Dueonline.hu

A hulladékgyűjtés és feldolgozás napjainkban már egyre tudatosabb az emberek életében, olyannyira, hogy már az általános iskolában is felbukkanó tananyaggá vált, nem csak a közös foglalkozásokon, de a természetismeret órák keretein belül is találkozhatunk vele.

Bizonyára mindannyiunkban él még az emlék, mikor először ismerkedtünk meg a papír könnyű újrahasznosítása adta lehetőséggel és vidáman alkottunk újabb és újabb díszt, illetve játékot, saját szórakoztatásunkra, illetve iskolai feladatként. Na de mi a helyzet a fémekkel, illetve az elektronikai hulladékokkal?

Nem mindegy, milyen fémmel van dolgunk

Ha a fémek újrahasznosításáról, illetve feldolgozásáról beszélünk, nem árt tudnunk, hogy ez a nagy halmaz is két csoportra bontható. A közszolgáltatásban két féle  minőséget különböztethetünk meg, úgymint: vashulladékok és alumíniumhulladékok. A vashulladékok alatt értjük például az ónozott konzerves dobozokat, míg az alumíniumhulladékokat többek közt a sörös dobozok képviselhetik. A vashulladékok feldolgozása jóval nehezebb, mint társainak, és az értékük sem túl nagy. Ezzel szemben az alumíniumhulladék sokkal értékesebb, nagyobb is rá a kereslet, a fémfeldolgozó ipar segítségével pedig újra sörös doboz, vagy akár alumínium tömb válhat belőle, hisz végtelenszer újrahasznosítható.

Mit tehetünk ezekkel a hulladékokkal?

Az alumínium hulladékoknak rengeteg felhasználási formája lehet, új útjelző táblák születhetnek belőle, megjelennek ötvözetek formájában, csomagolóanyagként, illetve lehet belőle ismét fém. Ám nem kell rögtön az ilyen bonyolultabb kivitelezések felé tekintgetnünk, egy kis kreativitással szinte bármit készíthetünk belőle mi magunk is.

Habár egy kiürült üdítős doboz látványa nem is mozgatja meg annyira a fantáziánkat, számtalan lehetőséget rejt magában, hisz percek alatt válhat belőle csillogó ékszer, egyszerű mécses, apró sütiforma, vagy akár felspékelt virágtartó.

Ám ha nem vagyunk az alkotás hívei, illetve a gyorsabb módszereket kedveljük, vagy csak nem szeretnénk halmozni otthoni holmijainkat, a legegyszerűbb, ha rutinossá válunk a szelektív gyűjtésben, a fémgyűjtők rendeltetésszerű és tudatos használatában. És hogy mi is kerülhet ezekbe a szemetesekbe? Szelektíven gyűjthető az alufólia, a fém zárókupakok, illetve csomagoló dobozok. Ennél fogva tehát nem dobhatjuk bele a barkácsolásból megmaradt fém anyagokat, illetve az ételmaradékkal szennyezett fém hulladékok sem számítanak szelektíven gyűjthetőnek. A fémek szelektívgyűjtésére, mára már az oktatási intézményekben is lehetőségünk van, hisz egyre több helyen elterjedt a falra szerelhető prés használata.

Na és az elektronikai hulladék?

Mielőtt jobban kiveséznénk a témát, nézzük csak mi is igazából az elektronikai hulladék, más néven az e-hulladék: Ebbe a halmazba sorolhatjuk a nagy- és kisméretű háztartási gépeket, a mosógépektől egészen a porszívóig; a telekommunikációs és IT berendezéseket, mint például alaptopunk vagy a telefonunk; és a szórakoztató elektronikai berendezéseket is, mint mondjuk a rádió. Ebből a hulladékfajtából évente több millió tonna termelődik, ezzel együtt pedig több tonna ezüst, arany, illetve réz is kárba vész. Éppen ebből a halmozásból kifolyólag is érdemes többször átgondolnunk, hogy használati tárgyaink tényleg használhatatlanok e, illetve érdemes például a telefonunk javítása mellett dönteni egy új vásárlása helyett. Környezet barátabb fogyasztók lehetünk már azáltal is, ha igyekszünk kerülni az azonos funkciókat betöltő eszközök halmozását, elvégre nincs is akkora szükségünk arra az mp3 lejátszóra, ha a telefonunkon is hallgathatjuk kedvenc zenéinket, az e-book olvasókat pedig mindig helyettesíti az igazi könyv maga. Na de mi van, ha mindenképp ki kell dobnunk szerettet digitális eszközeinket?

Míg a fém hulladék esetében jóval egyszerűbb a hulladék tárolás és feldolgozás kérdése, addig az elektronikai már nagyobb körültekintést igényel. Tudtad például, hogy a monitorok veszélyes hulladéknak számítanak? A képernyőkben található képcső már maga elektronikai sugárzást bocsájt ki, amit 1-2 kg ólom felhasználásával csökkentnek. Ebből fakadóan is károsak a környezetre nézve, hisz nem bomlanak le, a káros anyagok pedig könnyen szivárognak be a földbe, illetve a vizekbe. Ugyanez igaz az akkumulátorokra is, ugyanis ezek maró hatású savakat tartalmaznak. Veszélyes hulladéknak számít még a szárazelem, zsebtelep, a telefon akkumulátora, de még az elsőre ártatlannak tűnő spray-s dobozok is.

Az eddig említett anyagokon kívül, az elektronikai hulladékok még tartalmazhatnak olyan veszélyes összetevőket is, mint például a berillium, higany, vagy a báriumvegyületek, hogy csak párat említsünk. Ebből kifolyólag, erre a hulladéktípusra jó, ha fokozottan figyelünk, mikor kidobásukra kerül sor. Ha a kommunális hulladékkal együtt kerül feldolgozásra, anyaguk könnyen kerülhet a levegőbe, illetve mosódhat ki. Épp ezért, a legokosabb amit tehetünk, ha ezeket átadjuk a lakossági veszélyes hulladék gyűjtéseken, vagy beszolgáltatjuk egy hulladékudvarba, vagy egy hulladékkezelő telepre. A hulladékkezelő telepeken a szemét egy mérlegházon keresztül jut be, majd különböző szekciókba kerül egy válogató soron keresztül. És hogy mi történik ezekkel a hulladékokkal? Különböző elektronikai tárgyak fémanyaga újrahasznosítható, az ólom akkumulátorokból pedig újabbak állíthatók elő. A nem hasznosítható hulladékok pedig a már említett hulladéklerakó telepre kerülnek.

(Payer Réka)