Dueonline.hu

Ha egy eseményről tudósítani szeretnénk (vagyis újságíróként/riporterként/fotósként vennénk részt rajta), ezt jelezhetjük a szervezőknek, akik nem csak ingyenes belépési lehetőséget biztosíthatnak nekünk, hanem pluszinformációkat és a kulisszák mögé való bejutást is. Ezt hívják akkreditációnak.

Egy eseményre egy médiumtól általában maximum két főt fogadnak akkreditációval, de a szervezők ettől el is térhetnek, az akkreditálható létszám teljesen a saját hatáskörük. Szükség esetén (ha több újságírót látunk indokoltnak küldeni a programra, mint amennyit engednek) megpróbálhatjuk meggyőzni róla a szervezőket, hogy csak több emberrel tudjuk elvégezni a feladatunkat, de csak a józan ész határain belül. A legtöbb eseményre valóban elég két sajtós.

Az akkreditációt érdemes minél hamarabb elindítani, egyrészt mert átlalában van a rendezvény előtt egy határidő, amíg ezeket fogadják, másrészt, hogy biztos legyen a helyünk. És hogy hogyan? A rendezvény honlapján feltüntetik, hogy kit kell keresni a sajtó munkatársainak, a hozzá megadott e-mail címre küldjük el jelentkezésünket. Telefonon is érdeklődhetünk, de mindenképp írásban jelezzük akkreditációs szándékunkat, hogy probléma esetén legyen nyoma.

Hacsak nincs erre külön űrlap megadva, akkor a jelentkezést úgy küldjük el, mint egy levelet. Adjuk meg a nevünket, a médiumot, ahová tudósítanánk az eseményről, és ha úgy érezzük, hogy magyarázatra szorul, hogy miért is akarunk az eseményről írni (pl. egy iskolaújságba egy kertészeti szakkiállításról), akkor indokoljuk is meg, miért. Ezen felül megerősítésképpen csatolhatunk olyan megjelent írásokat, amelyek már a rendezvényről, vagy annak tematikájáról szólnak (pl. egy koncertre szóló akkreditációhoz a médiumunkban megjelent koncertajánlót). Kérjünk visszajelzést a szervezőktől!

Akkreditációt kérni akkor érdemes (mert akkor fogjuk megkapni), ha van mögöttünk egy médium, és valóban tudósítani fogunk az eseményről. Az már tulajdonképpen mindegy, milyen médiumról van szó, iskolaújságról, megyei lapról, rádióról, tematikus blogról stb. Azt, hogy a szervezők fontosnak tartják-e, hogy megjelenjenek a médiumunkban, úgyis ők fogják eldönteni - persze egy jól alátámasztott akkreditációs kérelem sokat segít.

Soha ne hivatkozzunk olyan médiumra, amellyel nem egyeztettünk az akkreditációról! Ha nem egyszemélyes médiumnál dolgozunk, akkor keressük meg a szerkesztőt, mielőtt jelentkezünk egy eseményre, mert lehet, hogy más kollégák is részt vennének rajta, és egy nagyobb szerkesztőségben nem is dönthetünk egyedül ilyen kérdésekben. Az esemény szervezői ellenőrizhetik is az igényünket, vagyis felhívják a megadott szerkesztőséget, és mindenkinek elég kínos, ha ott nem tudnak róla, hogy jelentkeztünk a programra. Netán a szerkesztőt hozzuk olyan helyzetbe, hogy a rendezvény szervezőitől tudja meg, hogy neki kellene megmondani, melyik két kollégája vegyen részt az eseményen abból a négyből, akik a tudta nélkül jelentkeztek rá, és ígértek az eseményről megjelenést. Komoly újságíró ilyet nem tesz.