Dueonline.hu

A jubileumi Sajtófesztivál konferenciatermében dr. Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, a DUE alelnöke is előadást tart, melyen górcső alá veszi a néphagyomány és a média kapcsolatát a HelyiTipp program keretében.

A népi kultúra, a tömegkultúra és a magas kultúra egymással érintkező kulturális rétegek. A média mint közvetítőeszköz valamennyinek a terjesztését segítheti, ám technológiai jellege miatt maga válik „üzenetté”. A néphagyomány megváltozott körülmények között él tovább, mert nélküle nincs emberi élet. A „tiszta forrás” csoda, de olyan nincs, csupán anakronizmus. A néphagyomány bizonyos funkcióit átveszi a média. Súlyos művelődés- és műsorpolitikai kérdés, hogy a néphagyományból mit szerepeltessen a média. Egy letűnt világ „vegytisztának” gondolt hagyományait (táncait, dalait, mondáit, meséit), vagy egy vegyes, nem letisztult mai folklórt, ami persze inkább tömegkultúra. Válhat-e egyáltalán a „megtartó” néphagyomány puszta szórakoztatássá? És vajon normális-e az, hogy a magyar médiában a néphagyomány vagy hiányzik, vagy múzeum, vagy ordenáré vásári mutatvány?

Az egészséges állapot az lenne, hogy az emberek megismerik népük hagyományait, tudomásul veszik, hogy ez változik, részt vesznek annak alakításában, újrateremtésében. A DUE alelnöke elméleti alapként Karácsony Sándor és Györffy István gondolatait szánja. Eszmei példaként Bartókot említi, s hogy megértsük, a Ghymes és a Csík zenekar egy-egy számát. Nem szereti, mert félrevezető a „világzene” kifejezés. Szerinte olyan korszerű néphagyomány kell, amely egyszerre titokzatos, ősi, a magyar nyelv- és motívumvilágból táplálkozik, és friss, modern, magával ragadó.