Dueonline.hu

„Olvassatok! Bármit és mindent, hogy gyarapodjon a szókincsetek, és hogy megismerjétek mások írásstílusát is” – hallhattuk már oly sokszor a médiatáborokban. Na jó, de mégis mit érdemes az újságosnál megvenni? Mire ne sajnáljuk a pénzt?

Utánajártunk és kifaggattuk a DUE vezetőit és a nyári médiatábor szakmai és csoportvezetőit, hogy ezúttal konkrét instrukciókkal lássanak el minket. Ezúttal Herczeg Zsolt, az InfoRádió belpolitikai riportere és parlamenti tudósítója ad nekünk támpontokat a napi-, heti- és politikai lapok rengetegében.

Hírrádiós munkatársként mik azok a kötelező médiumok, amiket napi szintén átolvasol, átböngészel, meghallgatsz, megnézel?

A közélet szinte minden területével foglalkoznom kell, olykor még a gazdaságot és a sportot érintő témákkal is. Ennek megfelelően érdekem és kötelességem, hogy folyamatosan naprakész legyek. Ez pedig nem teszi számomra lehetővé, hogy magánemberként - vagyis politikai, illetve minőségi szempontból - válogassak a sajtótermékek között.

Úgyszólván tehát mindenevő vagyok. Napilapokat, hetilapokat ugyanúgy olvasok, mint számtalan hírportált és blogot, ráadásul ott van előttem a Magyar Távirati Iroda napi több száz híre, tudósítása. Majd' száz sajtóterméket kellene megneveznem, amiket napi, heti, vagy havi rendszerességgel követek... Nem hiszem, hogy segítenék vele.

Politikai, világnézeti szempontból sem válogat(hat)ok: éppúgy figyelem a Magyar Nemzetet, mint a Népszabadságot; belelapozok a Metropolba, a Heti Válaszba, a Figyelőbe, a HVG-be és a 168 Órába; ránézek az Amerikai Népszavára és a kuruc.infora, egész nap ott van előttem az Index, az Origo, a hvg.hu, az inforadio.hu, a nol.hu, a napi.hu, a portfolio.hu, az mno.hu, a delmagyar.hu, a saját Facebook-üzenőfalam, olykor a CNN és a BBC oldala... hosszan sorolhatnám.

Nem azért választom ezeket, mert mindegyiket mindig színvonalasnak tartom. Tudniillik én újságíróként nem azért olvasok, hogy szórakozzak; nem azért, hogy a saját (elő)ítéleteimet ápolgassam, és hogy az "enyéim" között végre kényelmesen hátradőlhessek; de még csak nem is azért, mert minden érdekel, amit olvasok; hanem azért, hogy tudjam, mi történik, és hogy arról, ami történt, melyik oldal mit gondol. Mert lehet, hogy tíz perc múlva interjút kell készítenem róla.

Természetesen nem vásárolok meg ennyi lapot: ha értesülök egy érdekesebb tartalomról, azt az interneten olvasom el/hallgatom-nézem meg, vagy megvárom a hírügynökségi összefoglalóját. Gyakran használom a hirkereso.hu-t és nagyon sok hírlevelet járatok.

És amikor nem újságíróként létezel, mit „fogyasztasz”?

Ebből adódóan "színtisztán" magánemberként ritkán vagyok médiafogyasztó. Televíziós hírműsorokat alig nézek (nem azért, mert rosszak, hanem azért, mert a szakmámból adódóan javarészt tudom, hogy mi lesz bennük), rádióműsorokra (sajnos) nincs időm és kocsim; nem szakmai érdeklődésből, hanem szórakozásból pedig legfeljebb néhány publicisztikát és blogot (például a Modorost, a Börtönszlenget, a Képviselő Funkyt, a Véleményvezért, a Comment:comot, a Varánuszt, az Egyenlítőt, a Napi Fixet, a Mandinert, a Korrektorblogot, a Török Gábor elemez-t, a Hírcsárdát, a Tóta W-t, a Subbát, a Szilyt, az Urbanistát, a Tékozló Homárt és a Zskategóriát) olvasok viszonylagos rendszerességgel.

Összességében azt vallom, hogy egy újságírónak az átlagembernél szélesebb körű tájékozottsággal kell rendelkeznie arról is, ami nem érdekli, ha pedig szakterülete van, arról illik percrekész felkészültséggel bírnia.