Ahogy egymással bánunk, az a hazánk

A Kőhegyi Menedékház zászlórúdján áll a címbéli felirat, és ez a gondolat hatotta át a január első hétvégéjén szervezett DUE-s téli túrát.

Az egyesület két természetjárója, Turányi-Vadnay Szabolcs és Herczeg Zsolt, valamint a régi-új tagként hozzájuk csatlakozó Ott Zsuzsanna "Zergéi" Kiskovácsiból vágtak neki a kirándulásnak.

Útjuk a piros plusz jelzésen a gyönyörű Holdvilág-árkon keresztül, a Remete-barlang érintésével vezetett. A legenda szerint itt volt Attila városa, Sicambria, és itt temették el Árpád fejedelmet.

Útközben megkezdődött a Pilisi Pontgyűjtő Próba. A Bear Gryllsről, Edmund Hillary-ről és Rockenbauer Pálról elnevezett csapatok először gps koordináták és verses rejtvények alapján kellett, hogy megtalálják a túra-, és játékvezetők által előző héten elrejtett dobozokat, amelyekben újabb feladatok számjelzései várták őket. A történelmi és térképészeti ismereteket igénylő teszteket követően a Zergék déli 12 óra után érkeztek meg a Lajos-forráshoz.

(Az 587 méter magas Bölcső-hegy oldalában számos forrás fakad, közülük a legbővebb vízhozamú és a legismertebb a Lajos-forrás. A szentendrei szerbek nyelvén „Dobrá voda”, vagyis „Jóvíz” néven emlegetett forrást a XIV. században királyunkról, Nagy Lajosról nevezték el, aki gyakran vadászgatott itt. A forrásmedencét 1908-ban építették az MTE Péntekiek Asztaltársasága és Gabrinyi Sámuel építész segítségével, s a vidéket akkoriban tulajdonló báró Podmaniczky Lajosról nevezték el. A kifolyó víz a Jóvízű patakot táplálja.)

Itt csatlakoztak a Zergékhez a rövidebb utat választó Őzikék. A csapat kora délutánra kaptatott fel a sárga jelzésen a Szentendre volt patikusa és természetjáró mozgalmára által közadakozásból 1933-ban építtetett, később pedig róla elnevezett Czibulka János Menedékházhoz. Ez Magyarország egyik utolsó hagyományos, tehát nem profitszerzésre szakosodott turistaháza, ahol Schramkó Péter és családja, valamint barátaik várakozást felülmúló vendégszeretettel fogadták a térdig sáros diákújságírókat.

A menedékház az "igazi", tehát gyalogos természetjárókat szolgálja. Azokat a közösségeket, amelyek számára fontos, megőrzendő érték a természeti környezet, a nyugalom és a tisztaság.

A tetőről nyíló páratlan panoráma megtekintése és a helyi specialitásnak számító kőhegyi kolbászleves elfogyasztása után palacsinta, forralt bor és gyömbéres tea mellett folytatódott a vetélkedő. A csapatok egy emléktábla-kereső és távolságbecslő feladat okán megkeresték a Petőfi-kilátót, amely a költő 1845-ös látogatásának emlékét őrzi. A menedékház cserépkályhájának melegében hátizsákpakoló és gyorsasági beülőfelvevő feladatok, valamint feleletválasztós kvízkérdések következtek, végül "outdoor activtiy" zárta a Pilisi Pontgyűjtő Próbát. Az utána következő tombolán egy szerencsés visszanyerte a túra árát, sokan mások pedig - részben a menedékház, részben a túravezetők, részben a DUE felajánlásaként - forralt borral, palacsintával, térképekkel és útikalauzokkal lettek gazdagabbak.

A sok fizikai próbatétel mellett a hétvége igazi szellemi élményt is tartogatott: a menedékházat vezető Schramkó Péter gimnáziumi tanár - néhány hetes kisbabáját ringatva - mesélt a magyar természetjáró mozgalom dicső múltjáról és küzdelmes jelenéről, bemutatva egy, a "városinál" a szó minden értelmében természetesebb, emberibb, fenntarthatóbb, nem mindenáron a parttalan igényekre, hanem a hozzáférhető szükségletekre alapozó életformát.

Herczeg Zsolt