Eseménynaptár
Diákhitel - hogy megvalósíthasd önmagad
Ahhoz, hogy hátralévő életemben a mindennapjaimat azzal tölthessem, amit valóban szeretek, a már középiskolásként kiválasztott szakon kell lediplomáznom. Ám, míg a döntés, hogy hol tanuljak tovább simán ment, a felvételi mizéra után jött a fekete leves.
Mikor két éve beadtam a jelentkezési lapot, egy pillanatra sem volt kérdés, hogy hová. Kiskorom óta érdekelnek a művészetek, és középiskolás éveim alatt egyre erősödött bennem, hogy tanulmányaimat szintén egy művészeti felsőoktatási intézményben kell folytatnom.
Két éve a jelentkezési lap kitöltésekor, nem csupán az államilag finanszírozott szakokat jelöltem be, biztosra akartam menni. Bár már akkor is tudtam, hogy a több százezer forintos tandíjat a szüleim nem tudják finanszírozni.
A felvételi ponthatárok nem kis csalódást okoztak, csak költségtérítéses szakra vettek fel. A tandíjat még diákmunkával, és szüleim anyagi támogatásával sem tudtam volna fizetni. Már kiábrándultan tervezgettem, hogy mihez fogok kezdeni az elkövetkező egy évben, de akkor felhívták a figyelmem a diákhitelre. Utána olvastam a feltételeknek, hogy hogyan kaphatom meg, hogy mikortól és hogyan kell törlesztenem, és úgy gondoltam nincs mitől félnem.
Már túl vagyok a harmadik féléven az egyetemen, és nem bántam meg. Tudom, hogy a diplomámmal olyan munkát végezhetek, ami örömmel tölt el. Tudom, hogy hitellel a nyakamon kezdeni az önálló életemet badarságnak hangzik, de az álmaimat feladni még inkább az lett volna.