Dueonline.hu

Nem kell megijedni, nem egy elromlott eszköz okozott problémát a DUE-tábor lakóinak, hanem egy, a televíziózás világában jártas szakember érkezett hozzánk, hogy bevezessen minket a tévézés kulisszatitkaiba. Kedden délután H. Bíró László, a TV2 Babavilág című műsorának producere vedégeskedett nálunk

H. Bíró Lászlótól – aki korábban napilapoknál is dolgozott, jelenleg pedig a TV2 Babavilág című műsorának producere – igazán átfogó képet kaphattak azok, akik ellátogattak az alakulótéren megrendezett előadásra. Az előadó beszámolt a jelenlegi magyarországi tévés viszonyokról, a műsorok típusairól, a szponzoráció menetéről, a digitális átállásról, valamint az őszi műsortervekről is.

Magyarországon körülbelül ötvenöt-hatvan magyar nyelvű csatorna működik, ezeket négy csoportra lehet osztani. Vannak az országos kereskedelmi csatornák, a TV2 és az RTL Klub, ezek egy évben egyenként 20-30 milliárd forintnyi pénzeket mozgatnak, míg a következő csoportba tartozó kiskereskedelmi tévék ennek az összegnek a töredékével gazdálkodhatnak, ők sokkal kevesebb nézőt érnek el. Külön csoportba tartoznak azok a csatornák, melyek ugyan látszólag Magyarországon működnek, ám valójában külföldről sugározzák adásukat. Természetesen külön kategóriába soroljuk a közszolgálati tévéket is.

Miután megismertük a tévék csoportjait, tovább szűkíthetjük a kört a műsorokra. Ennek három típusát különböztethetjük meg. A saját gyártású műsorokat, melyek napi rendszerességgel jelentkeznek, állandó stábot igényelnek, ilyenek például a hírműsorok. A második kategóriába az úgynevezett ,,nagy, kereskedelmi műsorok” tartoznak, melyeket külső beszállítókkal gyártattnak a csatornák, ilyen volt például a TV2-n a Hal a tortán. És végül vannak a szponzorok által eltartott műsorok, melyek a délelőtti, kora délutáni, késő esti sávokban futnak.

A szponzorációt igyekszenek a tévék minél inkább úgy megoldani, hogy nekik ne jelentsenek hátrányt ezek megléte. Fontos, hogy a szponzoráció során a törvények szerint nem hangozhatnak el a szponzoráló cég kereskedelmi információi (cím, árak stb.). A szponzorok több okból is dönthetnek úgy, hogy pénzüket tv műsorokba fektetik. Ha nagy, multicégekről van szó, akkor ők általában presztizsük vagy imidzsük építése végett fordítanak pénzeket ezekre az alkotásokra. Ugyanakkor a kevés pénzűek is preferálják ezeket a műsorszámokat, akik abban bíznak, hogy ezáltal sikerül fellendíteniük forgalmukat. A köztes állapotban lévő cégek általában a kevés pénzükből szeretnének nagy kampányokat lebonyolítani. Nekik van a legnehezebb dolguk, hiszen - ahogy H. Bíró László elmondta - a szponzoráció önmagában nem egy hatékony hirdetési mód, viszont egy tévés-, köztéri- vagy sajtóreklámmal összekapcsolva igazán sikeres tud lenni. A kisebb televíziók ingyen is adják műsoridejüket, legalább addig se nekik kell előteremteni a szűkös költségvetésükből ezek költségeit. Ezalól kivételt a közsolgálati adók jelentenek, ahol tilos bármiféle szponzoráció is.

A válság hatására egyre több cég gondolkodik reklámspotok helyett szponzorációban, ezért a tévék azon vannak, hogy új, innovatív megoldásokat nyújtsanak, hogy megtartsák poteniális reklámozóikat. Ilyenek a ,, csak egy reklám”, a műsorok alatt a képernyő egyrészét elfoglaló reklámok, valamint ide sorolhatóak az ,,egyperces” blokkok, amelyek a törvény szerint nem számítanak reklámidőnek, így a tévék szabadabban rendelkezhetnek ezekkel. Annál is inkább ügyelni kell a reklámidő beosztására, hiszen a törvény szerint egy órán belül maximum 12 percnyi reklám lehet, amit 60 perces egységekben mérnek, nem pedig egész órák alapján. A csatornák bevételének 90%-a egyébként a a főműsoridős reklámokból származik.

A reklámokhoz kapcsolódóan fontos megemlítenünk a nézettséget is, hiszen ezek alapján állapítják meg, hogy mennyibe kerül egy-egy kampány. A hirdetők meghatározzák, hogy mennyi idő alatt, hány potenciális vásárlót szeretnének elérni, majd kifizetik a tévé álltal meghatározott összeget, hogy bonyolítsa le megrendelésüket. A kampány során folyamatosan ellenőrzik a nézettségi adatokat, hiszen ha a becsültnél többen nézik a műsorokat, akkor az azt jelenti, hogy hamarabb lejár a kampány, mert elfogy a pénz, amelyet ezért kifizettek. Ez még a jobbik rossz, ám ha kevesebben nézik az adásokat, akkor viszont tovább fog tartani az előre meghatározott időnél, ami gondokat okozhat például egy akciónál, ami meghatározott ideig tart.

Az előadás végén László beszélt a 2011-ben esedékes digitális átállásról is. Szerinte még legalább tíz évet fog igénybe venni, mire hazánkban teljesen megtörténik az átállás. Ugyanis a tévéknek le kell cserélni technikájuk nagyrészét, hogy áttérjenek a HD műsorszórásra, ami milliárdos kiadással jár együtt. Elmondta, a ma HD-nek feltüntetett adások valójában nem az a tökeletes digitális műsor, amire valójában számítanánk, hiszen egy HD műsor gyártása kétszer- vagy akár háromszor annyiba kerül, mint a jelenlegi technikával, ezt pedig a csatornák nem engedhetik meg magukat.

Hiába a bizonytalan gazdasági helyzet, megnyugtató, hogy ősztől számíthatunk új műsorok indulására. László is tervez egy produkciót, amely a legendás Játék határok nélkül vetélkedőre fog hasonlítani, melynek ő lesz a producere. A műsort szeptembertől kezdik forgatni, jelenleg a csapatok válogatásán dolgoznak.

Marton Sándor