Dueonline.hu

A statisztikák szerint minden harmadik magyar 16 éves találkozott már a marihuánával. Ahelyett, hogy úgy tennénk, mintha ezzel nem lennénk tisztában, ezúttal inkább felhívnánk a kutatásokkal eddig bizonyított veszélyekre.

A kender különböző származékai – a kannabisz és a hasis – a negyedik legnépszerűbb drognak számítanak a világon: csak a dohány, a koffein és az alkohol előzi meg. A világon kb. 140 millióra teszik a fogyasztók számát, ami azt jelenti, hogy minden negyvenedik földlakónak van valami köze hozzá. Az eloszlás persze nem egyenletes, ha lehet egy tippünk, a füvet évezredek óta kultikus tisztelettel övező indiaiak és a legtöbb államban 21 éves korig tartó, kíméletlenül betartott alkoholtilalomba beleőrült amerikaiak valószínűleg rengeteget dobnak az átlagon.

Ehhez feltehetően nagyban hozzájárul, hogy a fű a többi, vegyészeti úton előállított kábítószer rövid idő alatt is észrevehető leépítő hatásához képest egészen veszélytelen játékszernek tűnik. Nem tudunk megnyugtatni azzal, hogy ez így van, ugyanis nincs így. A kipróbálás ellen szóló érv a szer kontrollálhatatlan hatása: érzékeny lelkületű egyéneknél, vagy nem megfelelő környezetben nagy eséllyel elmarad a várt hatás, a letörölhetetlen vigyor, a lebegés és gátlásoldás, ehelyett könnyen szorongás, pánik, paranoia és az önkontroll elvesztése is lehet az eredmény. Ráadásul a rendszeres használók között is kevés olyan akad, aki boldogan emlékszik vissza az első slukkra: az ilyenkor még a gyakorlott dohányosokat is megrohanó félórás köhögőroham gyakorlatilag füstmérgezést takar, ami jelenlegi ismereteink szerint nem ellazulási forma, hanem minimum egy izmos fejfájás előidézője.

Fogyasztókkal végzett kutatásoknak mára ennél komolyabb veszélyeket is sikerült kimutatnia: a fű hatóanyaga olyan hatással van az asszociációs készségre és a memóriára, amely komolyan megnehezíti az új ismeretek elsajátítását és a későbbi visszaemlékezést azokra, és messze nincs szükség évekig tartó kitartó fogyasztásra ahhoz, hogy ez a hatás a nem betépett állapotra is érvényes legyen. A füvezés a reakcióidőt is komoly mértékben megnöveli. A legtöbben ezt érzik annyira, hogy legalább autóba ne üljenek, de nem kell autó ahhoz, hogy a belassult fogyasztók háztartási vagy közlekedési balesetekkel intézzék el magukat. Amerikai pilótákon végzett kísérletek szerint ez a hatás legalább 24 órán át tart, ami különösen amiatt veszélyes, hogy a fogyasztók ezt ennyi ideig nem érzik magukon.

A tévhitekkel ellentétben a fűhöz is könnyen hozzá lehet szokni. A folyamatos újabb és újabb adagra való késztetés nem fizikai természetű, mint a cigaretta vagy a heroin esetében, hanem lelki, azaz nem a fogyasztó teste szomjazik a hatóanyagra, hanem az agya vágyakozik az érzés után. Ez rövid úton azzal jár, hogy az ember kényszeresen csak ebben keresi az örömforrást, és csaknem annyira le tudja építeni az egyéb kapcsolatait és szórakozási szokásait, hogy hamar egy igen zárt körben találja magát. McGlothlin és West amerikai kutatók megfigyelései szerint a rendszeres fogyasztók általában is elvesztik az érdeklődésüket a világ iránt, hajlamosak az apátiára, nehezen birkóznak meg a hétköznapi feladatokkal, nehézségeik vannak a rutinszerű munkánál és az új dolgok elsajátításánál, általánosan passzív hozzáállásúvá válnak és képtelenek hosszú távú terveket véghezvinni.

Emellett a fűhöz még fizikai értelemben is hozzá lehet szokni, legalábbis abban az értelemben, hogy idővel kialakul a tolerancia a hatással szemben, így az eleinte tapasztalt intenzív érzéshez jóval nagyobb adagra van szükség. Ilyenkor már a fűfogyasztáskor használt cigaretták káros hatását sem lehet figyelmen kívül hagyni: egy átlagos joint kátránytartalma hússzorosa egy cigarettáénak, azaz ennyivel nagyobb eséllyel okoz légúti betegségeket vagy rákot, arról nem is beszélve, hogy a rendszeres fogyasztás már komoly anyagi terhet is jelent, és a dílerekkel fenntartott kapcsolat is kevésbé vidám életkilátásokat sejtet, mintha valaki mondjuk vattacukor-árusokkal barátkozik. Végül arra az apróságra is kénytelenek vagyunk emlékeztetni mindenkit, hogy Magyarországon a kenderszármazékok kereskedelme, birtoklásra és fogyasztása is tiltott, azaz a mellékhatások között a büntetőeljárás is szerepel. Ez viszonylag ritkán eredményez konkrét, letöltendő büntetést, de elhúzódó és nem túl felemelő procedúra, ráadásul nem olyasmi, amit az iskolák lelkendezve szoktak fogadni.