Dueonline.hu

Az elektronikai hulladékot is újra kell hasznosítani. Erre pedig külön speciális gyűjtőhelyek vannak.

Mielőtt jobban kiveséznénk a témát, nézzük csak, mi is igazából az elektronikai hulladék, más néven az e-hulladék: Ebbe a halmazba sorolhatjuk a nagy- és kisméretű háztartási gépeket, a mosógépektől egészen a porszívóig; a telekommunikációs és IT berendezéseket, mint például alaptopunk vagy a telefonunk; és a szórakoztató elektronikai berendezéseket is, mint mondjuk a rádió. Ebből a hulladékfajtából évente több millió tonna termelődik, ezzel együtt pedig több tonna ezüst, arany, illetve réz is kárba vész. Éppen ebből a halmozásból kifolyólag is érdemes többször átgondolnunk, hogy használati tárgyaink tényleg használhatatlanok e, illetve érdemes például a telefonunk javítása mellett dönteni egy új vásárlása helyett. Környezetbarátabb fogyasztók lehetünk már azáltal is, ha igyekszünk kerülni az azonos funkciókat betöltő eszközök halmozását, elvégre nincs is akkora szükségünk arra az mp3 lejátszóra, ha a telefonunkon is hallgathatjuk kedvenc zenéinket, az e-book olvasókat pedig mindig helyettesíti az igazi könyv maga. Na de mi van, ha mindenképp ki kell dobnunk szerettet digitális eszközeinket?

Míg a fém hulladék esetében jóval egyszerűbb a hulladék tárolás és feldolgozás kérdése, addig az elektronikai már nagyobb körültekintést igényel. Tudtad például, hogy a monitorok veszélyes hulladéknak számítanak? A képernyőkben található képcső már maga elektronikai sugárzást bocsájt ki, amit 1-2 kg ólom felhasználásával csökkentnek. Ebből fakadóan is károsak a környezetre nézve, hisz nem bomlanak le, a káros anyagok pedig könnyen szivárognak be a földbe, illetve a vizekbe. Ugyanez igaz az akkumulátorokra is, ugyanis ezek maró hatású savakat tartalmaznak. Veszélyes hulladéknak számít még a szárazelem, zsebtelep, a telefon akkumulátora, de még az elsőre ártatlannak tűnő spray-s dobozok is.

Az eddig említett anyagokon kívül, az elektronikai hulladékok még tartalmazhatnak olyan veszélyes összetevőket is, mint például a berillium, higany, vagy a báriumvegyületek, hogy csak párat említsünk. Ebből kifolyólag, erre a hulladéktípusra jó, ha fokozottan figyelünk, mikor kidobásukra kerül sor. Ha a kommunális hulladékkal együtt kerül feldolgozásra, anyaguk könnyen kerülhet a levegőbe, illetve mosódhat ki. Épp ezért, a legokosabb, amit tehetünk, ha ezeket átadjuk a lakossági veszélyes hulladék gyűjtéseken, vagy beszolgáltatjuk egy hulladékudvarba, vagy egy hulladékkezelő telepre. A hulladékkezelő telepeken a szemét egy mérlegházon keresztül jut be, majd különböző szekciókba kerül egy válogató soron keresztül. És hogy mi történik ezekkel a hulladékokkal? Különböző elektronikai tárgyak fémanyaga újrahasznosítható, az ólom akkumulátorokból pedig újabbak állíthatók elő. A nem hasznosítható hulladékok pedig a már említett hulladéklerakó telepre kerülnek.

(Payer Réka)