Eseménynaptár
Egy kedves sportélményem
Szabó Tamara
DUE Tehetségkutató Diákmédia Pályázat 2010
Az év diákújságírója, általános iskola
1. helyezett
A szüleim mindig arra buzdítanak, hogy sportoljak. Ilyenkor persze általában nézeteltérésbe kerülök velük. Apukám ezt megelégelte, és elvitt a munkahelyének Családi-és Sport Napjára. Így visszagondolva, nagyon helyesen tette, bár akkor még nem ezen a véleményen voltam.
Eleinte vérig sértődtem, hogy akaratom ellenére mindenféle unalmas programra elcipel. A húgom is velünk tartott, aki majd kiugrott a bőréből, amikor megtudta, hova megyünk. A rendezvény egy iskola területén került lebonyolításra. Körbenéztünk a területen, ahol kezdetben csak néhány játékszer, egy-két kézműves sarok, a büfé, és a színpad állt. A megnyitó előtt motorszépségversenyt tekinthettünk meg. A látogatók szavazhattak, hogy melyik a legszebb járgány. Nekem egy Honda nyerte el a tetszésem, apa egy felturbózott Pannon mellett tette le a voksát, testvérem, Kinga tartózkodott. A szavazás után elérkezett a várva várt megnyitó, és ekkorra már minden a helyén állt. A programok ismertetése után a tornaterem felé vettük az irányt, ahol pinpongozás és falmászás közül lehetett választani. A testvérem a falmászást választotta, apu meg én addig pinpongozással ütöttük el az időt. Kinga addig unszolt, amíg be nem adtam a derekamat, és én is megmásztam a meredek falat. Büszke voltam magamra. A terem csúcsának meghódítása után kosárdobó versenyen vettünk részt. Kinga 12. lett, én pedig a 4. helyen végeztem. Amint vége lett a versenynek, megérkeztek a lovak. Mi persze az elsők között ültük meg a nyugodt, békés állatokat. Dél körül járhatott az idő, amikor korogni kezdett a gyomrunk, hát automatikusan a büféhez siettünk. Ebéd után „kímélő” sportágat választottunk, átvéve honfoglaló őseink szokásait íjászkodni kezdtünk. Ebben a versenyszámban apa kollégája vitte el a pálmát. Aztán trambulinozni indultunk, majd egy elektromos műbika felé vettük az irányt. A cél az volt, hogy minél hosszabb ideig a bika hátán maradjon az ember, lehetőleg épségben. Ez nekem sikerült a legtovább.
Kb. 3-4 óra tájban elkezdődött a helyi amatőr futballisták baráti mérkőzése. Néhány meccset végignéztünk, és a Hungrana Kft. csapatának drukkoltunk, melynek apa néhány éve még tagja volt. A kupát végül a „Reál Margit” nevű helyi futballegyesület nyerte, kedvenc csapatunk ezüstérmet szerzett. Amint a focisták levonultak a pályáról, máris karate bemutató következett. Megtanulhattuk a szabályos önvédelem fortélyait, és megismertették velünk a karate történetét. Nagyon érdekes volt, és rendkívül hasznos is, hiszen nem árt, ha az ember felkészül a legrosszabbra. Befejezésként még kitombolhattuk magunkat az akadálypályákon, ahol különböző feladatokat kellett megoldanunk pl. zsákban futás, mocsárjárás, lajhármászás. Mivel testvérkém még csak másodikos, ezért nyolcadikként értünk célba, ám ennek ellenére apa nagyon megdicsért, és jutalmul kaptunk 2 gombóc fagylaltot. Ezt a fárasztó, ám emelkedett hangulatú napot egy nagy adag bográcsban készült halászlével és vadpörkölttel fejeztük be.
Nem bántam meg, hogy elmentem, hiszen számos sportágat kipróbálhattam, és némelyikben még sikeres is voltam. Rájöttem, hogy azzal, ha nem mozgunk eleget, csak magunknak ártunk. Nálam is meglett a mozgásszegény életmód eredménye, ugyanis gerincferdülést állapított meg a sportorvos. Azóta gyógytornára járok, és igyekszem többet mozogni.
Kétségkívül ez a nap volt életem legmeghatározóbb élménye a sporttal kapcsolatban.