Dueonline.hu

gyomornak talán. De a szemnek, a fülnek és az agynak már korántsem volt ínséges az a néhány óra, amelyet egy hűvös szerdai délelőttön a Parlamentben tölthettünk, ugyanis a DUE-s Incze Nikinek igen tartalmas programot sikerült összeállítania számunkra.

Betekintést nyerhettünk a Kormányváró című műsornak, a Parlamenti Napló művészettörténeti perceinek, valamint a parlamenti ülések élő közvetítésének a kulisszatitkaiba, és megismerkedhettünk az Országgyűlés Sajtóirodájának tevékenységével.

A Parlamenti Napló kulisszatitkai!

Túránk első állomása a Parlamenti Napló művészettörténeti rovatának forgatása volt. Ez a Parlament épületének bemutatását célzó rovat egy mindösszesen 3-4 perces blokk, amelyet az ülésnap végén hétfő délelőttönként sugároz az MTV. A szerkesztő, munkája első pillanataiban bepillantást engedett az újságírók olykor zűrös életébe, a szervezés nem könnyű feladatába, mialatt az oszlopokról készülő rész forgatásához vártuk a stábot. Alig néhány perccel ezután, az előre megbeszélt helyen már találkozhattunk is az egy szál operatőrrel és világosítóval, és az építész szakértők közül is rendelkezésünkre állt egy kedves hölgy. A műsor készítésének első fázisa, amikor a szerkesztő közli a parlamenti építésszel a műsor tervezett témáját; az építész erre mindent elmond, amit tud, majd a szerkesztő ezek alapján kiválasztja a forgatási helyszíneket. Ezek után az operatőré és a világosítóé a főszerep - segíteni sajnos nem tudtunk nekik, hátráltatni pedig nem engedték magukat, így csak távolról csodáltuk a hatalmas gránit oszlopokat, melyekhez hasonlók csak a brit parlamentben vannak. Narráció kizárólag a felvételek összevágása után, az utómunkálatok során kerül a képi anyagra. Merthogy a műsor végleges verziója az MTV Szabadság téri épületében található szerkesztőségben készül, ahol a Parlamenti Napló mellett az EU-Fórum adásait is szerkesztik és hamarosan az Európa Parlamenti Naplót is, melyre kizárólagos közvetítési jogot szereztek az MTV-sek.

A következő programpont a Kormányváró forgatásának megtekintése volt - vagyis csak lett volna: az utolsó pillanatban úgy alakult ugyanis, hogy a forgatás Móse Kacav izraeli államfő látogatása miatt elmarad. Az ok egyszerű: a kormányülés több órát csúszott, aminek következtében az onnan kiszivárgó politikusokat már nem lehetett volna megkérdezni a műsor adásba kerülésének tervezett időpontjáig. Ilyenkor a szerda kora délutáni műsorsávban sugárzásra kerülő adás helyett előkerülnek az archívumból a téli Balaton képei, vagy valami hasonló. Sajnáltuk, hogy így alakult, de legalább alkalmunk nyílt arra, hogy az összeszedelőzködés, a "leszerelés" közben hosszasabban diskurálhassunk a három beszélgetésre így potyára felkészült műsorvezetővel, Siklós Andrással ("Sikivel").

A műsor úgynevezett "álélő" adás, ami azt jelenti, hogy felvételről megy ugyan, de alig egy-két órával a felvétel után már adásba is kerül; és szigorúan vágatlanul (az megesik, hogy a három, egymás után következő politikussal való beszélgetés felvételi sorrendje és adássorrendje nem ugyanaz, de maguk a beszélgetések egy az egyben kerülnek képernyőre). A felvétel helyszíne általában egy olyan "félstúdió", melyet a Parlament egy folyosóján rendeznek be. Az egyszerű díszleten és a berendezéseken kívül mindössze a két szélen felállított egy-egy paraván jelzi, hogy ott valami fontos dolog történik. A műsor készítőinek elmondása alapján ez persze az épületben flangáló népes turistacsoportok egy-egy tagjának rendszerint sosem egyértelmű, és ezért megesik, hogy bármennyire is megpróbálják lehalkítani az atmoszférát, egy-egy hangosabb megnyilvánulás - például egy harsány "Guck mal!" vagy egy markánsabb "Shhhh! Be quiet: a shooting!" - egyszerűen kiszűrhetetlen.

A Kormányváró felvételének helyszínéről aztán lesétáltunk a Parlament mellé, a felvételi helyszínnel mikrofonos kommunikációs kapcsolatban lévő kétszemélyes közvetítőkocsi belsejébe (kb heten) - a felvételek alatt a rendező innen szokta irányítani a munkát. A műszaki vezető beszámolójából a sok technikai érdekességen kívül kiderült, hogy a Magyar Televíziónak jelenleg mindössze hét közvetítőkocsija üzemel: Budapesten három "nagy" és két "kicsi", egy-egy pedig a szegedi, illetve a pécsi körzeti stúdióknál (mi a 7-es számút - MTV-007 - tekinthettük meg). A közvetítőkocsik kis számán felül még az is jellemző, hogy azok már 1988-ban sem voltak vadonatújak.

Végül a parlamenti közvetítések felvételének stúdiójába mentünk szövevényes folyosókon, lépcsőrengeten át egy föld alatti pincehelyiségbe. Ebben az igen modern módon berendezett stúdióban több mint egy órán keresztül időztünk, és eközben rengeteg fel nem tett és azelőtt magunktól eszünkbe sem jutó kérdésünkre is választ kaptunk. Dióhéjban a stúdióról a következőket érdemes tudni. Mai formájában mintegy hat éve működik: az ott dolgozók a Parlament személyzetét alkotják, a Magyar Televíziótól hivatalosan függetlenek. Elsődleges feladatuk a dokumentáció, az anyagok kiadása csak másodlagos. A képi anyagot az ülésteremben rögzített öt kamera szolgáltatja, melyeket a stúdióból "joystickkal" irányítanak (komoly célszámítógép-rendszerük van, amelybe be vannak táplálva a képviselők adatai, így még arra is képesek, hogy egy "egérnek látszó tárggyal" egy erre alkalmazott asztalfelületen kijelöljék egy adott képviselő nevét, akinek az ülőhelyére a megfelelő kamera rögtön rá is fókuszál). Az ülésterembe tilos kamerát bevinni. A fő funkció tehát a plenáris ülések a teljesség igényével történő dokumentációja: a rögzítés a másolást és a hosszú tárolási időt jól tűrő 120 perces Beta kazettákra történik, amelyekből egy darab 20 000 Ft-ba kerül (ott jártunkkor épp a 2792. számú volt bekészítve a következő ülésnapra...); az anyagokat a helyszínen tárolják. A másodlagos funkció a közszolgálati tájékoztatás: a Magyar Televízió 2-es csatornája a műsorújságokban előre meghatározott időkben ad napi több órás élő közvetítést a plenáris ülésekről - ők egy az egyben, néhány tizedmásodperces fáziskéséssel veszik át és sugározzák a stúdió felvételeit. A közszolgálati televízión kívül természetesen a kereskedelmi adók is igénybe veszik a stúdió szolgáltatásait, de ők nem élő közvetítés formájában, hanem hír- és magazinműsoraik bejátszásaihoz. A friss vagy archív anyagokat a stúdiótól kérik ki, és a helyszínen, egy külön helyiségben maguk veszik át az őket érdeklő részeket - néhány perces felvételeket több tízezer forintért.

A Parlament Sajtóirodájában dolgozó köztisztviselők feladata a különböző sajtóorgánumokkal, illetve hírügynökségekkel való kapcsolattartás és tájékoztatás (de kizárólag az Országgyűlés elnökének és alelnökeinek, bizottságainak tekintetében; a kormányzat, a politikai pártok, a köztársasági elnök külön sajtóirodát működtetnek). Az ő munkájukról azonban talán egy külön cikkben lenne érdemes beszámolni - csakúgy, mint mindarról, amit bennfentes dués "idegenvezetőnk" jóvoltából a T.Ház működéséről és a Parlament épületének "kulisszatitkairól" tudtunk meg.

Holndonner Róbert László