Dueonline.hu

A felsőoktatás anyagilag nem kis falat. A méregdrága tandíj, esetleg az albérlet, de a bérletek és a tankönyvek beszerzése is komoly problémát jelenthet. K. Eszter (20) jelenleg olyan szakon tanul, amit a diákhitel nélkül nem tudna elvégezni...

"Egy budapesti főiskola művészeti szakára nyertem idén felvételt. Azzal mindenki tisztában volt, hogy a tandíj háromszázezer forinton felül lesz félévente, így mindenki remélte, és hajtott rá, hogy a felvételi eredménye alapján bejut az államilag támogatott hallgatók közé.
Később kiderült, hogy az állam ezt a szakot nem támogatja, így sokunk igényelte a diákhitelt.
Egy barátom is hasonló cipőben jár, sokan próbáltak minket lebeszélni róla, mondván nagy összegről van szó, és a diákhitelt később "életünk végéig" fizethetjük, de ekkora tandíj mellett ő is, és én is csak így tudjuk azt tanulni, amit szeretnénk...
Vállaltam, pontosan azért, mert céljaim vannak. 

Míg egyes iskolák zömmel államilag finanszírozott szakokkal indíthatják a képzéseiket, addig másoktól teljesen megvonják azt. Így rá vagyunk kényszerítve arra, hogy megoldást találjunk a nagy feladványra: olyan tudást sajátítsunk el, amilyet szeretnénk, vagy olyat, ami marad? Nem is beszélve arról, hogy a költségtérítéses hallgatók a szociális támogatást sem vehetik igénybe, hiszen az csak az államilag támogatottnak jár…

Lehetünk akármilyen tehetségesek, meg kell oldanunk, különben mehetünk a kukába?

Szomorú, hogy egyáltalán erre szükség van, hiszen a hitel akármilyen hitel, egy jó időre meghatározza az ember életét. Főleg akkor, ha sokan nem szeretnénk mást, csak tanulni.
Ebből a szempontból sokkal jobb a diákhitel, mintha egy tényleges banki hitelt akasztanék a nyakamba, mert nem egyből kell visszafizetnem, hanem csak a diploma után. Remélem, a szakmámmal tudok majd érvényesülni, a hitelt pedig simán vissza tudom majd fizetni."