Eseménynaptár

DUE-tagság
és Sajtóigazolvány

Ne dőlj be!

ne-dolj-be

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

Alattomos mű-anyagok

A diszkódrogok, azaz a különböző amfetaminszármazékok a fűvel, alkohollal vagy kávéval ellentétben nem a természet, hanem laboratóriumok szülöttei: olyan szerek, amelyeket hosszas kísérletezéssel fejlesztettek ki arra a célra, hogy az éhség- és fáradságérzetet blokkolják.

 

A diszkódrogok, azaz a különböző amfetaminszármazékok a fűvel, alkohollal vagy kávéval ellentétben nem a természet, hanem laboratóriumok szülöttei: olyan szerek, amelyeket hosszas kísérletezéssel fejlesztettek ki arra a célra, hogy az éhség- és fáradságérzetet blokkolják. Felfutásukat a II. világháborúnak köszönhetik, amikor mindkét oldalon ész nélkül egy speed-szerű anyaggal tömték a pilótákat, hogy a kieső harcosokat az onnantól fogva kétszer annyit repülő régiekkel pótolják. Világháborús vadászpilótának lenni egyébként sem volt egy laza hétvégi kirándulás, de innentől fogva már túlélni sem érte meg, a katonák ugyanis nagy százalékban bekattantak a végére. Ezt nem a szer maga okozta: az csak elnyomta a fáradságérzetet, de a pilóták annyira folyamatosan szedték, hogy gyakorlatilag soha nem pihenték ki magukat, pedig erre attól függetlenül szükség van, hogy az amfetamin-származékok hatása alatt nem érezni.

De a diszkódrogokkal nem is maga a szer mellékhatásai a fő problémák, hanem a hozzájutás módja: a fehér porokat ugyanis az élelmes dealerek higítják bármivel, ami éppen a kezük ügyébe kerül. Magyar és holland rendőrségi fogásokat elemezve például csak a tabletták negyedében találták meg a hirdetett hatóanyagot, a többiben vérnyomásnövelő gyógyszerek hatóanyagai (meg a lelkes tinédzserek által hozzáképzelt hatás) adták az eredményt, és kevertek hozzá mindent, ami fehér: hintőport, keményítőt, sütőport, szőlőcukrot, kinint, vagy éppen a patkányméregként használt sztrichnint, amely ugyan súlyosan mérgező, de tényleg letompítja az embert, így nem sok fogyasztónak tűnhetett fel. Az egyik nagy csoportot, az ecstasy-féle drogokat főleg tablettában fogyasztják, a speedet és társait viszont gyakran intravénásan is, itt pedig a nem steril tűhasználat szokásos veszélyei (tetanusz, hepatitis, AIDS) mellett az is bejátszik, hogy rendkívül előnytelen dolog hintőport vagy patkánymérget injekciózni a vénádba.
Mindkét csoport veszélyforrásai között szerepel a kiszáradás és túlmelegedés, a szomjúságot és a gyakran 40 fok fölé emelkedő testhőmérsékletet ugyanis nemigen veszik észre a használók. Ezekről a veszélyekről többségük tud is, így például történt olyan haláleset, hogy valaki, aki tudatosan ügyelt a kiszáradásra, halálra itta magát, mert azt sem érezte, mikor elég. Az amfetaminok felgyorsítják a szívverést és megdobják a vérnyomást is, így a használók körében az agyvérzéses halál vezet, hosszútávú használat esetén, amikor egyébként is egyre nagyobb adagok szükségesek ugyanahhoz a hatáshoz, a krónikus szív- és érrendszeri betegségek kockázata nő ijesztőre.
Az ecstasy még két további kockázatot rejt magában: egyrészt fokozott vizelési ingert vált ki, ami nem valós. Ez önmagában csak zavaró, de emögött az rejlik, hogy a szer blokkolja a vesefunkciót, gyakori használat mellett taccsra téve ezt a szervedet. Másrészt a világháború után kikísérletezett ecstasy hatásai között egyfajta mesterséges boldogságérzet is szerepel, aminek a nevét is köszönheti. Emiatt a használók körében többnyire lelki függőséget okoz: szemben a kábítószer nélküli örömérzéssel, amikor pusztán az eseményre visszagondolva is jó érzés fogja el az embert, az ecstasy-s lebegést csak újabb adag bevételével lehet ismét elérni.

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság