Dueonline.hu

Rálik Alexandra
DUE Tehetségkutató Diákmédia Pályázat 2011
Az év diákújságírója, középiskola
1. helyezett

Már nem első alkalommal jár nálunk előadást tartani Vadai István, a Szegedi Tudományegyetem oktatója. December 14-én ismét egy, a régi magyar irodalom témakörébe tartozó témáról, Zrínyi Miklósról beszélt a Táncsics diákjainak.  Azonban mielőtt meghallgattuk volna, ahogy meghozza a diákok kedvét a Szigeti veszedelemhez, néhány kérdésen keresztül bepillantást nyerhettünk az irodalomról alkotott véleményébe és az aktuális kutatásaiba.

„…nem középiskolás fokon tanítani”

- Ez már a sokadik alkalom, hogy iskolánkban tart előadást. Szívesen jár középiskolákba vagy más helyekre?

- Tanár vagyok és imádok tanítani, még az is majdnem mindegy, hogy óvodásokat vagy egyetemistákat. Általában azokkal a témakörökkel kapcsolatban szoktak megkeresni könyvtárak, művelődési házak és iskolák is, amikkel foglalkozom, és nagyon szívesen szoktam ilyeneket vállalni. Orosházára már évek óta rendszeresen visszajárok, ami eleve ismerős nekem, mivel Békéscsabán jártam gimnáziumba.

- Nagyon sokat hallani mostanában a középiskolás irodalomtanításról. Elégedett a tananyaggal és a tanítással?

- Nem, nagyon elégedetlen vagyok. Tanítottam hat éven keresztül középiskolában több helyen is. Túl sok a tananyag, ráadásul túl részletes, rengeteg a lexikális adat, így kevéssé alkalmas arra, hogy megszerettesse az olvasást vagy megmutassa a szépségét. A tanárok és a diákok is bajban vannak 12. osztályban, amikor elérnek a XX. századhoz – nem jut idő arra, hogy Radnótinál tovább jussanak. Ez talán változott, de nem jó irányban: rengeteg idegen név, modern mai szerző is fölbukkan emelt szintű érettségiben. Viszont erősen hiányolom Weöres Sándort, a gyerekirodalmat és különösen a filmművészettel való kapcsolatot. Akár a Harry Pottert, akár a többi alkotást, amit ma néznek a fiatalok, mert ugyan nem irodalom, de valamilyen szinten tanítani kellene.

- Ez az egyetemre érkező középiskolásokon is megérződik?

- Folyamatos a színvonalesés, részben a létszámnövekedés miatt, miközben egyre alacsonyabb lécet kell megugrani. Nincs felvételi, gyakorlatilag közepes eredménnyel be lehet kerülni bölcsészkarra. Elképesztő, hogy például latin szakra nem kell tudni latinul. A magyar szakosok is egyre vegyesebbek, persze mindig van köztük kitűnő hallgató, de egyre több mellettük az, aki csak papírt akar szerezni, pedig az lenne a legfontosabb, hogy kíváncsiak legyenek.

Aki Zrínyi és a matematika jóbarátja

- A szakterülete a régi magyar irodalom, mint Zrínyi Miklós vagy Balassi Bálint. Miért épp ez a kedvence?

- Igazság szerint becsületből. Elkezdtem az elején, a régi magyarral és megállapítottam, hogy még ezt sem értem, nem tisztességes továbbmenni, úgyhogy megmaradtam az első kérdéseimnél. De viccet félretéve azért, mert itt nyílik lehetőség nyomozó típusú kutatásra. Itt olyan kérdéseket tesz föl a tudós önmagának, amikre vannak új válaszok. A XVI-XVII. századi irodalomban még vannak új kéziratok, amiket akár én látok először, és ki is adhatom, mint ahogy annak idején Balassit is. Engem különösen a költészet foglalkoztat, kevéssé a próza, tehát főleg Balassi, Tinódi vagy épp Zrínyi.

- Szabadidejében is inkább őket olvassa vagy minden másra is nyitott?

- Minden másra. Szabadidőmben nemcsak az irodalmat kedvelem, hanem filmet nézek vagy zenét hallgatok. Persze amikor gondolkozni kell, akkor a régi magyart veszem elő, de mondjuk József Attilával is szívesen foglalkozom. Gyakorlatilag a teljes magyar irodalom a látókörömben van, az pedig különösen izgalmas, ha összefüggést látok a modern és a régi ügyek között.

- A diákok kevésbé kedvelik a régi magyar szerzőket, általában nehéznek, unalmasnak vagy érthetetlennek találják őket. Mi lehet ennek az oka? Hogyan lehetne ezen változtatni?

- Az egyik oka, hogy a tanárok sem mindig kedvelik. Gyerekkoromban én sem szerettem Balassit vagy Zrínyit, mert nem értettem őket. Riasztóak, mert régi nyelven íródtak, történelmet kell hozzá tudni, néha a latintudás sem árt, de meg lehet mutatni az érdekességét, valamint hogy szórakoztató. Az egyetemen például azzal kezdem a tanítást, hogy megfejtünk egy titkosírást – van egy bejáratott fénymásolatom, amit negyedóra alatt a hallgatóknak kell kitalálni. Azonnal kedvet kapnak hozzá, onnantól kezdve már nem kell mondani, hogy járjanak órára.

- Úgy tudom, hogy eredetileg matematikát tanult. Hogy lehet, hogy egy reál tantárgy helyett végül humán pályát választott?

- Mindig is ilyen sokfelé kapkodó ember voltam: amatőr színészet, csillagászat, sakkfeladványok… És igen, matematikus szakra jártam, viszont idővel el kellett dönteni, hogy csak matematikával foglalkozom vagy minden mással is. Utóbbi mellett döntöttem, ezért félbehagytam a matematikus szakot harmadévben. Szerintem a két dolog nem zárja ki egymást, mert bármilyen tudományhoz csak egy dolog kell, ha tudományosan műveli az ember: a logika. Ma már látom, hogy a magyar irodalomnak nem gyönyörködtetnie kell, ebben az értelemben nem szépirodalom – pontosabban az, de a róla szóló tudomány objektív tényeken alapul. Így tehát ez inkább detektívmunka, sem mint művészet. Az pedig csak hab a tortán, hogy közben szép is.

A rejtjelek nyomában

- Már elhangzott, hogy az utóbbi időben a titkosírásokkal foglalkozik leginkább, amiről tavasszal tartani is fog egy előadást az iskolában. Addig is megkérdezném, hogy miért szükséges ezeknek az írásoknak a kutatása?

- Nem szükséges, csak érdekes. A már említett fénymásolatot húsz évvel ezelőtt igazából véletlenül fejtettem meg. Aztán hosszú kihagyás után, idén nyáron egy konferencián kerestek meg a kollégák, hogy megnéznék-e pár titkosírásos levelet, hiszen tudták, hogy foglalkoztam matematikával. Vámos Hannával, a kolléganőmmel néztük meg őket, és sikerült közös munkával megfejtenünk. A nyarat végül azzal töltöttük, hogy fejtetlen titkosírások után kutattunk – szeptember végére már harminc felett járt a különböző megfejtett írások száma. Gyakorlatilag Mohácstól II. Rákóczi Ferencig, 1526-tól 1711-ig találunk rejtjelezett írásokat. Átnéztük a levelezéseket a levéltárakban, könyvtárakban, majd mikrofilmen és fotón begyűjtöttük a leveleket. Egy idő után egyre rutinosabban nyúltunk hozzá. Igazából olyanok, mint egy nagyon nehéz Füles-rejtvény – ötlet kell hozzá és némi szaktudás. Van, amikor ez egészen egyszerű: például Bethlen Miklós levelében, amikor az első feltételezésből megkapom a választ. Máskor viszont ördöngösen bonyolult, amikor az ábécé minden betűjének öt-hat különböző számjegy felel meg.

Kevés a magánügy, az intim, esetleg szerelmes témájú titkosírás. Leginkább a politikai leveleknél használták (II. Rákóczi György korában már ilyen szinten állt a diplomácia), de emellett vallásos, okkult, tehát alkimista jellegű is lehet a téma. A politikai levelezéseknek kétharmadát már automatikusan rejtjelezték, és ha nem maradt fent hozzájuk a kulcs, akkor meg kell találni azt.

- Hogyan kell elképzelni egy ilyen titkosírással írt levelet, hogy lehet ezt meglátni?

- Meglátni könnyű, rátalálni nehéz. Három fajtája van Magyarországon, ahogyan én látom. Általában egy betű helyett speciális jelet – karikát, hurkot stb. – használnak. A legegyszerűbb, amikor egy levélben azt látom, hogy értelmetlen jelhalmaz, akkor egyértelműen titkosított. Utána jön az a fajta, amikor egy betű helyett egy másik betű áll, ilyenkor az értelmetlenségből következtethetünk rá. A harmadik esetben egy betű helyett egy számjegyet használnak, a számkóddal teleírt papír pedig magáért beszél. Megtalálni viszont annál nehezebb, mert a legtöbbje az Országos Levéltárban egy iratcsomó mélyén hever, ezért célzottan kell keresni, illetve fontos az aprólékos, rendszerezett gyűjtőmunka is.

- Hallottam olyan titkosírásról is, amikor zenei jelekkel kódolták az üzenetet. Ez hol fordul elő?

- Kuruc korban van ilyen, ez nem ismeretlen az európai titkosírás-szakirodalomban. Zenei jelekkel, képekkel a legtrükkösebb módon lehet rejtjelezni – viszont kérdéses, hogy a gyakorlatban használták-e ezeket. A diplomáciai titkosírásra nem jellemző, hogy ilyen látványosan dolgozzanak, lehetőleg egyszerűen, gyorsan és nehezen fejthetően akartak dolgozni, ezért számjegyekkel kódoltak. De Kossuth Lajos például úgy rejtjelezett, hogy egy népdal megfelelő sorának megfelelő betűjét használta, és ha tudjuk, melyik népdalra gondolt, akkor máris könnyű megfejteni.

- Hogy lehet nekikezdeni egy rejtjelezett írás megfejtésének, ha mondjuk csak számokat látunk és nincs hozzá semmilyen kulcs?

- Ha egyszerű a titkosírás, akkor működik a statisztika. Egy betűnek egy rejtjelet feleltetünk meg, számolással meg lehet fejteni. Megszámolom a jeleket: tudjuk, hogy a magyar nyelvben a leggyakoribb betűk az e, a, t, o, l, n. Így a leggyakoribb jelet általában érdemes e-nek, t-nek tippelni, és utána próbálkozással, csereberéléssel működik. Ebben nagy segítséget jelent, hogy ma már számítógépen dolgozunk, így könnyen visszavonható egy csere – régen nagyon szöszmötölős munka volt ezt papíron radírral végigvinni. Bonyolultabb rendszernél viszont nem segít a statisztika. Van, hogy egy ilyen nehéz titkosírás előtt egy latin nyelvű mintaszöveget kell megstatisztikázni betűhármasokra, betűnégyesekre, majd célprogrammal kitapintani, hogy hol kódol magánhangzót, mássalhangzót vagy toldalékot, aztán próbálkozni kell. Ez a legnehezebb része, de nem reménytelenül lehetetlen. Megvan ennek a technikája, ami nem foglalható egyszerűen szabályokba, de ahogy egy keresztrejtvénynek, ennek is megvannak a trükkjei.

Ez persze csak ízelítő volt abból, hogy mivel foglalkozik egy egyetemi tanár a magyar szakon. Étvágygerjesztőnek is mondhatnánk, hiszen Vadai István hamarosan a titkosírásokról tart majd kolléganőjével előadást, amely során mindannyian kipróbálhatjuk magunkat a rejtjelezések megfejtésében. Ezek után mondja valaki, hogy unalmas a régi magyar irodalom…