Dueonline.hu

Egy kis város központjában lakok. Számos nagyobb bevásárlóközpont található a lakástól néhány percre, az alapvető élelmiszereket ennek ellenére mindig a lakótömb végében található kisboltban veszem meg, ha én vagyok a soros vásárlást illetően.

Néhány forinttal drágább ugyan, de sokkal személyesebb, sokkal többet kapok egy-egy alkalom során egy liter tejnél és két zsemlénél.

A bolt egyetlen alkalmazottja és tulajdonosa egy idősebb néni, aki a kilencvenes évek elején, nyugdíjazása után kezdett bele az üzletbe. Elmondása szerint férje jól keresett még a rendszerváltás előtt, azonban tragikus hirtelenséggel elhunyt 1982-ben, így az addig háztartásbeli szerepét betöltő feleség komoly problémákkal nézett szembe. A gyerekek ugyan már kiröpültek a fészekből, de saját megélhetése így is veszélybe került. Elhelyezkedett hát bolti eladóként 10 évre egy áruházban, majd nyugdíjba ment. Előre látta viszont, hogy jövedelméből hosszú távon nem lesz képes megélni, így úgy döntött: vállalkozásba kezd. Kedvező hitelhez jutott – akkoriban jobban támogatták az ilyen kezdeményezéseket Märtz Irma néni szerint –, majd munkatapasztalatára alapozva megnyitotta a kisboltot.

  – A lányom sokat segített és segít a mai napig, ő érthető módon könnyebben kiigazodik a hivatalos dolgokban – mondta Irma néni. Eleinte elég szűkösen jöttek ki a költségek, előfordult, hogy az amúgy is kevés nyugdíjából kellett például a bolt számláit is kifizetnie. Ennek ellenére nagyon megszerette ezt a munkát. – Míg mások öreg korukban virágokat gondoznak, barkácsolnak vagy varrnak, nekem ez lett az életem. Egy idő után azt vettem észre, hogy nem is a pénzért dolgozom. Innentől kezdett igazán jól menni az üzlet, ugyanis tényleg teljes odaadással tudtam a boltot üzemeltetni – mondta.

Hogy a konkrétumokat nézzük, Irma néni gyakorlatilag mínuszból indult; hitelből kezdte meg „új életét”. Sváb családból származik, erre nagyon büszke, és részben ennek köszönhető, hogy jól bánik a pénzzel. – Az emberek mindig féltek belekezdeni új, ismeretlen dolgokba, mert nem látták, mi lesz belőle. Én rákényszerültem erre. Szerencsére – emelte ki a boltos néni. Alapos utánajárásának köszönhetően nem túlozta el a felvett hitel mértékét, így tudta fizetni hónapról hónapra a törlesztést. Két év munka után igazán megnőtt a forgalom a boltban, lehetőség nyílt az előtörlesztés megkezdésére is; 1998-tól már nemcsak nyugdíjkiegészítésre volt elég a bevétel, hanem megtakarításra is jutott belőle.

Irma néni kellően modern, így nem a párnába varrva tartja a pénzt, hanem alaposan figyeli a bankok ajánlatait, és igyekszik a legjobb helyre betenni a fel nem használt pénzt. – Jó érzés, hogy egy-egy alkalommal meg tudom ajándékozni az unokáimat. A nagyobbik most érettségizett, a jó eredményért cserébe vásároltam neki a spórolt pénzemből egy motort, aminek nagyon örült – mondta mosolyogva. Tavaly életében először utazhatott el – bankbetétjeinek kétéves kamatából – „igazi nyugat-európai helyre”, Párizsba. Úgy gondolja, nincs értelme a végletekig halmozni a pénzt. „Öreg vagyok, szeretném kihasználni a lehetőségeimet, amíg módom van rá.”

Irma néniről elmondható, hogy egyedi módon gyarapítja pénzét; személyiségének és kedvességének köszönhetően megy egyre jobban az üzlet napról napra. A környéken mindenki ismeri a jókedvű és közlékeny nyugdíjast, és „Magdi anyushoz” hasonlóan ő is mindent tud a városban történtekről. Azért a pár jó szóért pedig mindenkinek megéri a néhány forintnyi többletköltség.

Ferenczi Márk - Tamási

"Légy a Diákhitel újságírója!" című pályázat 3. helyezett