Dueonline.hu

- Tehát – kezdeném el, de a tornaterem lármájától abban sem vagyok biztos, hogy meghallja a kérdéseimet, pedig más időpontot nem fogunk találni erre a beszélgetésre.

Interjúalanyomat ugyanis nem könnyű elcsípni, még egy röpke negyed óra erejéig sem, hiszen, mint ahogy azt már 8 éve tapasztalom, folyamatosan mozgásban van. Sohasem ott van, ahol keressük, ellenben bárhol képes váratlanul felbukkanni, aztán ismét kámforrá válni. Így hát gimnáziumi éveim alatt kénytelen voltam alkalmazkodni felpörgetett életviteléhez, mondandóját mára megértem néhány kézjelből, és megtanultam rohanás közben követni és beszélni hozzá, miközben szokásos iskolai köreit rója. Karvalits Levente nem pusztán a testnevelés- és médiatanárom, az iskolai kulturális élet szervezője és lebonyolítója, a Diákönkormányzat vezetője, hanem egyszersmind egy olyan személy, akinek a véleményét bármelyik diák, bármilyen témában, bármikor kikérheti, legyen az a téma a fotográfia, vagy akár a pénzügyek.

- Tehát – futok neki még egyszer – Saját megítélése szerint, hogyan bánik a pénzzel? Spórol vagy inkább elkölti, amit lehet?

- Felelőtlenül! – hangzik az őszinte válasz, de tőle nem is vártam mást. -  Ha folyamatosan azzal foglalkoznék, hogy mennyi pénzem van, akkor egyszerűen nem lennék boldog. Szinte bármire szívesen kiadok pénzt azért, hogy jól érezzem magam.

- Soha nem spórol?

- De. Szerintem mindenki spórol, vagy legalábbis megpróbálja. Ha néha eszembe jut, én is teszek félre, aztán utána (túl) gyorsan felélem azt is. Az tény, hogy sok mindenen tudnék spórolni, csak eszem ágában sincs. – jegyzi meg nevetve. - Ételen, italon biztos. Imádok enni. És mindenhová autóval megyek, az is luxus.

- Van valamilyen hitele?

- Már csak volt. Szerencsére. Autó- és lakáshitel.

- Ha úgy alakulna, venne fel még egyszer?

- Már vagyok annyira megfontolt, látok annyira előre, hogy belássam, milyenek a lehetőségeim a következő hónapokban, években. Nem keresek annyit, hogy lenne módom egy hitelt törleszteni.

- Mennyire követi nyomon a pénzügyi történéseket?

- Ez alapvető egy olyan családban, ahol ennyien foglalkoznak pénzügyekkel! - interjúalanyom bátyja ugyanis Karvalits Ferenc, a Nemzeti Bank alelnöke. - Ugyan ritkán találkozom a bátyámmal, de az aktuális híreket és fejleményeket mindig megvitatjuk. Sőt, van saját családi „gazdasági filozófiánk” is. – kérdő tekintetemet látva azonnal megmagyarázza – Nem kell súlyos dolgokra gondolni, de ez olyan elv, amit a barátaimmal is betartunk. Annyi az egész, hogy a közös összejöveteleken, rendezvényeken az fizet, aki többet keres. Így segítjük egymást, és közülünk azokat, akiknek nem olyan jó az anyagi helyzetük. Szerintem ez a családban és a baráti körben is sokkal harmonikusabb együttműködést eredményez.

- A diákhitelről mit a véleménye?

- A diákhitelt egy nagyon jó ötletnek tartom. Tudom, nem fog mindenkinek tetszeni, amit mondok, de a tanulás befektetés. Külföldön pontosan tudják, hogy a tandíj szükséges velejárója annak, hogy egy komoly oktatási rendszert lehessen fenntartani, így elkerülhetetlennek tartom, hogy azt Magyarországon is bevezessék. Persze fontos, hogy a szegényebb családok gyerekei se maradjanak ki a felsőoktatásból, aminek finanszírozására néhányaknak külső segítségre van szükségük, például diákhitelre.

Az egyetem vagy a főiskola éppen olyan, mint egy kezdő vállalkozás. Befektetés, amibe, hogy eredményeket érjünk el, bárhogy fáj is, muszáj (lesz) némi pénzt invesztálni…

Bakó Júlia - Bagod

"Légy a Diákhitel újságírója!" című pályázat 1. helyezett