Dueonline.hu

Bánlaki D. Stella
DUE Tehetségkutató Diákmédia Pályázat 2011
Az év diákújságírója, felsőoktatás
2. helyezett

 „Bort iszunk mi, ugye, pajtás? Nem is vízzel élünk, mint más!” – így szól a nóta, de hogy jövőre mit önt a kupába a borissza magyar, az most dől el, a szüret idején. Az idei év kevés napsütése és rengeteg esője túl sok vízzel telítette a szőlőszemeket, fertőzéseket terjesztett el, gondolkodóba ejtette a szőlészeket és ősszel szaporította a borászok ősz hajszálait is. A Villányi Vörösborfesztivál forgatagában Bock József borásszal beszélgettem jó vöröset kortyolgatva.

Hogy áll most a szüret az országban és hogy áll itt Villányban?

Hogy az országban hogy áll, azt nem tudom, de mi a termés 40-50 százalékát leszedtük. Az oportó jól viselkedett, az első ijedtség után megnyugodhattunk: szép, egészséges szőlőnk lett és jó, gyümölcsös bort várunk belőle. Néhány fajtánál épp folyamatban van a szedés és a feldolgozás, de akad olyan is, amihez még nem nyúltunk. A cabernet fajták behozatala akár novemberre is áthúzódhat. Én nagyon bízom abban, hogy tudunk várni, néhány milliméter eső még nem riaszt meg minket, az előrejelzésekre hagyatkozunk, megvárjuk a száraz napokat.

Milyen a termés minősége? Jogosak a mennyiséggel kapcsolatos aggodalmak?

Válogatott szőlőt hoztunk be, jó a minőség, bár csúcs évjáratról nem beszélhetünk. Jó közepes lesz a 2010-es év. Mennyiségben ezen a vidéken nincs probléma, mert nálunk az augusztus a terméskorlátozásról szól. Ekkor levágjuk a beteg fürtöket, ezt most is megtetettük, így szerencsére legfeljebb 10 százalékos visszaesésről tudunk beszélni. Ahol a gombabetegségek nagyobb kárt okoztak ott előfordulhat, hogy nem is lesz mit szüretelni, vagy csak minimálisan. A legfontosabb, hogy beteg szőlőt ne vigyünk be a pincébe, ne dolgozzuk fel.

Hogyan sikerült itt hamarabb megállítani a peronoszpóra-fertőzést az ország többi részéhez képest?

Villányban előrébb voltunk a virágzással, ez volt a szerencsénk. Pünkösdkör, mikor jött az első jég, akkor már bogyós fürtök voltak a tőkéinken, így a védekezés is könnyebb volt. A másik dolog, hogy itt nem volt olyan mennyiségű csapadék, hogy ne tudtunk volna bemenni a szőlőbe. Nálunk 25 hektáron biotermelés folyik, erősen korlátozott azon szerek száma és hatásfoka, melyekkel itt dolgozhatunk, mégis sikerrel jártunk.

Drága a szőlő – drága a bor?

Drágulásról szó sem lehet. Itthon inkább az árak csökkentésén kell gondolkodnunk.

Biztos, hogy a pénztárca nagyban meghatározó, de beszélhetünk egyáltalán itthon borkultúráról?

Igen, sőt kell róla beszélnünk! Az elmúlt 20 évben nagyon sokan megtanulták a borfogyasztás és kóstolás fortélyait. Ahogy mi, termelők tanuljuk a készítést, úgy tanulnak a fogyasztók is. Persze vannak nagy kritikusok tudás nélkül, akik még a rossz dugóért is a borászt vonják felelősségre, ezt tolerálni kell.

Változatlanul túl sok a külföldi bor itthon és kevés az itthoni külföldön?

Rengeteg külföldi bor van, a multik nagyon sokat hoznak be a tengerentúlról, és sok kerül be az unióból is, anélkül, hogy megvizsgálnánk. Azt szeretnénk, ha a magyar borok foglalnák el a hazai üzletek polcait, de ehhez az importot ugyanolyan szigorúsággal kellene ellenőrizni, mint ahogy azt velünk teszik. A legveszélyesebb persze a folyóborok kezelése, ezen a területen lenne a legfontosabb a szigorítás.

A mi borunk külföldön nagyon kemény ellenféllel találkozik, s ahhoz, hogy jelentőssé váljon, sokkal nagyobb marketingmunkára lenne szükség. Célállomásokat kell kijelölni, például Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Oroszország lehetne az. Itthon rengeteg borfesztivál van, jó lenne, ha a közszolgálati csatornák tudósítanának néhányról, bemutatnák, mi is történik a rendezvényeken. Persze kell a pénz is és kellenek a jó szakemberek a marketinghez, de egy 10 perces műsor már ezek nélkül is célt érhet. Sajnos csak a negatívumok terjednek maguktól, a jó dolgokról nem beszélünk.

Számíthatunk a borászok összefogására a marketinget illetően, vagy ez teljes egészében az állam feladata?

A borászok évek óta fizetik a marketingköltséget, erről viszont visszafelé, az ÁMC részéről semmilyen tájékoztatás nem érkezik. Mostanra elmaradtak a pályázati lehetőségek is, a korábbiak sem voltak egyértelműen követhetők. Szerintem, az általunk befizetett összeget ki kellene terjeszteni minden magyar bor támogatására, és felhasználni a magyar bor magas szintű hirdetésére. Csak ettől várhatjuk a pozitív változást. Borvidékeinkről, szüretről, magyar borokról kell beszélni, ehhez ételt ajánlani, példát venni Németország, Ausztria marketingtevékenységéről.

A kis borászatoknál még szűkebb a keret. Ők hogy élik túl a válságos éveket?

A kis borászatok eléldegélnek, itthon inkább a szőlőtermelők szembesülnek sok problémával. A rizikó nyolc hónapon keresztül az övék, és előfordulhat, hogy földjük kedvezőtlen fekvése teljes vesztüket okozza. Ez csak akkor fog változni, ha a magyar bor lehetőségei javulnak.

Ezt a javulást kezdhetnénk szűkebb körben, itthon is. Mit iszik a magyar?

Az olcsót. Ha van olcsó chilei, vagy Argentin bor, azt választja és nem a magyart. Nyugaton ez nem így működik. Itthon az ezer forint alatti palackokra van a legnagyobb igény, ezért is nagyon fontos, hogy ebben a kategóriában is gondos legyen a borkészítés. Nem szabad éretlen szőlőt leszüretelni, ez a legfontosabb. Ha ezt betartjuk, fegyelmezettebbek vagyunk, szigorúak önmagunkhoz, akkor megvan az esélyünk jó bort kapni.

Mondhatjuk, hogy ez az Ön pincéjének a titka?

Én fegyelmezett vagyok és kritikus, hozzánk beteg szőlő nem kerül be.