Az idei volt a XXXI. tábor. Soknak tűnhet, ám mégsem mondhatjuk, hogy a mennyiség a minőség rovására megy...
67 táborlakó tíz napon át dolgozhatott a tematikusan felosztott csoportok egyikében. A Reflex-tv a televíziózással, A Szövetschég és a rádióAKTÍVfröccs az újságírással-rádiózással és internetes („Indexes”) videók készítésével foglalkozott. A Vizuátriai osztályra a fotózás szerelmesei kerülhettek, míg a SÖRényes hangász csoportba a technikuspalánták jelentkeztek.
Glacz Norbi, a.k.a Bad Pizza Junior a SÖRényes hangászoknál töltötte a tíz napot, s így emlékszik vissza : „Rengeteg, új dolgot tanultam, főleg az elméleti részben. Azért jelentkeztem a technikusi csoportba, mert érdekelt, hogy hogyan is működik az a rendszer, amibe a rádiósok csak kényelmesen beleülnek. A 10nap alatt rengeteg új dolgot tanultam, és jobban összebarátkoztam a csoporttagjaimmal akikkel az előtt csak elmentünk egymás mellett és csak köszöntünk egymásnak. Végül, de nem utolsó szempont, hogy a csoportvezetőmnek köszönhetem azt a hírnevet, amire a táborban szert tettem és elkészítette dalomat, a Jóféle hosszú rövidnadrágot.”
A Vizuátriai osztály egyik páciensét, Szojka Adrit is megkérdeztük, hogy érezte magát a táborban.
Első nap beköltöztünk és ismerkedtünk kicsit- persze este is folytatódott az ismerkedés.
Második napon már felosztották a csoportokat és így a fotósok is megismerhették egymást csoporton belül... kaptunk feladatokat, de nap mint nap más volt az ügyeletes fotós... (ez annyit takar, hogy az ő feladata a táborban folyó események megörökítése,amíg a többi fotós csoporton belül tanult valamit, vagy épp feladatokat old meg.)
A harmadik naptól kezdve voltak igazán csak csoportfoglalkozások ahol egymás képeit elemeztük vagy éppen magazinok fotóit hasonlítottuk össze…
Nappal csoportfoglakozásokon és mustrákon vettünk részt, este kezdődött igazán csak a munka... megkaptuk az újságírók elképzeléseit és ezzel indult is az éjszakai műszak
Nagy Eszter a rádióAKTÍVfröccs csapatát erősítette, ráadásul első táborozóként.
A táborban megtanultam, hogy igenis, vannak jó ötleteim, hogy sok mindenre képes vagyok, hogy fent tudok maradni több, mint 30 órán át… és hogy újságot írni nem is olyan egyszerű.
Ez volt az első táborom, nagyon klassz volt, imádtam az embereket, a csoportvezetőket, mindenkit.
Szeretnék még visszamenni, már csak a társaság miatt is megéri.
Amit nem tanultam meg: nem hamisan énekelni. pedig esküszöm, hogy megpróbáltam.
Pekoli Miklós a Szövetschég népes csoportjának tagja volt:
Az idei volt a második DUE táborom, okkal jöttem vissza. Sok éve írok már újságot, de tavaly itt tapasztaltam meg, hogy milyen is az, amikor az ember valóban sokat tanulhat – a hibáiból is. Amit idén igazán kiemelkedőnek érzek az a csapatmunka, soha nem dolgoztam még ennyi emberrel össze. Nagy kihívás volt. Van még mit fejlődnöm e téren is, ezt leginkább az általam szerkesztett újság készülésekor tapasztaltam, de végül jól jöttünk ki belőle. Emellett azt biztosra mondhatom, hogy az idei tábortól is egy kicsit jobb diákújságíró lettem szakmai tekintetben.
A DUE tábor önmagában egy fantasztikus dolog. Azonban ha emellett valaki egy igazán jó csoportba kerül, akkor az még hozzátesz ehhez egyet. A Szövetschég tagjaival személy szerint úgy gondolom, ez történt idén. Melinda, Dani, Zsombor és Kupi nagyon jól működtették a tavalyi két csoport egybeolvasztásából létrejött szövetséget. Természetesen az én csoportválasztásom sem volt véletlen, az előző évben a Dani-Zsombor-féle haladó újságíró csoportban töltöttem a tíz napot, már akkor úgy gondoltam, hogy ide kell visszajönnöm. Jól döntöttem. Az idei csapat még a tavalyinál is jobb volt mind szakmailag, mind összetartás tekintetében, az egyéni kapcsolatokról nem is beszélve.
A kizárólag rajtam múlna, akkor már most feliratkoznék a 2012-es táborozók közé. Meglátjuk mi lesz addig, nagyon remélem, hogy el tudok menni jövőre is. És hogy miért? Mert rengeteg új baráttal gyarapodtam a két év alatt, szakmailag is sokat fejlődtem az újságírás tekintetében. Ez a tábor más mint a többi, máshogy épül fel, más emberek jönnek ide, mások a táborvezetők, szinte minden más. Pont ettől különleges és pont emiatt ajánlanám mindenkinek. Kell egy ilyen különleges –és különösen jó– tíz nap az évben, én úgy gondolom.
Bredák Szasza a Reflex-tv csoportot választotta, nem véletlenül:
A DUE táborban eltöltött 3 évem alatt rájöttem, hogy a riporterkedés áll a legközelebb hozzám. Így természetes volt, hogy idén is tv-s csoportba megyek. Amit idén tanultam meg, az az, hogy szerkesztőként hogyan lehet összetartani a csapatot, hogyan tudom jól beosztani az időt, hogy mindenkire egyesével oda tudjak figyelni, illetve, megtanultam, hogy egy filmrendezőnek mennyi mindenre oda kell tudni figyelni. Nem gondoltam volna, hogy ennyi feladata van, de tetszett a kihívás.