Dueonline.hu

A kutya évezredek óta az ember leghűségesebb társa, így igyekszünk minél részletesebben megismerni őket. Noha beszélni nem tudnak, sokféleképpen létrejöhet kutya és ember között kommunikáció. Ezeknek a megismeréséhez nagy segítséget ad az etológia, aminek rejtelmeiről Bognár Zsófiát kérdeztük.

Mit csinál egy etológus?
Mi az állatok viselkedését laborban vizsgáljuk. Ez valójában egy üres szoba, amit mindig az adott kísérletnek megfelelően rendezünk be. Felteszünk egy kérdést az állat viselkedésére vonatkozóan, kitalálunk rá egy kísérletet, majd a kísérletből kapott összes adatunkat egy statisztikai programmal értékeljük ki. A kapott eredményeket konferenciákon mutatjuk be, illetve tudományos lapokban publikáljuk.

Minek a hatására kezdtél el ez iránt érdeklődni?
Azt kell, hogy mondjam, hogy mindig is ez érdekelt és ide tartottam. Elsőéves biológus hallgatóként kezdtem el kutatni, a témavezetőm Kubinyi Enikő, aki az elmúlt hat évben szépen csiszolgatta a tudásomat. Közben elindította a saját kutatócsoportját, a Szenior Családi Kutya Programot és felvett engem is. Elég szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen fiatalon megtapasztalhatom, hogy hogyan működik egy nagy kutatócsoport. Jelenleg az ELTE biológus mesterszakát végzem, utána végre jön a PhD, amit már nagyon várok. Most nagy szívfájdalmam, hogy egyelőre nincs annyi időm a kutatásra, mint amennyit szeretnék. 

Milyen projekten dolgozol jelenleg? Jelenleg a kutyák vizuális kommunikációját vizsgálom, különös tekintettel a szemkontaktusra, ami a kutyáknál ritkán fordul elő, inkább csak agresszív helyzetekben. Ennek ellenére az emberekkel való interakciók során hajlamosak a szemkontaktus felvételére, ami a domesztikáció (háziasítás) során jelenhetett meg. Engem az érdekel, hogy a szemkontaktusra való hajlandóságukban eltérnek-e a különböző ivarok, korcsoportok, illetve fajták.

Mire jó az etológia?
A kutyák nagyon jó modelljei az emberi viselkedésnek, lehet őket például az Alzheimer-kór, vagy az emberi öregedés modelljének használni. Hasznos lehet még a kutyakiképzés során is, hiszen szoros kapcsolatban élünk együtt a kutyákkal, fontos, hogy ismerjük őket. Nagyon drága a különböző segítőkutyák kiképzése, viszont hamar kiöregednek. Érdekes kérdés, hogy hogyan lehetne a munkaidejüket meghosszabbítani és hogy ehhez, milyen tevékenységek kellenének, gondolok itt olyanokra, mint az embereknél a rejtvényfejtés, az olvasás, vagy a sportolás. Aki életében szellemileg és fizikailag aktívabb, sikeresebben öregedhet, tovább maradhat egészséges és ugyanez igaz a kutyákra is. 

Kiknek ajánlanád, mint szakmát?
Azoknak nem ajánlom, akik csak azért jönnének, mert szeretik a kutyákat, vagy más állatokat. Mi a kutatásban elenyésző időt töltünk a vizsgált fajok társaságában, nagyrészt videóról elemezzük a viselkedést, az eredményeket értékeljük ki, publikációkat olvasunk és írunk. Azoknak sem ajánlom, akik nem igazán szeretik megmutatni magukat, vagy nehezen viselik a kritikát, mert az egész tudományos hivatás arról szól, hogy folyamatosan kritizáljuk egymás munkáját. Szerintem a tudománykommunikáció is nagyon fontos, hogy a nem ezzel foglalkozó embereknek is át tudjuk adni a kutatásunk eredményét és ne csak szakmai nyelven tudjunk fogalmazni. Attól senki nem lesz sikeres kutató, hogyha csak ül a számítógépe mögött, itt meg is kell mutatni, hogy mit végeztél el.

(Szaló-Pál Kinga)