Dueonline.hu

Nem mondom, hogy érezzétek jól magatokat." Ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a DUE húszfős delegációját a Terror Háza sajtófőnöke február 10-én. Velencei Renáta indokoltan spórolta meg az udvarias semmitmondást: a múzeum elborzasztotta és elgondolkodtatta mindannyiunkat.

Pengefalak árnyékában

Sőt emlékmű és szobor, két vészkorszak, két diktatúra, a náci-nyilas és a kommunista mementója több belezsúfolt emlékkel, mint amennyi terhe egyetlen látogatás alkalmával a vállunkra vehető. Az épületet az Andrássy útból kiemelő fekete pengefalak, a szürkére festett falak és ablakok már élmény-előleget adnak a belépőnek.

Csapatunk a múzeum exkluzív vendégeként, ingyenesen, soron kívül, a fényképezés egyébként másoknak tiltott lehetőségét is megkapva, egy  fiatal, szakértő történész, Kis-Rabati Tamás kalauzolásával járta be "Az európai múzeuma" díjat 2004-ben elnyert intézményt a kiállítótermektől a pincerendszerben berendezett börtönig.

Hogy mi a Terror Háza?

A múzeum honlapja szerint "az Andrássy út 60-at is magába foglaló háztömb Feszty Adolf tervei alapján lakóháznak épült 1880-ban. Az Andrássy út-Csengery utca sarkán álló neoreneszánsz épület külseje a tulajdonosváltások során sem változott. Az épület egészen 1936-ig a Perlmutter család tulajdonában állt. A magyar nemzeti szocialista mozgalom Szálasi-féle szárnya 1937-től bérelt helyiségeket a házban. 1940-ben a Nyilaskeresztes Párt ebben a házban rendezte be főhadiszállását, birtokba véve az egész épületet. Az Andrássy úti székházat Szálasi Ferenc nevezte el a "Hűség Házának˝. Az épületet 1944 őszétől begyűjtőhelynek és börtönnek is használták.

1945 februárjában - az ÁVO elődje - a Politikai Rendőrség foglalta el a házat. Az épület már 1945-ben szűknek bizonyult, ezért az egész háztömböt birtokba vették. A házak alatti pincéket a falak áttörésével összekötötték, a pincelabirintusban börtönt építettek ki. Az Államvédelmi Hatóság 1956-ig birtokolta a házat. Kiköltözését követően az épületet átalakították, majd különböző cégek székházaként, illetve irodaházként működött. A pincében minden nyomot eltüntettek és KISZ klubot rendeztek be.

A 2002. február 24-én 17 órakor megnyílt, a maga nemében egyedülálló Terror Háza Múzeum az épületben fogva tartott, megkínzott és meggyilkolt honfitársainknak kíván emléket állítani, a borzalmak kézzelfogható bemutatása mellett azonban azt is példázza, hogy a szabadságért hozott áldozat nem volt hiábavaló. A XX. század két legkegyetlenebb rendszere elleni harcból végül a szabadság és függetlenség erői kerültek ki győztesen.

Az egy éves munka során az Andrássy út 60. szám alatti épület kívül-belül teljesen megújult. A belsőépítészeti tervek, a múzeum kiállításának arculata és a külső homlokzat F. Kovács Attila építész munkája. A Terror Háza Múzeum rekonstrukciós terveit Sándor János és Újszászy Kálmán építészek készítették, a kivitelező az Architekton Rt. volt. A kiállítás zenéjét Kovács Ákos szerezte."

Minden szeglet történelem

A Terror Háza egyetlen hazai múzeumhoz sem mérhető. A falakon hatalmas monitorok, amelyeken borzalmas élményeikről sírva nyilatkozó idős emberek arca üti mellbe a folyosókon befordulót. Tobzódó kreativitással megalkotott kiállítótermek - vonatszerelvény térképszőnyeggel a Gulág-teremben, vérként folyó gépolaj az udvaron álló tank alatt, az áldozatok ezreinek fotónegatívja a több emelet magas falakon, korabeli hangfelvételeket lejátszó körtárcsás telefonok, sertészsír tömböket utánzó falak, vaskos mappát kitevő, több nyelvű tájékoztatók, a lehallgatókészülékek - és több száz órányi film, a többi között a "Nagy Imre-per" felvétele.

A pincében, ahová a lift sötétben, lassan ereszkedik alá, miközben egy monitoron a kivégzések utáni takarító egykori fogoly mesél az akasztásról - börtön küblik nélkül és kínzókamra, ahol bestiális módszerekkel, éheztetéssel, veréssel, árammal törték meg a bebörtönzötteket. Betonfalak, priccsek, kínzóeszközök és a karcer, az egyszemélyes "álló cella", a falán s megtámaszkodást akadályozó üvegcserepek, ajtaján az álló fogoly szemét égető villanykörték helyével. A siralomház és a váci börtönből idehozott akasztófával - az Andrássy 60-ban nem volt kivégzés -, a halálra ítéltek nevét soroló gyermekhangokkal, a Könnyek termével.

Szavak, amelyek ma már - néztem a boldogabb korszakba születő 16-18 éves diákokat, és nem értették - már történelmi fogalmak: deportálás, lyukas zászló, "átöltözés", kisnyilas, kulák, beszolgáltatás…

A kijáratnál a Tettesek fala, rajtuk nevek, soknál nincs még ott a halál dátuma. Mintha a múzeum készítői is abban hinnének, itt az élet már nem, csak a halál szolgáltathat igazságot.

Herczeg Zsolt