Eseménynaptár
Minőségi életet élsz?
Az életminőség mind a mai nyelvben, mind pedig az orvosi, élettani szaknyelvben gyakori fogalmaknak számítanak. A 40-50- es években került elő, de azóta sincs megfelelő definíciója. Most utánajárunk, mit is jelent ez!
„Míg a közkeletű »életszínvonal« és »jólét« fogalmak lényegében a gazdagságra utalnak, az anyagi és szellemi szükségletek kielégítésének módjával állnak összefüggésben, az élet minőségén valami mást értünk” – mondja Lányi András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karának Településtudományi és Humánökológia Szakirányának vezetője.
Elmondása alapján mindenkiben motoszkál olyan kérdés, mint a „mikor jó a lét”. „Az életben boldogulni, az valami egészen mást, a bőséges fogyasztásnál és a gazdagságnál sokkal többet jelent.” Számos publikáció ért egyet abban, hogy az életminőség a boldogsággal egyenlő, Lányi András szerint azonban nem teljesen pontos ez a meghatározás. „Attól függ, hogy mit értünk boldogságon. Ha csak egy belső jóérzést, akkor az nem függ az élet minőségétől.”
Az életminőség feltételei sem egy előírt normához igazodnak, mindenki saját magának alakítja ki a szükségleteit. „Jó minőségű az életünk, ha úgy érezzük, hogy értelme van annak, amit csinálunk, ha képességeink szabadon érvényesülnek, ha társaink megértenek bennünket, szeretetben és megbecsülésben van részünk, egészségesek vagyunk, és nem félelemben töltjük napjainkat.”
Az életminőség javulását kitartó munkával érthetjük el. Azonban szerencsés helyzetbe kerülhetünk azzal is, ha magunk is formálódunk: pl. megváltozik a viszonyunk a társainkhoz, a tanuláshoz, a természethez vagy a saját természetünkhöz. „Néha ajándékba kapjuk másoktól azt, ami a leginkább hiányzott, néha egyik pillanatról a másikra megvilágosodik előttünk, hogy idáig ostobán, rosszul éltünk.”
És hogyan is javíthatunk az életminőségen? Helyes önismerettel, igényességgel, kellő bölcsességgel. De fontos megjegyezni, hogy legtöbbet egymás életminőségéért tehetünk. „A segítség, tisztelet, törődés, szeretet, amivel egymást boldoggá tehetjük, mindennél fontosabb. Hisz túlságosan is egymásra utalt nép vagyunk.”
A fiatalság informálása is fontos, hisz senki sem maga által tesz szert ezekre bölcsességekre, így érdemes körülnézni, hogy hogyan is gondolkodtak erről az előttünk járók, vagy éppen a körülöttünk
élők. „Természetes, hogy ezeket az elképzeléseket igyekeznek átadni a felnövekvő új nemzedéknek, az pedig hevesen vitatja őket, választ közülük, hozzátesz és elvesz belőlük.” S ők is ugyanúgy tudnak segíteni, mint a maguk, mint a társaink életminőségén, mint bárki más. Nem kell ehhez különböző képzettség, hogy tegyenek valami jót a maguk és környezetünk javulásáért.
(Bodor Júlia)