Erdősi Bogi és társai a Tudós csajok program keretein belül részt vettek egy laborlátogatáson az MTA TTK Agyi Képalkotó Központjában. És, hogy mit is csináltak ott a csajok? Egyáltalán mi az az MR? Bogi színes és érdekes beszámolója tisztáz egy-két dolgot!
A TTK ismerősként üdvözölte kis csapatunkat. Most már mindannyian magabiztosan léptünk be a forgóajtón keresztül a szokásos gyülekező helyre. Amíg várakoztunk, alig néhány szót váltottunk. Az agy strukturális és funkcionális vizsgálatáról nem túl sok ismerettel érkeztünk ide, és talán nem hazudok, ha azt állítom, hogy az előadás és bemutató előtt csupán annyit tudtunk erről a lenyűgöző készülékről (3T Siemens Magnetom Prisma), mint a mindennapok embere. Viszont, ahogy egyre mélyebbre ástuk magunkat a gép működésébe és vállalkozó önkéntesünk Illényi Éva agyába, annál közelebb kerültünk mind magunk mind a világ megismeréséhez.
Az embereknek mindig is célja volt a természet és a környezet megismerése. A bolygók, a növények az állatok… egyszóval mindent csodáltunk és csodálunk a mai napig. De nincs még egy tudomány, ami olyan régóta érdekli és érinti az embereket, mint a gyógyászat és az orvoslás.
Hiszen kevés nagyobb és kevésbé megvalósítható álom van az örök életnél.
A halál kikerülése vagy esetleg legyőzése épp annyi embert izgat, mint amennyi megveti, mivel természet ellen való egy ilyen tett; de abban mindkét csoport egyetérthet, hogy a középkor óta, amikor még elérhető eszköznek gondolták mind a bölcsek kövét, mind az általa biztosított életelixírt, sokat fejlődtünk, de a cél, a végső cél még mindig egy: meghosszabbítani saját véges életünket. Sok módszert kipróbáltak, rengeteg elmélet keletkezett és bukott meg a kezdetektől fogva. Tételek, érvek és ellenérvek vesztek homályba és kerültek időről időre újra használatba.
Később pedig rá kellett, hogy döbbenjünk, hogy amit végig tennünk kellett volna, az talán azért is volt eldobva igazságtalanul, mert túlontúl nyilvánvaló: magunkba kell néznünk! Azaz, ha pontosabban, ha jobban megismerjük belső mechanizmusainkat, egy kis lépéssel közelebb kerülhetünk az élet és ezzel együtt a halál megértéséhez.
Az akarat és a képesség már régóta motoszkált bennünk, tehát már csak tennünk kellett azért, hogy technikai korlátjainkat átugorva sikerülhessen elérni a hőn áhított célt. Hosszú volt az út, de elődeinek hibáit javítva, a gépesítés felülkerekedését kihasználva, elérkezett a mágneses magrezonancia képalkotó, azaz a MRI. Az MR, habár az emberek többsége nem látta, még kevesebb részük használta, közismert, hiszen nagy hírnévre tett szert: pontos, megbízható, és a publikum számára igazán fontos látványos felvételeivel.
Technikája bonyolult és költséges. Egy készülék ára, csupán a szerkezet, hűtőfolyadék és rezsiköltségek nélkül is, bőven meghaladja a negyedmillió forintot. Az egyetem készüléke még ennél is drágább, hiszen ez a gép, (egyedül az országban), kizárólag kutatási célokra van fenntartva, ráadásul más, fejlettebb proton érzékelő technikával dolgozik, mint „társai”.
Ez a technika nem csak kifinomultabb, hanem kevésbé veszélyes, ugyanis nem radioaktív sugárzások érik a vizsgált személyt, hanem a protonok enyhén mágnesezhető tulajdonságát használja ki. A protonok ugyanis nem csak pozitívak, egy kicsit dipólusos tulajdonsággal rendelkeznek, mert a bennük található részecskék között van negatív töltésű. Ráadásul testünk minden egyes atomjában jelen vannak, így pontosabb az elkészült kép. Nem meglepő tehát, hogy az itteni berendezést igen nehéz meglátogatni, így mindannyian még jobban örültünk a lehetőségnek.
Külön érdekesség volt számunkra, hogy itt vizsgálták azokat a kutyákat is, melyekről az előző alkalmak egyikén előadást hallgatunk a szemközti épületben. Mindenki érdeklődéssel és lelkesedéssel figyelte azt is, amikor végre a krimi filmek világából ismerős felvételek villantak fel a képernyőn.
Egy újabb alkalom végét jelentette számunkra az előadás befejezése, de nemcsak… legnagyobb sajnálatunkra, a program, amiben közel fél éve részt veszünk hamarosan véget ér...