Eseménynaptár
Nizza: meseszép és azúrkék
A nyári szünet hasznos eltöltését propagáló sorozatunkban ezúttal Nizzára esett a választásunk. Itt sem érzi rosszul magát az ember pár napig.
Mit szólnál egy hűsítő olasz fagyihoz az angolok sétányán, a francia riviérán? Nizzában ez mindennapos desszert.
Ma Franciaország 5. legnagyobb városa, de egészen a 19. század közepéig olasz fennhatóság alatt állt, majd a 20. században az angol felső tízezer turistahada szállta meg. Napjainkban is szállodák tömkelege magasodik a tengerparton, s lépten-nyomon más-más nyelv foszlányait véli felfedezni az ember. Ám még e kozmopolita city legmélyén sem találni olyan franciát, aki szívesen szólalna meg „idegen nyelven”.
A történelem szerelmesei barangolhatnak Vieille Ville (az óváros) ódon házacskái közt, s a régi cégéreket látván hosszasan merenghetnek, miközben halk vízcsobogás hallatszik a fejük felől. Vieille Ville-ből hosszú lépcső indul a „Chateau”-hoz. A régi vár az égig magasodik, a tetejéről pedig vízesés ömlik a mélybe. Igaz, ez ember által alkotta szökőkút, de a legszebb része az egész attrakciónak mégis természeti jelenség: szivárvány a hegytetőn, egész éven át.
A legtisztább napokon ez a város főteréről is felcsalogatja a turistákat. Pedig mennyi látnivaló akad a Place Massénan! Ott van rögtön az „égi kiállítás”. A luxusbutikokkal szegélyezett téren szétszórtan 7 kiállítóoszlop áll, melyeknek tetején maga Buddha ül, hétféle színben és pózban. Ha pedig felpattanunk a villamosra (csak 1 vonal van, eltéveszteni sem lehet), és egy kicsit a part felé vesszük az irányt, pár megállóval később szórakozóhelyek tucatjaira bukkanhatunk.
Gondolnánk, hogy egy ilyen városban csak Vuitton táskával engednek be bárhová is – ám ez hatalmas tévedés. A tehetős turisták számára a hotelek szerveznek esti fogadásokat, így a part közelében a pubok kifejezetten az egyetemistákra, fiatal világjárókra, nyelvtanulókra specializálódtak. Ha pedig innen még tovább robogunk tömegközlekedéssel, elérjük végre a tengerpartot. Nizza strandjai mind kavicsosak, a nyári hőség idején fakír legyen a talpán, aki végigvonul mezítláb. A 40 fok körüli hőmérséklet igazából csak a vízből kellemes, de onnan nagyon. Aki télen látogat ide, az elszalasztja a „bierra-bierra”-t kiabáló, sört és jégkrémet fagyasztótáskából kínáló árusokat, ám a nizzai emberek sokkal kedvesebbek főszezonon kívül – ez bőséges kárpótlás. Novembertől áprilisig nekik is van idejük szusszanni egy kicsit, és nyugodtabban élvezni meseszép birodalmukat. Az idő ilyenkor is enyhe, hisz az éghajlat mediterrán, a tenger pedig évszaktól függetlenül azúrkék.
Patai Noémi