Kristóf György elsősorban azért érkezett Balatonfenyvesre a közeli Fonyódról, hogy csekély, ám annál érdekesebb betekintést adjon az újságírói szakma azon szeletéről, amely a sporttal, a sportolókkal foglalkozik. A Magyar Hírlap friss munkatársával előadása után ültünk le beszélgetni.
A meglepően fiatal arcú, ám húszas éveinek már második felében járó sportújságíró nem kis meglepetést okozott előadása során a futballt és a színházat párhuzamba állító kijelentésével, ám ezt csak fokozni tudta bő húsz perces társalgásunk során. Szóba kerültek a praktikák, a foci-vébé, sőt, még Lipcsei Péter is.
„ Gyerekkorom óta focizom, ám csupán amatőr szinten, a média pedig mindig is vonzott” – mesélte a kezdetekről Gyuri. Tizenhárom évesen döntenie kellett: mehetett volna Kaposvárra futballozni, de édesanyja inkább ahhoz ragaszkodott, hogy tanuljon. „ Nem volt kérdés, hogy milyen irányba menjek, a sportújságírásban mindkét szenvedélyemnek hódolhatok.”
Az internet világában számos feladat megoldása lett jóval egyszerűbb, ám Gyuri szerint a világháló sem nyújt mindig segítséget egy kezdő sportriporter számára. „Előnyös, ha valaki megyei szinten tudja elkezdeni a szakmát, mert sokkal nagyobb kihívást jelent információkat szerezni. Fontos a személyes kontaktus a játékosokkal, sportolókkal, és egy amatőr csapatnál erre rákényszerül az ember” – mondta huszonhét esztendős kollégánk.
Az első igazán komoly interjú meghatározhatja az ember további pályafutását. Gyuri számára nem indult mindez túl szerencsésen, ám végül, ahogy meséli, a lehető legjobban sült el. Élete első interjúalanya Lipcsei Péter, a Ferencváros további csapatkapitánya volt. „Minden rendben alakult, időpontot, helyszínt egyeztettünk, majd amikor eljött a beszélgetés, nem találtam oda. Több mint háromnegyed órát késtem, ám kellemes meglepetés ért, amikor odaértem. Lipcsei ott ült, és széles mosollyal közölte: jócskán elmúlt fél tíz. Ám ahelyett, hogy beégetett volna, még szélesebbre húzta a száját, majd nekikezdtünk az interjúnak. Azóta is jó viszonyt ápolok vele, és hasznomra van ez a kapcsolat.”
A futballberkekben nem épp görögös arcéléről ismert futballista mellett Gyuri számos sportolóval és szakvezetővel készített már anyagot, köztük a Horvát Labdarúgó Szövetség (HNS) elnökével is, aki legalább oly készségesen állt rendelkezésére, mint a ferencvárosi ikon, még ha adódtak is nyelvi problémáik. Gyuri négy nappal korábban hívta fel a HNS elnökét, és kért tőle interjút, ám az angol nyelvvel nem jutott semmire: előbb szerb, majd francia nyelven kapott választ, ami nagyban megnehezítette a cikk elkészülését.
„Ebben a szakmában borzasztóan fontosak a nyelvek. Az angol és a német mellett nagyon hasznos, ha az ember beszéli a topligák nyelvét, hiszen a legtöbb játékos ezen nemzetekből kerül ki, és sosem árt, ha az anyanyelvén tudunk megszólaltatni egy Iniestát vagy épp Henryt.”
Tóth István
táborlakó
Alattomos Dinnyelékelők Akciócsoportja
Másodközlés. Megjelent a Partilap című tábori újság 2010. július 12-i számában a DUE Médiahálózat XXX. Kommunikációs és Média Szaktáborában, Balatonfenyvesen.