és az értékek közvetítése, hiszen befolyásolják az ízlést és az emberek gondolkodását. Viszont nem ér semmit a munkájuk, ha nem olvassák, vagyis ha társadalmilag fontos, ám unalmas dolgokról írnak.
Meg kell próbálni az újság olvasóinak nyelvén szólni, ami természetesnek tűnik, de sokszor olyan szakszavakat használnak a közleményekben, amit az újságírónak szinte teljesen át kell írnia.
Sokszor vannak olyan krízishelyzetek, mikor a civil szervezetek tudnak a legjobb tájékoztatást nyújtani a helyzetről. Az újságíró nem mindig eléggé tájékozott ahhoz, hogy tudja, kihez kell fordulni, ezért jobb, ha mi keressük meg őket az aktuális témában.
Az újságíróknak is van szívük, de minden egyes problémával nem tudnak foglalkozni, amivel szembe kerülnek. Az előadó problémaként vetette fel, hogy nagyon részletekbe próbálunk menni a saját történetünkről. Először az egymondatos lényeget fogalmazzuk meg, és utána fejtsük ki a többi dolgot. Mindig az a jó, amikor már az újságíró kérdez, mert úgyis az arra adott választ fogja leírni.
A sajtóközleményekben ugyanígy az első két lényeges mondat számít. Mindig olvastassuk el mással kiküldés előtt, mert aki több órát dolgozott vele, már nem annyira látja át a nyelvtani, helyesírási, gondolati hibákat. A leghatékonyabbnak mégis a háttérbeszélgetést tartja a civil szervezeteknél. Ez egy kötetlen dolog, ahol bárki megkérdezhet bármit, és közben nincsenek kamerák. A sajtótájékoztató ezzel ellentétben sokkal formálisabb, itt nem magyarázhatunk olyan dolgokról, amit nem szeretnénk az újságokban viszontlátni. Célravezetőnek tartja még a sajtóeseményeket, mikor konkrétan bemutatják a civilek a munkájukat, pl. hátrányos helyzetű gyerekek közé viszik az újságírót. Érdemes ilyenkor is szelektálni, hogy ne rögtön a legkeményebb szituációkat mutassuk be. Finoman meg lehet kérni, hogy beszéljék meg, mi lesz majd a cikkben.
Úgy érzi, hogy nagyon sok a rossz sajtótájékoztató, mert ilyenkor mindenki mindent el akar mondani. Az újságírók az informatív, pergő, munkájukat segítő rendezvényeket szeretik. Koncentrálni kell a témára, és minden mondatnak információt kell tartalmaznia. A beszédek maximum 15 percesek lehetnek, de inkább csak 5-10 percesek. Legyen a helyszínen fény és levegő. Mindig kompetens személyek, vagyis szakértők is legyenek az előadók között. Utána is biztosítsunk időt és lehetőséget, hogy a rádiósok és tévések elvégezhessék a munkájukat.