Olyanok vagyunk, mint egy sokezer darabos puzzle, amelynek a darabjai között még véletlenül sincs két egyforma, de a végén a darabokból mégis egy csodás kép tárul a szemünk elé.
Mi is nézegetjük a belőlünk összeálló családi képeket immár harminc éve. Vannak fekete-fehér és színes fotók, van ami fényképezőgéppel készült, de akad olyan is, amelyik telefonnal. Ránézésre más, a technika is különböző, de jó nézni, jó emlékezni. Visszagondolni arra, hogy egyszer elindult a kirakós összeállítása, jöttek az első darabok, összeálltak az első képek, negyven éves megsárgult fotók, harminc esztendős gyűrött képkockák, két évtizeddel ezelőtti képek és a 2000-es években született pixelek.
Ezek vagyunk mi. Ezek mi vagyunk.
Szép a kép, hiszen évtizedek óta készül és tudjuk, hogy sosem lesz kész, hiszen mindig új puzzle-darabok kerülnek elő és a kirakós is növekszik.
És, hogy milyen kép vagyunk?
Mint egy család. A fotón egyforma, de mégis különböző emberek állnak és kiegészítik egymást. Csak néhány dolog kapcsol minket össze, de azok nagyon szorosan. A DUE az, ami miatt egység lehet a sok különböző darabból.
Lehet, hogy ez a mi a karácsonyi ajándékunk. Megtisztelő, hogy átadhatjuk ezt az érzést, ezt a kapcsot.