Dueonline.hu

Marton Réka a Tudós csajok tehetséggondozó projekt résztvevője, aki egyébként tengerbiológus szeretne lenni és a mélytengerek élővilágának szerelmese, különösen a polipoké, most egy kicsit másabb vizekre evezett és Vörös Judit hüllőkutató előadásának köszönhetően már a kétéltűeket is szívébe zárta.

Sosem gondoltam volna, hogy egy múzeumban izgalmas lehet dolgozni. Hiszen ott minden élettelen, nincs történés, nem? De, mint kiderült, van bőven. A „Tudós Csajok” csapata 2018.01.10-én, szerdán Vörös Judit herpetológustól megtudhatta, hogy egy múzeum dolgozójának az élete sokkal mozgalmasabb, mint azt egy laikus sejtené.

Az előadás egy általános bevezetővel kezdődött a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményeiről, ami a kitömött állattok és dísztárgyak mellett alkoholban ázó példányokból, sőt manapság már DNS/szövet-, hang- és bőrkenetgyűjteményből áll. Az utóbbiak arra szolgálnak, hogy a múzeum tudósai össze tudják hasonlítani a friss mintákat a korábbiakkal és ezáltal dokumentálják az esetleges változásokat, emellett, ha egy faj a kihalás szélére kerülne, a jövőben az elraktározott genetikai információjának köszönhetően talán rekonstruálni lehetne. A kétéltű- és hüllőrészlegen található bőrkenetgyűjtemények most különösen fontosok a tudomány számára, – mondta el társaságunknak Vörös Judit, aki az előbb említett osztály munkatársa -  a kétéltűeket világszerte tizedelő, hazánkban is azonosított gombafertőzés, a kitridiomikózis megfigyelésének és ellenőrzésének érdekében.

Vörös Judit

Judit fő szakterülete a filogeográfia, aminek fő célja egy adott faj jelenlegi elterjedésének kialakulásának evolúciós magyarázata. Ennek kapcsán mesélt nekünk a magyarországi foltos szalamandra populációk szigetszerű elhelyezkedéséről és ennek okáról. Számomra meglepetésnek számított a tény, hogy a Budai-hegységben, egy viszonylag rövid, 500 méteres lakóövezeti partszakaszon kb. 1800 egyedszámos elszigetelt populáció figyelhető meg, melyet az egyes egyedek befogásával, adatok rögzítésével, majd az állat elengedésével állapítottak meg.

Új-Zéland és Ausztrália sem maradt felfedezetlen terület a kutatónő számára.
Egy pályázattal sikerült kijutnia Új-Zélandra, ahol két levelibéka faj szövetmintáinak gyűjtése volt a feladata.
Ezek az állatok nem őshonosak Új-Zélandon, hanem Ausztrália két különböző területéről lettek betelepítve. Meglepő módon, míg az anyaországban igen alacsony számban fordulnak és csak külön-külön egy adott helyen találhatók meg, addig új otthonukban az egész szigetet benépesítették a békák.
Judit munkájának egyik célja az volt, hogy ezeket a fajokat jobban megismerve, életmódjukat, annak környezetét megfigyelve, Ausztráliából való esetleges kipusztulásuk esetén a leghatékonyabban tudják visszatelepíteni. A kutatás legnagyobb sikerének az a felfedezés mondható, miszerint is a vizsgált leveli békák egyik fajáról, melyet két eltérő helyről telepítettek Új-Zélandra, megállapították, hogy igazából két külön fajról van szó és ezáltal felfedeztek egy új békafajt, melynek genetikai hátteréről még folyik a kutatás és majd csak pontos ismeretek mellett lesz hivatalosítva felfedezése.

Az új felfedezett békafaj

De Vörös Judit nem állt meg egy új fajnál, a Brazíliai Atlanti-esőerdőben végzett munkája során, hol feladata a Phyllodytes levelibéka nemzetség klasszikus taxonómiai obszerválása volt - mely nemzeteség érdekessége, hogy 2-4 foggal rendelkeznek és életük szorosan kötődik a broméliákhoz -, egy új, eddig a Phyllodytesek közül a legkisebbnek számító, mindössze két centiméter hosszú fajt sikerült azonosítania, amely kizárólag a broméliák levelei között összegyűlt vízben fordul elő. Az új faj a Phyllodytes amadoi nevet kapta egy modern brazil íróról és fajleírásáról a Zootaxa nevű rangos folyóiratban számoltak be.

Összességében egy fantasztikus és érdekfeszítő előadásnak lehettünk részei, ami egy olyan munkakört mutatott be, melyről nem is számítottam rá, hogy ennyi kalanddal és utazással járhat és egy új jövőképet és karrier lehetőséget csillogtatott meg előttem.

Marton Réka