A régi könyvek nem is lehetnek jók? Ugyan dehogy! Néha még igazabbak most, mint akkor! KRITIKA
Röviden és spoiler-mentesen a történetről
A regény egy elképzelt, de nagyon is valóságos világban játszódik, ahol könyvet olvasni súlyos bűn és kormányellenes cselekedet. Az emberek csak a tévéből tájékozódhatnak. A főszereplő, Guy Montag egy a seregnyitűzőr (eredetiben fireman) közül. Az ő feladatuk elégetni a könyveket a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Guy tíz éve űzi élvezettel a hivatását, amikor egyszer találkozik egy furcsa, 16 éves lánnyal, Clarisse-szel. Ez a lány észreveszi a virágokat, felnéz a csillagokra, sőt, olyanokat kérdez a férfitól, hogy elolvasott-e valaha könyvet, vagy hogy boldog-e? A férfi kineveti. Persze, hogy boldog… de aztán eltűnődik ezen, mikor hazamegy a feleségéhez, akit csakis a kedvenc sorozatai érdekelnek az imádott tévéjében. Guy világa fokozatosan megrendül, majd végleg összeomlik, amikor Clarisse nagybátyja egy olyan jövőről beszél neki, amelyben az emberek gondolkodnak. Guy elkezd olvasni, és ráébred igazi hivatására…
Miért Fahrenheit 451?
Ez az a hőmérséklet (amerikai mértékegységben), amelyen a papír lángra kap. A szerző ezzel utal a tűzőrség munkájára.
Bradbury zsenialitása
Az író az amerikai irodalom és a sci-fi kultúra meghatározó alakja. Bizony, a regény soft sci-fi stílusú! Ne halálcsillagokra és fénykardokra gondoljunk, hanem egy közeljövőben játszódó történetre, komoly, erkölcsi és filozófiai fejtegetésekre és kivételes lélekábrázolásra. A cselekmény tömör, sűrített és lényegre törő, lebilincseli az olvasót. Sok irodalmi utalást fedezhetünk fel benne, ami a kultúra kedvelői számára külön csemege, a fel-felbukkanó lírai képek mellett.
Első osztályú disztópia!
A disztópia vagy ellenutópia divatos műfaj manapság, elég csak a Matrix, a Burok vagy a Lopott idő című filmekre gondolnunk. Izgalmas, feszült légkör, jövő, robotok, lázadás… ismerjük ezeket az elemeket. Mégis mi pluszt tud adni ez a könyv? – kérdezhetnéd jogosan. A válasz pedig: gondolatokat. Súlyos gondolatokat.
A regényben azért nem olvashatnak az emberek, mert a könyvekben több tudás van, mint bármilyen más, modern eszközben. Az emberiség évezredes, nagy igazságai, elődeink bölcsessége és művészete.
A könyvbeli kormány az orránál fogva vezeti a lakosságot, mert azt mutatják be a médiában, ami az ő érdeküket szolgálja, a tömeg pedig mindent elhisz. A tévésorozatok a valódi, emberi kapcsolatokat helyettesítik azzal, hogy a szereplők kommunikálnak a nézőkkel. Ezzel teljesen elszigetelik egymástól az embereket. Korlátlanul tudják használni a demagógia és a propaganda eszközét, és mindenkit eltüntetnek, akinek nem tudják kimosni az agyát, és lázad a rendszer ellen. Kőkemény diktatúra.
Félelmetes, torz világ ez, de mint minden fikciónak, ennek is van valóságalapja. Minden ma is virágzó diktatórikus rendszer ezen a kíméletlen elven működik. A náci Németország idején az SS-tisztek valóban tartottak könyvégetéseket, és ahogy a mondás tartja: ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak. Mert ahol megsemmisítik az elődök életműveit, egy darabot a lelkükből, az elméjükből, a történelmükből, ott nem tartja vissza semmi az embereket, hogy leromboljanak mindent és mindenkit, aki az útjukba áll. Ez a motívum az a regényben, amely gondolatokat ébreszt bennünk, és felhívja a figyelmünket az elfajult világra, ahol a tudásnak nincs értéke.
Ezért kell kult könyveket olvasnunk; hogy új filozofikus elméletekkel ismerkedjünk meg. Hogy egy-egy szereplő lelki vívódásával azonosulni tudjunk. Hogy elgondolkodjunk, mi a szerepünk a világban. Hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között.
Szerintem ezekért a válaszokért érdemes forgatni a kötelezőket, köztük a Fahrenheit 451-et.