Dueonline.hu

Földöntúli földalatti élményben volt része azoknak, akik eljöttek a DUE Kulissza Gerilla Brigád legutóbbi, Budavári Labirintus-beli látogatására. Aki nem jött, bánhatja, de a folytatásban megtudhatja, miből maradt ki.

Az egyik pillanatban még a hol napfényes, hol zivataros, de folyton fülledt Budai Vár ódon utcácskáiban állva izzadt a DUE KGB bő maroknyi csapata, a másik pillanatban viszont már 40 lépcsővel és vagy 20 fokkal lejjebb ereszkedett, hogy földalatti különítménnyé avassa magát a túlzás nélkül vadregényes Budavári Labirintusban.

Brigádunkat Dörnyei Krisztina, a labirintus tárlatvezetője kalauzolta körbe a hűs járatokban kóválygó német és amerikai turisták között. A több százezer évvel ezelőtt keletkezett, de csak a várlakók középkori kútásó próbálkozásai közben felfedezett mészbarlangokat az elmúlt évszázadokban kötötték össze egymással. Az eredetileg pinceként használt járatrendszert a világháború előtt a Nemzeti Bank trezorjaként, a háborúban sziklakórházként, majd a szocializmus alatt konkrétan atombunkerként hasznosították, arra az esetre, ha a gonosz nyugatnémetek visszadobnák az atomot, amit mi dobtunk volna rájuk.

Végül 1996-ban, átfogó felújítás után nyílt meg a Budavári Labirintus, amelynek körútvonala a történeti korokat mutatja be az őskortól – nem tévedés – a jövőig. A tárlat a Föld szívének kihangosított lüktetésével, majd barlangrajzokkal indul – a világ leghíresebb ősember-rajzait művészeti főiskolás hallgatók alkották újra Budapest gyomrában. Ezt a Csodaszarvassal, Atilla kardjával, elvesztett hun pajtásaink kőbe vésett másaival, visszhangzó sámándobolással és gigantikus, Csele-patakba fulladó II. Lajos kőkirállyal fémjelzett magyar történelmi rész követi. A témájában és világításban is borongós szakaszt csak egyetlen vidám rész szakítja meg: a reneszánsz királyi udvart bemutató, fénylő terem, ahol valódi vörösbor folyik a borostyánnal futtatott kutakból – mint megtudtuk, ezt torkos turistacsapatok után néha napjában többször is után kell tölteni.

A tárlatot a jövőt bemutató rész zárja, ahol főiskolások újabb szikla-alkotásai azt mutatják meg, milyen leletek maradnának a mai kor embere után az utókornak – már önmagában a megkövesedett bankautomata és a gigantikus Coca-Cola üveg lenyomat kedvéért is megéri lemászni a mélybe. Aki azonban többre vágyik annál, mint hogy a város közepén hirtelen leereszkedjen egy hangulatos, elszigetelt barlangrendszerbe, az speciális programokon is részt vehet – ilyen a Személyes Labirintus, ahol az ember egyedül járhat végig egy vaksötét utat, vagy a Szerelem Labirintusa, amikor a járatrendszer két végéről induló szerelmesek előbb meg kell, hogy találják egymást, mielőtt összebújnának egy barlangban.

Mi, sajnos, túl sokan voltunk ahhoz, hogy ezeket kipróbáljuk, hiába kedveljük egymást, úgyhogy ezekről közvetlen tapasztalatokkal egyelőre nem szolgálhatunk. Mindenesetre aki nem tartott velünk, sajnálhatja, minket viszont annyira lenyűgözött az élmény, hogy nemsokára megeshet, hogy egy DUE-rendezvény keretében, ünnepelni visszatérünk a varázslatos mélybe. Legutóbb Szilveszterkor ambient- és goa-buli zajlott a lenti termekben, igyekszünk majd mi sem elmaradni emögött.

Pál Zsombor