Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök levélben köszöntötte a Sajtófesztivál résztvevőit. A levelet dr. Cservák Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője tolmácsolta.
Kedves Tanárok és Diákok!
A diákújságírás egyszerre oktatási, tanulási és egyszerre közéleti-közösségi tevékenység. A média – magyarul talán hírközegnek mondhatnánk – egyre nagyobb szerepet kap az életünkben, ezért ma már az oktatásba is bevonult a megismerése, megértése, okos használatának elsajátítása. Közéleti tevékenység is, hiszen a médiának alapvető szerepe van a véleményformálásban. És láthatóan közösségi tevékenység is: mert a fiatalok, általános és középiskolások, főiskolások, egyetemisták azért gyűlnek össze egy diáksajtó-fesztiválon, azért vesznek részt ilyen rendezvényeken; mert közösségeket keresnek, teremtenek, ápolnak, egészen egyszerűen: jól érzik magukat.
A megszólítást azért kezdtem úgy, hogy Kedves Tanárok, mert tudom, hogy minden hasznos iskolai tevékenység mögött egy tanár áll, egy tanár-egyéniség: a diákújságírókat is tanítják, segítik, ösztönzik a tanárok, nagyon sokszor önzetlenül, délutáni foglalkozásokon. És nyilván tartják a hátukat, ha a diákok ifjonti lelkesedésükben meggondolatlanul olyasmit írnak, mondanak, ami szakmailag vagy etikailag nem megfelelő. A tanulási folyamatban még lehetnek tévedések.
A közéleti-közösségi tevékenységek gazdagítják, színesítik az iskolákat, formálják a személyiséget. Jó érzés látni a változatos, sokszor szakmai szempontból talán nem mindig kifogástalan, de mindenképpen diákos iskolai újságokat. Ezek a diáklapok akkor érik el céljukat, ha a fiatalok írnak benne társaiknak meglátásaikról, érzéseikről. A diákújságírás egyúttal stílusfejlesztés is. Meg kell tanulni a közéleti szereplést, s ez más, választékosabb, igényesebb stílust igényel. Leginkább szerepléssel, mások elé való kiállással, másoknak írással lehet ezt megtanulni és gyakorolni. Nagy szükség van a kulturált közbeszédre, az igényes nyelvű sajtóra, rádióra és televízióra, beleértve a modem világhálós kommunikációs formákat is. A mai diákok és persze diákújságírók sokat kalandoznak a világhálón, és írásaik egy részét is ott helyezik el. Kérem őket, hogy ügyeljenek arra, a közéleti megnyilvánulásoknak mindig nagyobb az erőterük, mint a magánbeszélgetéseknek, ezért fontos a mondanivaló körültekintő, választékos megfogalmazása. Az igényes stílus türelmes és empátiát mutat. Az igényes, választékos stílus tanulható.
A Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete, népszerű rövidítéssel, a DUE a rendszerváltás óta működik, azóta fogja össze, oktatja a diákújságírókat. Azóta szervez ilyen találkozókat, táborokat. Megkaptam az egyesület néhány kiadványát. A húsz év alatt ebből a közösségből sokan lettek kisebb-nagyobb közösségek véleményformálói: országos médiumok vezetői, szerkesztői, műsorvezetői, riporterei, szóvivők, könyvkiadók, műszaki szerkesztők, videó-újságírók, sőt nagykövetségi sajtóattasék. De a nagyközönség előtt „ismertté” lett nevek mellett százával vannak olyanok, akik kisebb közösségükben, iskolájukban, falujukban, kerületükben, avagy vállalatuknál, esetleg egyéni vállalkozásukban kamatoztatják a nyilvános megszólalás területén tanultakat. Leginkább úgy, hogy könnyebben teremtenek kapcsolatokat, könnyebben szereznek üzleti partnereket, avagy úgy, hogy sikeresebben írnak meg egy pályázatot, esetleg újabb közösségek kovászaivá lettek.
A diákújságíró-egyesület igényes, kultúraátadó, kultúrateremtő és közösségfejlesztő feladatához sok sikert, és nagyon sok nyitott, érdeklődő diákot kívánok. Bízom benne, hogy a nemsokára átadandó díjak, az év diákújságírója, diákrádiósa, diákfotósa, valamint az idei ifjúsági sajtódíj jó kezekbe kerülnek, s tulajdonosaik a most kiérdemelt közéleti-kommunikációs-nyelvi igényességet viszik tovább egész életükben, kerüljenek bármilyen posztra. A háttérmunkáért köszönet a diákújságírókat segítő tanároknak, újságíróknak, az egyesület szakmai vezetőinek, munkatársainak, a díjazottaknak pedig ezúton gratulálok. Ne álljanak meg, folytassák!