Dueonline.hu

A bazi nagy Ő ott ül tőled nem messze. Mit csinálsz? Azt várod, hogy megszólítson? Tudod, mi jár a fejünkben?
Tippek fiúknak, lányoktól!

• Biztos olyan romantikus típus vagy, aki meglátja a lányt, aztán hosszasan álmodozik róla, milyen jó lenne szkippelni az egész helószia részt, és már ismerni? Nehéz eset. Most tényleg menjek oda én? És mi lesz a következő? Megkérsz, hogy nyissam ki az ajtót, meg vigyem a táskád? Legyél már inkább a laza, akinek nem okoz gondot odasétálni és kerek mondatokban megszólítani minket. Na persze, biztos azért szorongatod még mindig a poharad. Az utolsó reménysugarat kergetve körbenézek még egyszer, hátha épp felém tart egy öltönyös cimbi, és a srácra mutatva megkérdezi: „Iiiismered Tedet?”

• Szerinted nekünk nincsenek elvárásaink? Most komolyan, én meg megérdemlem az egyetlen olyan srácot a teremben, akinek nem a térdéig van letolva a gatyája, nem fullcap csücsül precízen kivasalt haján, és nem rám való póló feszül rajta. Az estének mindjárt vége, szóval kapd össze magad, legalább találj ki valami eredeti szöveget – nem olyat, amit olvastál valahol – és szólíts meg.

• Ha te is tudod, hogy sablonosak a dumáid, akkor ne lepődj meg rajta, ha az este végén egyedül baktatsz hazafelé. Nem éri meg rögtön piával indítani, különben nagylelkűségedért hála hipp-hopp üres lesz a pénztárcád, és a melletted levő szék is. Bizony, tele van a világ ilyen haszonleső kis szörnyeteg nőszemélyekkel. Viszont ha ködös tekintettel negédesen mosolygunk rád, akkor valószínűleg jó úton haladsz. Egy mosolynál konkrétabb jeleket ne várj el. Kicsit hadd játsszunk mi is.

• Nyugi van. Nem kell magasnak, kigyúrtnak, helyesnek, szőkének és kékszeműnek lenned. Hogy a Jóbarátok Phoebe-jét idézzem: „Tudjátok, mennyi olyan csodálatos nő van, aki ilyen nulla pasikkal fut?”

Egyébként is neked kéne kezdeményezni. De.

• Tegyük fel, hogy megteszem az első lépést. Értem én, hogy tetszik, értem, hogy kényelmes, de legalább háláld meg annyival, hogy odafigyelsz rám. Ne érts mindenben egyet velem, mert ha csak bólogatsz és helyeselsz, az olyan, mintha a falnak beszélnék. Vitatkozz egy kicsit, tudod, csak olyan egészségesen, mondd el, mit gondolsz, a végén pedig adj igazat, természetesen. Hallottam már „Rohadtul nincs igazad, kussoljál vagy eltöröm a karod!” – mondattal lezárni a beszélgetést. Ez nem jön be, hidd el.

Zavar a telefonom? Engem is a tied.

De az még nem jutott eszedbe, hogy talán azért lóbálom előtted a telefonom, mert szeretném, ha elkérnéd a számom, vagy kikapnád a kezemből, és te írnád bele sajátod? Lehet, hogy már nem divat, meg egyszerűbb bejelölni és üzenetekkel zaklatni meg bökdösni, de egy kicsit legyél már régimódi. Nem postagalambot vagy szerenádot várok az erkélyem alatt, csak egy sms-t, vagy hogy néha halljam, hogy remeg a hangod.

Viccet félretéve: Hiúságból nincs hiány, tessék velünk foglalkozni és ne mással.


Hável Viktória

(Másodközlés a DUE Tallózó 2011. szeptemberi számából)