Dueonline.hu

A DUE-KGB legutóbbi akciójának keretében tizenkettő plusz egy dués foglalta el a Magyar Televízió épületében a csatorna ifjúsági híradójának stúdióját. A királyi tévé székháza előtt gyülekező tucatnyi diákújságírót Steinhauser Andrea, a műsor egyik szerkesztője fogadta és vezette végig a stúdióban.

A liftre várva megtudtuk, hogy a Híradó műsorvezetői az adásnapon csak lépcsőn közlekedhetnek – megelőzve, hogy a felvonóban ragadva elkéssenek a felvételről. A csapathoz a helyszínen csatlakozott egy újabb DUE-tag, Torbik Tibor, aki riporterként már néhány hónapja a produkció aktív munkatársa. (Nem ő azonban az egyetlen egyesületi tag, aki a 12+ csapatát erősíti: Lancz Alexandra is a műsor alkalmi riportere.)

A tizenhárom főre bővült csoporttal első utunk a vágószobába vezetett, ahol már lázasan dolgoztak a hat órai műsor egy anyagán. Ezt követően a vezérlőbe nyertünk betekintést, a stúdióban pedig kipróbálhattuk magunkat. Miután a vállalkozó kedvűek megmutatták, mit tudnak a kamera előtt, újra visszatértünk a vezérlőbe, hogy onnan kövessük szemmel az esti adás felvételét. A program zárásaként a 12+ főszerkesztője, Szilágyi Anna válaszolt a felmerült kérdésekre.

A látogatás után a 12+ két fiatal műsorvezetőjével, Gabora Hajnalkával és Győri Ádámmal beszélgettem. (Kevesen tudják, de Hajnalka a 2004-es Miss World Hungary döntőse volt.)

– Hogy kerültetek a tévéhez?

Ádám: – Volt egy casting, azon részt vettünk, és kiválasztottak minket.

– Mennyire sikerül összeegyeztetni a tanulással?

Ádám: Könnyen. A szabadidőmből sem vesz igazán el, mert nem úgy fogom fel, mint munkát, hanem mint szórakozást.

Hajnalka: Nekem magántanulónak kellett lennem, úgyhogy minden erőmmel erre koncentrálok.

– Tehát komolyak a szándékaid.

Hajnalka: Igen, nagyon komolyak.

– Mennyire vesznek titeket komolyan a tapasztaltabb kollégák?

Ádám: Egy jó pár embert ismertem már korábban is, akikkel most együtt dolgozom, így ez különösebb problémát nem okoz.

Hajnalka: És persze ha szükségünk van rá, segítenek és tanácsot adnak.

– Milyen a csapat?

Ádám: Akik itt dolgoznak – szerkesztők, riporterek – nagyjából fiatalok, vagy ha nem, akkor is elég fiatalosan viselkednek. Akik idősebbek, azok az operatőrök, de a vágók, hangmérnökök, gyártásvezetők mind fiatalok. Szóval komolyan vesszük, de azért „lájtosabban”.

– Mik a távolabbi terveitek a tévével?

Ádám: Terveim nincsenek, inkább vágyaim vannak. Szívesen kipróbálnám magam operatőrként. Szerencsém van, mert a Híradó egyik tapasztalt operatőre hétről-hétre leckéket ad nekem. Remélem, később vihetem valamire ebben a szakmában.

Hajnalka: Majd kialakul… szerintem előre nem szabad semmit tervezni.

– De szeretnétek?

Hajnalka: Persze, mindenféleképpen.

– Adtatok már autogramot?

Hajnalka: Én már adtam! Egy kislány kért tőlem az utcán autogramot.

– Van, aki csak a népszerűségetek miatt keresi a társaságotokat?

Hajnalka: Hogy valaki csak emiatt akart volna velem barátkozni, az nem jellemző.

Ádám: A legtöbb ismerősömnek teljes élete van, ezért nincs oka irigykedni amiatt, hogy én aktuálisan milyen műsorban dolgozom.

– Kaptatok negatív visszajelzéseket is?

Hajnalka: Akik engem megismernek az utcán, ők szoktak beszólogatni. Van, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetnek, de ez nem érdekel. A közvetlen környezetemben szerencsére nincs olyan, aki negatívan állna hozzá.

– Szoktak nektek megismerkedési szándékkel írni e-mailt?

Hajnalka: Igen, ez előfordul. Bár nincs megtiltva, hogy ezekre válaszoljunk, de idő hiányában erre sajnos nincs lehetőségünk.

– Alakult valami másképp, mint amire számítottatok?

Hajnalka: – Én azt hittem, hogy nagyon szigorú, feszült hangulat lesz, de nem. Nagyon jó volt, és a jó hangulat meg is maradt.

Papp-Kuster Ádám